A Magyar Nemzeti Bank – miként azt Fáykiss Péternek a Privátbankárban megjelent tanulmánya már előre jelezte - szigorítja a 2012. július 1-től bevezetésre kerülő devizafinanszírozás megfelelési mutató (DMM) mértékét. A mutató elvárása, hogy megteremtődjön a lejárati összhang a devizaeszközök és devizaforrások között a bankszektorban. A DMM mutató komoly előnye, hogy a lejárati összhang mellett a deviza-összhangot is kezeli.
A DMM új szabályozása szerint a jelenlegi 65 százalékos mutatót július 1-től 75 százalékra emelik, majd ezt követően félévente 5 százalékos mértékben növekedik az elvárás, azaz 2017-re az elvárt minimuszint eléri a 100 százalékot. A féléves emelések minden esetben pénzügyi stabilitási döntést igényelnek majd, vagyis az automatizmus érvényesülésében lesz fék.
Hány bankot érint?
Az MNB a bankok kérésére elvégezte a mutató finomhangolását is, ennek nyomán a részvénytársaságként jelen lévő bankok 71 százalékos mutatója 88 százalékra javult, azaz ők lényegében megfelelnek a júliustól bevezetett új elvárásoknak. A fióktelepek esetében ugyanakkor már nehezebb lesz a megfelelés, mivel esetükben az átdolgozás után a DMM mutató 67 százalékról 71 százalékra javul, de ez nem elég.
Az MNB kimutatása szerint a jelenleg működő 26 bankból 3-nál kell majd lépni júliusig, a 9 fióktelep közül ugyanakkor 4-nek lépnie kell a lejárati összhang megteremtése érdekében. A júliusi mérték eléréséhez az érintett hitelintézeteknek – minden egyéb változatlanságát feltételezve – 102 milliárd forintos szektorszintű forrásoldali alkalmazkodási szükséglettel néznek szembe – ebből a bankok 7, a fióktelepek 95 milliárd forinttal szerepelnek. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve a 100 százalék elérése 1109 milliárdos tételt jelent – a fenti bontásban mindez 939 és 170 milliárdos forrásoldali alkalmazkodást tesz majd lehetővé.
Mi lesz a kamatokkal?
Arra a kérdésre, hogy a lépés hatása megjelenik/megjelenthet-e a kamatokban, Nagy Márton ügyvezető igazgató úgy válaszolt, hogy a hosszú devizaforrások ára bizonyosan magasabb lesz, de ennek mértéke a bankok belső árazása miatt teljesen eltérő. Nagy Márton szerint anya-leány viszonylatban nem kellene, hogy árazási különbség legyen, hiszen ami a drágább hosszú forrás miatt veszteség a leánybanknál, az nyereség az anyabanknál – a kérdés az, hogy meg tudnak-e állapodni ebben. A magyar piacon rendkívül ritka, hogy egy leánybank ne az anyabanktól szerezzen be forrást – hívta fel a figyelmet a szakember.
Legalábbis a kiszivárgott hírek szerint.
