Még 2007 decemberében egy magánszemély svájci frank alapú devizahitel-szerződést kötött az Erste Bankkal. Az adós a kölcsönszerződés alapján közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett, amelynek értelmében a bank vele szemben nemfizetés esetén közvetlenül a közjegyzőtől kérhette úgynevezett végrehajtási záradék kibocsátását, amellyel bírósági eljárás nélkül megindítható az adós ellen a végrehajtás. Miután az adós a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a bank kérte a végrehajtási záradék kibocsátását, aminek a közjegyző eleget is tett.
Kin csattan az ostor?
Az adós azonban bírósági úton vitatja a végrehajtási záradék kibocsátásának jogszerűségét, mivel álláspontja szerint a közjegyző megsértette a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós szabályokat azzal, hogy elmulasztotta annak megvizsgálását, hogy a kölcsönszerződés tartalmaz-e tisztességtelen feltételeket.
Az ügyben eljáró Fővárosi Törvényszék azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a közjegyző eljárása, illetve az annak alapjául szolgáló azon magyar jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a végrehajtási záradék mögött álló kölcsönszerződés esetleges tisztességtelen feltételeinek a közjegyző általi vizsgálata nélkül végrehajtás induljon az adós ellen, összhangban vannak-e a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló uniós irányelvvel értelmezésével kapcsolatos korábbi ítéletei egyébként a nemzeti bíróságok számára kifejezetten előírják a fogyasztói szerződések feltételei esetleges tisztességtelen jellegének hivatalból történő értékelését.
A közjegyző nem bíró
A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság megállapította, hogy a fogyasztói szerződések tisztességtelen jellegének hivatalból történő értékelésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata a bírósági funkciók gyakorlásának sajátos keretébe illeszkedik, és tekintettel a bírósági és a közjegyzői funkciók közötti alapvető különbségekre a közjegyzőkre nem vonatkozhat. Emellett a Bíróság kifejti, hogy maga az irányelv sem tartalmaz rendelkezést azon szereppel kapcsolatban, amelyet a közjegyző a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálatával kapcsolatban elláthatna, vagy el kellene látnia.
A Bíróság arra is rámutat, hogy a magyar eljárási rendszerben a közjegyző egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokirat elkészítésének szakaszában jogosult többek között arra, hogy e szerződés kikötései tisztességtelen jellegének tekintetében megelőző szerepet játsszon, és egyébiránt kifejezetten köteles tanácsaival biztosítani az egyenlő bánásmódot a hatáskörébe utalt eljárások során, beleértve a végrehajtási eljárást is.
A Bíróság szerint mindebből az következik, hogy a közjegyzőkre vonatkozó magyar szabályozás főszabály szerint hozzájárul az irányelvben meghatározott célok eléréséhez. A Bíróság azt is hangsúlyozza, hogy a magyar jog a jelen ügy körülményeihez hasonló helyzetben a fogyasztó számára lehetővé teszi, hogy a szerződés érvényességét vitató keresetet nyújtson be, vagy pert indítson a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására. Márpedig az, hogy a fogyasztó csak akkor hivatkozhat a tisztességtelen feltételekkel szembeni jogszabályi védelemre, ha bírósági eljárást indít, önmagában nem tekinthető az irányelvvel ellentétes helyzetnek.
A fentiekre tekintettel a Bíróság kimondja, hogy az irányelvvel nem ellentétes az a magyar szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot elkészítő közjegyző számára anélkül teszi lehetővé, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, hogy az előtte folyó eljárásokban sor kerülhetne az említett szerződés kikötései tisztességtelen jellegének vizsgálatára.
Ez a „gig economy.” 
