|
| Horváth István |
Ha jön Matolcsy, megy a pénz?
Az új jegybankelnök személyével kapcsolatos találgatások újból előtérbe helyezték az MNB - devizatartalék szintje körüli vitát. A K&H Alapkezelő befektetési igazgatója szerint a probléma összetettségét mutatja, hogy miközben nincs egységesen megfogalmazott nemzetközi irányelv a devizatartalék szintjére, a hazai pénz- és tőkepiacok máris hevesen reagáltak a tartalékszint lehetséges csökkentésének hírére. Horváth István szerint ez az árfolyamkockázat a következő hetekben is jellemző lehet a hazai piacon, ezért érdemes lehet devizaeszközökben is gondolkodni.
Az elmúlt hetekben egyre nagyobb figyelmet kapott a leendő jegybankelnök személye, a személyi változással járó lehetséges új irányvonalak, ezzel együtt pedig újból felmerült a devizatartalék csökkentésének lehetősége. „A téma bonyolultságát mutatja, hogy a devizatartalék mennyiségére vonatkozóan nincs semmiféle általánosan elfogadott szakmai mutató, még a G20-ak egyensúlytalansági mutatói között sincs erre vonatkozóan egységes irányelv.
Szintje erősen befolyásolja a befektetői hajlandóságot
Ugyanakkor a hazai pénz- és tőkepiacok meglehetősen hevesen reagáltak már a devizatartalék lehetséges csökkentésének hírére is, amely a forint jelentős gyengülését okozta. Ennek magyarázata, hogy a devizatartalék növelése vagy csökkentése komoly következményekkel jár az ország befektetői megítélése szempontjából. A befektetői bizalom csökkenése pedig ugyanolyan hatást idéz elő a pénz- és tőkepiacokon, mint a költségvetési problémáknak” – magyarázta Horváth István.
A szakember elmondta, hogy a devizatartalék szintjének és céljainak meghatározása országonként eltérő, amely függ a gazdaság méretétől, a külkereskedelem méretétől és ingadozásától, a devizaárfolyam változékonyságától, de akár a bankrendszer méretétől vagy a szomszédos országok tartalékolási stratégiájától is. Általánosan megfigyelhető tendencia azonban, hogy a devizatartalékolás fő szempontja a devizapiaci beavatkozásról egyre inkább áthelyeződik az óvatossági megfontolásokra, a befektetői elvárásoknak való megfelelésre.
Ezt a folyamatot a négy évvel ezelőtti pénzügyi válság tovább erősítette, mivel ez az időszak rámutatott arra, hogy a magasabb tartalékszinttel rendelkező országok ellenállóbbak. A jegybankok így demonstrálják ellenálló képességüket a pénzügyi piacot érő esetleges sokkal szemben, így az ország pénzügyi sokktűrő képességének jó mutatója. Horváth István szerint éppen ezért a hitelminősítő cégek és a befektetési bankok is az országkockázat egyik fontos elemének tekintik.
Öt fontos jegybanki alapelv
Magyarországot tekintve az MNB négy fő célt határozott meg a devizatartalékhoz kapcsolódóan: a piaci szereplők - leginkább a befektetők és hitelminősítők - elvárásainak megfelelő tartalékszint biztosítását, a forint árfolyamvédelmét szolgáló devizapiaci intervencióhoz szükséges kapacitás biztosítását, a devizalikviditási problémák kezeléséhez és az állam deviza-kifizetéseihez szükséges devizaigény biztosítását. A devizatartalék mértékét - a tartaléktartás költségeit is figyelembe véve - több, erre vonatkozó nemzetközi szabály együttes alkalmazásával határozza meg. Ezek közül is legfontosabb az ún. Guidotti-Greenspan-szabály, amely szerint a devizatartaléknak fedeznie kell a rövid lejáratú adósságot abban az esetben is, ha egy éven keresztül nem sikerül megújítani, a piacról finanszírozni a lejáró külső adósságot.
„Tény, hogy a feltörekvő országok durván fele - döntően a nyersanyag-exportáló országok - a válság hatásainak enyhítésére a tartalékok egy részét is felhasználta. Ugyanakkor a pénzügyileg nyitott, sérülékeny országokban kevésbé volt ez jellemző. Mivel Magyarország a köztudottan magas eladósodottság miatt rá van utalva a külföldi forrásokra, és ezek elapadása esetén a devizatartaléknak kell fedeznie a lejáró adósságokat, ezért mindenképpen óvatos hozzáállás szükséges a tartalékszint módosításához. Ezt láttuk 2008-ban, amikor a külső stressz megnőtt: Magyarország a piacokról már nem tudta finanszírozni magát, az IMF-re volt szükség a devizatartalék felpumpálásához.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a befektetői bizalom megingása a hazai devizát is jelentősen gyengítheti. A devizatartalék esetleges lecsökkentése miatt fellépő bizalomvesztés könnyen a 300-as szint felé repítheti a forintot, ezért a következő időszakban jelentős árfolyamkockázatra kell számítani a hazai piacon. A befektetőinknek ezért azt javasoljuk, hogy érdemes devizaeszközökben is gondolkodni az árfolyamkockázatok mérséklésének céljából” – emelte ki Horváth István.
A héten napról napra gyengült a forint, csütörtökön érte el mélypontját, utána korrigált, de így is gyengébben zárt, mint ahol nyitott. 
