A takarékszövetkezetes ügyfelek a legelégedettebbek bankjukkal és inkább a szomszédra hallgatnak, hogy hol bankoljanak - állítja a PwC és a Scale Research piackutató cég együttműködésében 2011 őszén elkészített Bankindex felmérés. A felmérés részletesen vizsgálta meg a hazai pénzügyi szolgáltató szektor, a bankok és a takarékszövetkezetek termékeit és a lakossági fogyasztók szektor mai bankolási szokásait, illetve rámutat a takarékszövetkezeti hálózat erejére. Valóban jobban hiszünk a szomszédnak, hogy hogyan bankoljunk?

Valamit jobban tudnak a takszövök?

Az épp legaktuálisabb témát a lakáshitelezés jelenti a bankok és a takarékszövetkezetek szemszögéből. A banki szektorhoz képest a takarékszövetkezetek a teljes hitelállomány 4%-át kezelik. Ezen belül a lakáshitelek aránya közel azonos mértékű mindkét intézményi szektorban: 41% a takarékszövetkezetek esetén, 54% a bankokban. Ha még beljebb lépünk és a devizahitel portfóliót vizsgáljuk, már jelentős eltérés látszik: 13% a takarékszövetkezetek esetén, 65% a bankokban. Ennek oka feltehetően a tőkeerős bankok 2008 előtti piaci éhsége és az akkori erős árverseny, amivel az ügyfeleket a kockázatosabb termékek felé vitték.

Érdekes ugyanakkor, hogy a deviza hitelállomány növekedése a takarékszövetkezetek esetén csak 15%, a bankoknál 53%. Mivel közel 3 éve nincs új devizahitelkihelyezés, ez nagy részben a forint árfolyamvesztésének eredménye. Kérdés, hogy a takszövök mit csinálnak jobban? Az átstrukturálást, a hitelkiváltást vagy egyszerűen jobb ügyfeleket sikerült hitelezniük, mint a bankoknak?

Ki a végtörlesztések nyertese?

A végtörlesztés 836 millió forintos veszteséget okozott a takarékszövetkezeti szektornak. Ez a teljes visszafizetéseknek mindössze 0,86%-ából ered. A saját portfóliónak pedig november végéig a 12%-át tette ki, kicsit nagyobb arányban, mint a bankoknál (9%). Az a kezdeti tévhit, hogy a takszövök fogják finanszírozni a kormány által felkínált végtörlesztési lehetőséget, már a hatályba lépés első pár hetében megdőlt. A takszövök 2 hónap alatt összesen 872 db végtörlesztést refinanszíroztak a 3 089 ügyletből, ami az összes végtörlesztés (54 563 db) 0,1%-a csupán. Sok nagybanknak is fejtörést okozott, hogy vajon lesz-e forrása arra, hogy saját ügyfeleit refinanszírozza, hiszen a végtörlesztés óriási veszteségek leírásával jár (a tőkerész körülbelül 25%-a) és a bankadó mellett ez jelentős tőke követelményt eredményez. A takszövös befektetői kör pedig nem ér fel egy külföldi anyabankkal és nem képes, de nem is motivált további tőkebevonásra.

A takszövös ügyfél mindenki álma

A takszövök ügyfeleinek 80%-a 40 év feletti, de csak 38%-uk töltötte be a 60-at, 50%-uknak magasabb az iskolai végzettsége 8 általánosnál, jellemzően házasságban élnek és (67%-os válaszadási arány mellett) 47%-uk nettó havi jövedelme nem vagy éppen csak eléri a minimálbért. A banki ügyfelekhez hasonlóan körülbelül 30%-uk havi hiteltörlesztése haladja meg jövedelmük 50%-át. A takszövös ügyfelek a legelégedettebbek pénzügyi szolgáltatójukkal és ők választanák a legnagyobb arányban újra ezt az intézményt. A termékhasználatban jelentős eltérés figyelhető meg a bankszektor többi szereplőjéhez képest. Valóban alacsonyabb az elektronikus szolgáltatások használata (netbank, mobilbank, telebank), jóval ritkábban (kb. 50%) vesznek igénybe hitelkártya vagy folyószámlahitel termékeket. Közel 30%-kal kevesebb takszöv ügyfél rendelkezik bankkártyával, mint banki ügyfél. És végül, ahogy az várható magasabb a takarékbetétkönyvben való megtakarítások aránya. A takszövös ügyfelek leginkább a fiókokban tájékozódnak, magasabb arányban, mint a banki ügyfelek. Jelentősebb esetükben a rokonok, barátok, ismerősök, akár szomszédok ajánlása is (kb. 10%-kal magasabb a bankinál). A takszövök versenyképességét és rugalmasságát mutatja, hogy a jelzáloghitel igénylési folyamat messze felülmúlja a piaci átlagot, mindössze 15 nap a bankpiaci 32 napos átlag átfutási időhöz képest (igényléstől folyósításig).