Szabadulás 12 évnyi rabságból – hogyan lett ismét szabad ember Julian Assange?

„Pontosan meg tudom mondani Önöknek, hogy mit csinál most Julian. Londonban most hajnali három óra van. Julian a cellájában fekszik, valószínűleg ébren, és próbál elaludni. Napi 22 órát tölt ott, minden nap” – így jellemezte Stella Assange tavaly májusban férjét, aki 2019 óta raboskodott a legszigorúbb besorolású Belmarsh börtönben Délkelet-Londonban, titkos dokumentumok nyilvánosságra hozása miatt.

„Julian cellája körülbelül háromszor két méter. Néhány könyvét arra használja, hogy gátat szabjon a hideg téli éjjeleken az ablakon beáramló, kellemetlen huzatnak. A falakon képek vannak. Képek a gyerekekről, rólunk, együtt” – folytatta a feleség. – „1502 napja van a cellában. Nem látja, hogy mikor lesz ennek vége, nem tudja, hogy hány nap telik még el szabadon bocsátásáig.”

Váratlan fordulat

Sokáig úgy tűnt, hogy a Wikileaks-alapító ügye holtpontra jutott – a brit hatóságok ugyan nem adták ki az Egyesült Államoknak, de szabadulására sem látszott sok remény. A börtönben fizikai és mentális állapota egyre romlott –  néhány éve egy brit bíró arra hivatkozva utasította el kiadatását, hogy depressziója miatt fennáll az öngyilkosság veszélye.

Ilyen előzmények után bombaként robbant a hír keddre virradó éjjel, hogy eljött a szabadulás napja.

A Wikileaks-alapító egy váratlan vádalku keretében hétfőn kiszabadult a londoni börtönből, az esti órákban beszállt egy magán-repülőgépbe a londoni Stansted reptéren, és elhagyta Nagy-Britanniát. A tényfeltáró portál által közzétett videón Assange egészségesen néz ki, inget és farmert visel, ősz haja pedig rövidre van vágva.  

Szabadulás vádalkuval

A Wikileaks-alapító azóta már megérkezett Bangkokba, ahol megtankolták a repülőgépet. Innen folytatja az útját az Isten háta mögötti, a Csendes-óceán nyugati felén fekvő Észak-Mariana-szigetek fővárosába, Saipanba. Ez az Egyesült Államok egy társult állama, amelyet az amerikai hadsereg még a II. világháborúban foglalt el Japántól. 

Assange egy amerikai bíróság előtt jelenik majd meg itt, közép-európai idő szerint kedd késő éjjel. Felesége szerint vádalku keretében egy vádpontban (titkos nemzetbiztonsági információk jogtalan megszerzése és terjesztése) bűnösnek vallja majd magát, ugyanakkor kegyelmet fog kérni.

Az előzetes információk alapján a bíróság öt évre ítéli majd, de ejti a többi vádpontot és a kiadatási kérelmet, valamint beszámítja a londoni börtönben letöltött öt év vizsgálati fogságot. Így Assange-nak nem kell ismét börtönbe vonulnia, hanem szabad ember lesz: visszatérhet hazájába, Ausztráliába, ahol felesége mellett két gyermeke is várja.

„Ami fontos, hogy az alku keretében beszámítják a börtönben eltöltött időt – ha aláírja, szabadon távozhat. Szabad ember lesz, amint egy bíró véglegesíti mindezt, és ez holnap meg fog történni” – mondta felesége a BBC-nek.

„Nagyon boldog vagyok. Őszintén szólva hihetetlen, ami történik. Mintha nem is a valóság lenne.”  

Beszélt arról is, hogy a London-Ausztrália út mintegy félmillió dollárba kerül, amely fedezésére adománygyűjtő kampányt fognak indítani.

Mindez azt jelenti, hogy a WikiLeaks-alapító mintegy 12 év után nyeri vissza szabadságát. Londoni börtönévei előtt ugyanis gyakorlatilag Ecuador londoni nagykövetségén „raboskodott” – ott kért és kapott menedéket 2012-ben, majd ott élt csaknem hét évig. 

Ennek előzménye az volt, hogy 2010-ben Svédország letartóztatási parancsot adott ki ellene szexuális erőszak gyanújával. A WikiLeaks-vezér tagadta a vádat, szerinte lépre csalták, és politikai okokból üldözik. A vád sosem bizonyosodott be, a svéd hatóságok 2019-ben megszüntették a nyomozást.

