Miért gyűlöli Trump és csapata ennyire Európát?

A múlt héten Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere büszkén mutatta be egy új, hatodik generációs vadászgép terveit. F-47-nek fogják nevezni Donald Trump tiszteletére.

Ezt a repülőgépet a szövetségeseknek is eladják Európába, de egy apró változtatással: a nem amerikai változatból hiányozni fog néhány lényeges részlet, vagyis egy kissé lebutított változatot kínálnak csak fel. Az amerikai elnök szemszögéből ennek van értelme, mert „egy napon talán már nem lesznek a szövetségeseink”.

Közeleg a törés

Nos, ez a nap egyre közelebb kerül, amint szaporodnak a Fehér Ház Európa címére irányzott sértései. Hegseth védelmi miniszter a Müncheni Biztonsági Konferencia előtt sokkolta az embereket az ukrajnai háborúval kapcsolatos kijelentéseivel. Magán a konferencián J.D. Vance alelnök sértegette felháborító stílusban az európai vezetőket.

Az, hogy ez nem egyszeri elcsúszás volt, a múlt heti Signal-csevegés megjelenésével teljesen világossá vált. Ebben a csevegésben, amelynek szigorúan titkosnak kellett volna maradnia, és amely a jemeni húszik elleni amerikai támadásról szólt, Vance ezt mondta: „Utálom, hogy újra kikaparjam a gesztenyét az európaiak számára. Teljes mértékben osztom (a védelmi miniszter) undorát az európaiaktól, akik kihasználnak minket. Szánalmas.”

Ezt a kijelentést nagyon komolyan veszik Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, Londonban és Varsóban, mert ahogy Andrew Roberts brit történész kifejti a Wall Street Journalban: „Nagy különbség van egy olyan beszéd között, amelyben az ember fenyegetően felemeli az ujját, mint Vance Münchenben, vagy egy olyan szöveg között, amelyben azt feltételezi, hogy csak kollégák között van, ahol valóban azt mondják, amit ezek a döntéshozók gondolnak”.

Vance lett a mumus

Még a bennfenteseket is meglepte az Európa-ellenes érzelmek hevessége a Fehér Házban. „Megvilágosító erejű volt felismerni, hogy Vance még jobban Európa-ellenes, mint azt korábban hittük” – magyarázza Charlie Cook, veterán politikai elemző a Financial Timesnak. „Vance egyáltalán nem érzi, hogy az Egyesült Államoknak bármiféle felelősséget kellene felvállalnia – hacsak nem önérdekről van szó.”

Ennek fényében nem meglepő, hogy Vance a „csúnya amerikai” szerepét vette át Európával szemben – ráadásul semmit sem tesz, hogy javítsa ezt a képet. Éppen ellenkezőleg, a napokban vérig sértette Dániát, a NATO-szövetségest. „Sajnos a dánok évtizedek óta rosszul bántak Grönland lakosságával” – magyarázta a szigeten tett látogatása előtt. „Másodrangú állampolgárként kezelték őket, és hagyták, hogy az infrastruktúra lerohadjon.”

Trump is rádupláz

Az alelnök Európa-ellenes kijelentései tökéletesen összhangban vannak a főnökével. Trump megismételte, hogy az Egyesült Államok hajlandó lemondani európai szövetségeseiről. „Ha nem fizetnek, akkor nem védjük meg őket” – magyarázta március elején. „Gondoljon csak bele: mi fizetjük a katonaságuk 100 százalékát, és ők becsapnak minket az exportjukkal.”

Úgy tűnik, hogy Trump agyában rendíthetetlenül gyökeret vert az ötlet, hogy az európaiak becsapják. Az amerikai elnök azt is többször kijelentette, hogy az EU „csak az amerikaiak lehúzására jött létre”. Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan ő is legszívesebben az európai szövetség összeomlását látná.

Trump nemcsak az EU-ra panaszkodik, hanem annak vezető képviselőivel is elfogadhatatlan módon bánik – még a konzervatívokkal is. Alig tíz perc után útjára bocsátotta Andrzej Duda lengyel elnököt, noha ő csak azért kelt át az Atlanti-óceánon, hogy meglátogassa a Fehér Házat. Még kevésbé volt szerencsés Kaja Kallas uniós külügyminiszter, hiszen amerikai kollégája, Marco Rubio egyáltalán nem fogadta.

Az okok komplexek

Az amerikai konzervatívok Európa-gyűlöletének nemcsak gazdasági vagy katonai, hanem kulturális vonatkozásai is vannak. Számukra az öreg kontinens a „woke” és a gender-érzékenység bástyája, Nyugat-Európa pedig mindenekelőtt a globális elit menedékhelye.

Az európai nők sem vállalnak elég gyereket, muszlim bevándorlók lepik el a kontinenst, és a keresztény értékek mennek a lefolyóba. „Európa civilizációs öngyilkosság előtt áll” – hangsúlyozta Vance a Fox Newsnak.

Washingtonban jelenleg csak olyan tekintélyelvű vezetők számítanak, mint Vlagyimir Putyin, vagy mint Orbán Viktor és olyan jobboldali populista pártvezető, mint Alice Weidel. A régi és az új kontinens viszonyában gyakran voltak zörgések korábban is. Az Amerika-ellenesség széles körben elterjedt Európában a vietnami háború és az iraki hadjárat idején.

Az európaiak meg voltak győződve – és néhányan még ma is –, hogy intellektuálisan felülmúlják az amerikaiakat. A néhai francia elnök, Jacques Chirac még többször így viccelődött kollégáinak: „Megnézem, mit csinálnak az amerikaiak, aztán az ellenkezőjét teszem. Így biztos vagyok benne, hogy igazam van.”

A másik oldalon az amerikaiak gyakran az európaiakon élcelődtek. Amikor a franciák és a németek megtagadták a második Irak elleni hadjárat támogatását, a konzervatív amerikaiak „sajtfaló majmoknak” nevezték a franciákat, és még a sült krumplit is át akarták nevezni „Freedom Fries”-ra.

Trumppal azonban már az a fenyeget, hogy a dolgok kicsúsznak az irányítás alól. Az amerikai elnök ma be akarja jelenteni a teljes vámcsomagját. Ez további gazdasági károkat okoz Európának, és tovább növeli a két kontinens közötti ellentétet. Márpedig ennek a konfliktusnak mindkét oldalán csak vesztesei lesznek.