A törékeny tűzszünet Izrael és Irán között még kitart, de a verbális háború újra kitört a felek között. Trump elnök pénteken nekiment Ali Hámenei legfőbb vezető azon állításának, hogy Irán megnyerte a közelmúltban Izrael ellen vívott 12 napos háborúját, és azt is kijelentette, hogy az Egyesült Államok „feltétlenül” újra lebombázza az országot, ha az felújítja atomfegyver-kísérleteit.

Trump azt állította, hogy megmentette Hámeneit „egy nagyon csúnya és nevetséges haláltól”, és azzal vádolta, hogy „szemérmetlenül és ostobán” hazudott, amikor előző nap a háborúban aratott „győzelmet” Iránnak vindikálta. Az amerikai elnök hozzátette, hogy Hámenei megjegyzései, amelyeket „a harag, a gyűlölet és az undor megnyilvánulásaként” jellemzett, arra késztették, hogy leállítsa a „szankciók lehetséges feloldásával és más dolgokkal kapcsolatos munkát, amelyek sokkal jobb esélyt adtak volna Iránnak a teljes, gyors és teljes helyreállításra”.

A nukleáris program jövője

Trump kirohanása Hámenei ellen a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón tett korábbi harcias megjegyzései után történt. Arra a kérdésre, hogy fontolóra venné-e az újabb légicsapásokat, ha a közelmúltbeli támadásokkal nem sikerülne véget vetni Irán atomfegyverprogramjának, Trump azt mondta: „Persze, kérdés nélkül, abszolúte”.

Hozzátette: szeretné, ha a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) vagy más elismert forrás ellenőrei ellenőrizhetnék az iráni nukleáris létesítményeket. Irán azonban szerdán jóváhagyta a NAÜ-vel való együttműködés felfüggesztéséről szóló törvényjavaslatot, amit széles körben a csapásokra adott közvetlen válasznak tekintenek.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter pénteken jelezte, hogy Teherán elutasíthatja az ügynökségnek az iráni nukleáris létesítmények látogatására vonatkozó kérését. „A NAÜ főigazgatójának, Grossinak a ragaszkodása ahhoz, hogy a biztosítéki intézkedések ürügyén látogatást tegyen a felrobbantott helyszíneken, értelmetlen, sőt valószínűleg rosszindulatú szándékú” – mondta. „Irán fenntartja magának a jogot, hogy bármilyen lépést megtegyen érdekei, népe és szuverenitása védelmében”.

Grossi szerdán azt mondta, hogy a NAÜ ellenőrzései folytatásának biztosítása a legfontosabb prioritása, mivel azóta, hogy Izrael június 13-án megkezdte a bombázásokat, nem került sor ilyenekre.

Izraeli harci dobok

Közben Izrael Katz izraeli védelmi miniszter pénteken jelezte, hogy országa továbbra is háborús helyzetbe kerülhet Iránnal, és közölte, hogy utasította a hadsereget, hogy készítsen végrehajtási tervet az országgal szemben. A terv „magában foglalja Izrael légi fölényének fenntartását, a nukleáris fejlesztések és a rakétagyártás megakadályozását, valamint az Iránnak az Izrael elleni terrorista tevékenységek támogatása miatt adott válaszlépéseket” – mondta Katz.

Katz csütörtökön azt mondta, hogy Izrael „ki akarta iktatni” Hámeneit, és ehhez nem lett volna szüksége amerikai engedélyre.

A frusztráció okai

Az amerikai és izraeli frusztráció egyik oka, hogy egyelőre nincsen jele az iráni iszlamista rezsim leváltására irányuló népfelkelésnek, miközben Iránban nincsenek egyértelmű alternatívái a régóta fennálló rendnek. Teherán szempontjából megnyugtató tény lehet a 12-napos háború végeztével, hogy folytathatják nukleáris kísérleteiket, miközben maga a rezsim túlélt.

A médiának nyilatkozó amerikai biztonsági források elismerték, hogy az amerikai bunkerromboló csapatok csupán „kárt tettek” Fordow nukleáris kísérleti telepében. Az iráni állami média eközben arról számolt be, hogy a dúsított anyag nagy részét eltávolították a helyszínről – ami bizony hihető.

A teheráni rezsim propagandája azt hangoztatja, hogy míg a zsidó állam a nyugati hatalmak anyagi támogatását élvezte, az Iszlám Köztársaság gyakorlatilag egyedül állt, és legfőbb szövetségesei, Oroszország és Kína csak kedves szavakat, de minimális anyagi segítséget nyújtottak. Ez az a fajta narratíva, amelyből Irán uralkodó osztálya él: az Irak elleni nyolcéves háború megismétlődése, amelynek során Szaddám Huszein a kollektív Nyugat proxijaként szolgált, amely arra törekedett, hogy megfojtsa az akkor még gyerekcipőben járó khomeinista rezsimet.

Bizony frusztráló az amerikai és izraeli döntéshozók számára, hogy nem törtek ki rezsimellenes lázadások. Ali Daei, a vitathatatlanul legnagyobb élő iráni labdarúgó azt posztolta, hogy inkább elégetné magát, minthogy külföldi ellenségek oldalára álljon. Más sportolók, művészek és hírességek szintén a nemzeti egység és elszántság mellett tettek nyilatkozatot. Még a rezsim néhány száműzött kritikusa is elkezdte szidalmazni az izraeli erők bombázásait.

Az irániak mindezek ellenére egyre pontosabb ballisztikus rakétákat lőttek a zsidó állam célpontjaira. Bár ezek sokkal kevésbé bizonyultak halálosnak az izraeli civilek számára, mint az IDF iráni hadműveletei, az iráni sortüzek pszichológiai hatása minden bizonnyal tartós és jelentős lesz. A térségben senki sem fogja egyhamar elfelejteni az iráni hiperszonikus rendszerek látványát, amelyek az éjszakai égbolton száguldoznak, és a légvédelmi rendszereken átkelve robbanásszerű becsapódást érnek el.

Arra is emlékezni fognak, hogy Izrael külföldi segítség nélkül nem tudná megvédeni magát az iráni rakétákkal szemben. Ahogy arra sem, hogy a zsidó állam kénytelen volt a védekezést adagolni, vagyis a kormány hagyta, hogy az iráni rakéták egy része becsapódjon, hogy az elfogóegységeket megőrizze a sürgetőbb célpontok számára. Amerikában sem maradt észrevétlen, hogy az izraeliek, miután kezdetben csupán engedélyt kértek a támadásra, a művelet második napján hivatalosan is kérték az USA részvételét.

Amerikai belpolitikai fellegek

Trump számára figyelmeztető jel, hogy azok a szavazók, akik a Fox konzervatív TV-csatornát nézik és feltétel nélkül támogatják az izraeli maximalizmust, bizony öregek és egyre idősebbek. Eközben a RealClear közvélemény-kutatása szerint a 18 és 49 év közötti republikánusok körében nőtt a legjelentősebben az Izraellel szembeni „kedvezőtlen nézetek” aránya, amely az év elején 50 százalékra ugrott, szemben a 2019-es 35 százalékkal.

A baloldalon még komolyabb változások zajlanak: az új energia és lelkesedés a fiatalabb Izrael-szkeptikus aktivistáké és politikusoké, mint például Zohran Mamdanié, a 33 éves síita muszlimé, aki megnyerte a New York-i demokrata polgármesteri előválasztást anélkül, hogy visszavonta volna az „intifáda globalizálása” szlogenjének felkarolását.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)