Miért fontos a Wikileaks?

De ki Assange, mi volt a „bűne”, mi szól mellette, mit tett az általa alapított WikiLeaks és miért állt be váratlan fordulat az ügyében?

1971-ben született Ausztráliában, és ott is nőtt fel. Szerkesztő, kiadó, aktivista, 2006-ban alapította meg a WikiLeakst. A portál több százezer titkos amerikai diplomáciai dokumentumot szerzett meg és hozott nyilvánosságra az iraki és az afganisztáni háborúról a vele együttműködő, befolyásos lapok – többek között a brit Guardian, a német Spiegel és az amerikai New York Times – segítségével.

Az Egyesült Államok összesen 18 vádpontot fogalmazott meg ellene – 17-et kémkedés, titkos dokumentumok nyilvánosságra hozatala miatt –, amiért akár 175 év börtönt is kaphatott volna a tengerentúlon.

Kritikusai azt állítják, hogy titkos adatok tömeges „ellopásával” és szerkesztetlen közzétételével bűncselekményt követett el, és veszélyeztette az ügynökök életét. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint veszélybe sodort olyan emberi jogi és ellenzéki aktivistákat, valamint újságírókat is, akik elnyomó rezsimekről és terrorszervezetekről gyűjtöttek adatokat.

Pártolói viszont azt mondják, hogy tevékenységével a sajtószabadságot és a demokráciát szolgálta, hiszen az iraki és afganisztáni háború valós pusztításáról, az emberi és civil jogok hatalom általi súlyos megsértéséről rántotta le a leplet.

Szerintük üldözése veszélyt jelent a sajtószabadságra.

A WikiLeaks által tudunk például a 2007. július 12-i bagdadi légicsapásról, amelyben az amerikai hadsereg két helikoptere civilekre, köztük újságírókra nyitott tüzet, többüket megölve.

A tényfeltáró portál által szereztünk tudomást az Egyesült Államok és szövetségesei által indított iraki és afganisztáni háborúban elkövetett bűnökről, vagy éppen az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség Európára és a gyanú szerint civilekre is kiterjedő kémtevékenységéről, például a budapesti lehallgatóközpontról is. És a sort hosszan lehetne folytatni.

Miért pont most? 

De hogyan és miért épp most született meg a vádalku? Idén februárban az ausztrál parlament elfogadott egy indítványt, amelyben arra kérte az amerikai és a brit kormányt, hogy engedje hazatérni őt. Áprilisban Joe Biden amerikai elnök jelezte, hogy fontolgatja Ausztrália az Assange elleni vádak ejtésére vonatkozó kérését. A jogi eljárás ellene ugyanis még Donald Trump elnöksége alatt indult meg.

A The Guardian szerint egyelőre nem világos, hogy miért épp most engedték szabadon.

Családja – például az édesanyja – kedden ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy „a csendes diplomáciának” köszönhetően értek véget a megpróbáltatásai. Édesapja pedig köszöntetet mondott Anthony Albanese ausztrál miniszterelnöknek.      

Assange szabadon bocsátásának híre után Anthony Albanese azt mondta, hogy semmi haszna nem lenne a további fogvatartásának, és az ügy már túl régen húzódott. "Azt akarjuk, hogy hozzák haza Ausztráliába” – fogalmazott a Washington Post szerint.

A hír, ahogy az várható volt, megosztotta a közvéleményt. Mike Pence republikánus politikus, egykori amerikai alelnök az igazságszolgáltatás kudarcának nevezte a döntést, amely szerinte meggyalázza azt a szolgálatot és áldozatot, amelyet az amerikai hadsereg katonái és családjai teljesítettek, illetve hoztak munkájukkal.

Michael Moore amerikai filmrendező viszont egy boldog napról beszélt. Szerinte a „világ jó emberei” soha nem fogják elfelejteni azt az áldozatot, amit Assange hozott. Bár szerinte elvett 14 évet az életéből „a háborús bűnösök” kormánya, mégsem tudott ártani neki.

Mint fogalmazott: „vegyünk példát a bátorságáról, amely szükséges az agresszió legsötétebb éveiben, akkor, amikor az adófizetői pénzünkből finanszíroznak külföldi mészárlást."