Cikkünk írásakor már több mint egy hete tart a kormányzati leállás az Egyesült Államokban, a „shutdown” megbénította a rendszer működését, ugyanis nem sikerült időben elfogadni a törvényhozás mindkét házában a szövetségi költségvetést vagy az ideiglenes finanszírozási törvényeket. Az amerikai politika rendkívül megosztott, Donald Trump republikánusai a szükséges képviselőházi többséggel rendelkeznek, azonban a szenátusban a demokraták blokkolják a rendelkezések elfogadását.
Arról, hogy pontosan milyen hatásai lehetnek egy elhúzódó leállásnak az amerikai mindennapokra, korábban részletesen is írtunk; az egyértelmű, hogy a helyzet megoldása nemcsak a politika számára, hanem az érintett szövetségi dolgozók és a lakosság szempontjából is kulcsfontosságú lenne. Az alapvető szövetségi feladatok ugyan tovább működnek, különös tekintettel az élet- és tulajdonvédelmi szolgáltatásokra, de minél tovább tart a patthelyzet, annál súlyosabb zavarokat okozhat a leállás. Hatásai a közszolgáltatások mellett a gazdaságba is beszivárognak, köztük például a gazdasági adatok közzétételében is vannak fennakadások – nemrég például fontos munkaerőpiaci számok nem jelentek meg –, ráadásul több százezer szövetségi alkalmazott kénytelen fizetés nélkül végezni a munkáját.
Trump örök fejfájása
A szövetségi rendszer ilyen jellegű megbénítása tehát egyáltalán nem játék, nem véletlen, hogy egy kézen megszámolható, az elmúlt 25 évben hányszor fordult elő hasonló. A helyzet különös pikantériáját pedig az adja, hogy a 2000-2025 közti évek leállásai szinte kivétel nélkül Donald Trump hivatali idejéhez kötődnek, Barack Obama mindössze egyszer került ilyen helyzetbe, míg George W. Bush és Joe Biden megúszta azt.
A korábbi esetekhez képest a jelenlegi leállás azonban több szempontból is kifejezetten kellemetlenül érintheti az elnököt; sőt, akár a jövő novemberben esedékes, félidős választások szempontjából is rendkívüli jelentőségű lehet – Trump ugyanis ezúttal egy meredek témába szállt bele teli talppal.
A leghosszabb, 35 napos shutdown-t az elnök első ciklusában szinte teljesen megúszta politikai következmények nélkül, hiszen időzítése rendkívül kellemesen alakult: nagyjából másfél hónappal rendezték előtte a 2018-as félidős választásokat, azaz a kampányidőszak után, lényegében tét nélkül makacsolhatta meg magát az elnök, súlyos pénzeket követelve a 2016-os megválasztása előtti kampányban is beígért, mexikói határra tervezett falra. Elhúzódása csak átmeneti politikai megingást okozott, a 2020-as elnökválasztásokon a koronavírus-járvány berobbanásának árnyékában egy évekkel korábbi kormányzati leállás már nem sokakat érdekelt.
A mostani helyzet azonban sokkal kényesebb, ráadásul úgy tűnik, hogy olyasfajta diplomáciai óvatoskodásra lesz szükség megoldásához, amelyhez Trump „elefánt a porcelánboltban” hozzáállása nem ideális – a megfizethető egészségbiztosítás ugyanis messze nem csak a demokrata szavazókat érinti, sok trumpista, mélyen republikánus államban is rászorul a lakosság. A RealClearPolitics közvélemény-kutató aggregátor adatai szerint a leállás egyelőre még nem jelent meg mérhető módon az elnök népszerűségében, hiszen az október 6-i adatok szerint 52,1 százalék volt azok aránya, akik ellenezték a tevékenységét, míg 44,9 százalék támogató volt – ez nagyjából az elmúlt időszak eredményének felel meg. Megválasztása óta egyébként Trump már veszített a népszerűségéből, a január 20-ai beiktatásakor még 48,1, illetve 47,9 százalék volt ugyanez az arány.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Ez nem olyan ügy, mint a migráció
Bár a Trump által a mexikói határra beígért fal az adminisztrációjának egyik szimbólumává, valamint internetes mémmé is vált, az alapvetően migrációellenes lépés a saját szavazótáborában nem lett kiemelten megosztó, nem veszélyeztette az elnök támogatottságát, inkább a Trump-féle dacos káosz látványos megnyilvánulásaként könyvelték el. Ráadásul a részleges, nem a szövetségi adminisztráció egészét érintő leállás is aránylag kevesebb embert érintett.
A mostani helyzet viszont más, az alacsonyabb jövedelműek és hátrányosabb helyzetűek számára a leállás által befagyasztott egészségbiztosítási támogatás kulcskérdés. Mi több, nagyjából 20 millió ember érintett, többségük olyan, mélyen vörös, trumpista államokban él, mint például Texas, Florida, Louisana, Alabama, Kansas.
Mindezek mellett a politikai arcvesztés tényezője lehet az is, hogy a megfizethető egészségbiztosítás, és az ACA támogatottsága a teljes népesség körében kiugróan magas, míg a republikánus választók körülbelül egyharmada is támogató. A KFF egészségjogi szakportál adatai szerint, miután a republikánusok 2017 nyarán kísérletet tettek a törvény visszavonására, nőtt a népszerűsége, és azóta folyamatosan többen vélekednek kedvezően, mint kedvezőtlenül róla. A KFF 2025 őszén készült felmérése szerint az amerikai felnőttek mintegy kétharmada (64 százalék) pozitívan ítéli meg az ACA-t, míg körülbelül egyharmaduk (35 százalék) negatívan. A törvényről alkotott véleményeket továbbra is erősen meghatározza a pártpolitikai hovatartozás: a demokraták csaknem tízből kilencen (94 százalék) támogatják, a függetlenek kétharmada (64 százalék) szintén kedvezően értékeli, míg a republikánusok mintegy kétharmada (64 százalék) elutasító véleményen van.
A mostani makacskodással az elnök és a republikánusok tehát egy olyan ügyön rúgták össze a port a demokratákkal, amiből rendkívül nehéz lesz jól kijönni: milliókat érint, társadalmilag támogatott, ráadásul mindennapi megélhetési kérdés. Az nem kérdés, hogy Trump szempontjából meg kell egyezni, hiszen a szövetségi rendszer megbénulása a mindenkori adminisztrációba vetett hitet ingatja meg, viszont ha enged, olyan fegyvert ad a béna kacsaként szenvedő demokratáknak, amely a félidős választások kampányának kezdete előtt igazi ajándék lehet.
A versenyjogi hatósághoz fordulnak. 
