Negyedével nagyobb emelkedést mutat a mutató
Ezek szerint 1978 óta az S&P 500 amerikai részvényindex azokban az években, amikor amerikai hölgy volt a lap címlapján, átlagosan 14,3 százalékkal emelkedett, ezen kívül az ilyen évek 88,2 százalékában végzett pluszban a részvényindex. Azokban az években viszont, amikor a címlapon nem amerikai lány pózolt, csak 10,8 százalékkal ment fel a részvénypiac, és csak az esetek 76,5 százalékában zárt pluszban.
Győznek a nemzeti érzések
De mi lehet erre a magyarázat? Egy feltételezés szerint lehetséges, hogy a Sports Illustrated szerkesztői tudatosan vagy tudat alatt az amerikai lakosság lelkiállapotához igazítják a magazin címlapját. Ha a büszke nemzet fellendülést él át, az optimizmus nemzeti érzéseket szabadít fel, és inkább amerikai kerül a címlapra. Ha viszont nyomasztó a hangulat, a külföldi szépségeknek jobbak az esélyeik.
Ebben az évben jó hírek és veszélyek egyaránt bőven leselkednek a befektetőkre, akiknek a kockázatvállalási készsége az utóbbi időben nőtt. De még mindig sokan vannak, akik visszafogottak és óvatosak, így a további rally előtt bőven vannak lehetőségek - -írja a lap.
Őrültnél őrültebb mutatók és indexek
Számos egyéb mutató és index létezik még, amelyek különböző jelenségekből próbálnak következtetéseket levonni gazdaságra, konjunktúrára, tőzsdei klímára vonatkozóan. Némelyik talán igazolható, némelyik nem, de nem biztos, hogy előre jelzik a változásokat, lehet, hogy csak utólag.
A szoknyahossz-index
A teória szerint minél rövidebb a szoknyák hossza, annál jobban megy a gazdaságnak – írja a Wirtschaftswoche. Ezt a megfigyelést George Taylor közgazdász még a múlt század húszas éveiben tette, de kiskereskedelmi adatok nem igazolták. Egyes közgazdászok azonban változatlanul kitartanak mellette, és emlékeztetnek a 2008-as válság után a boltokba került unalmasan hosszú szoknyákra.
A sörfogyasztási index
A sör otthon sokkal olcsóbb, mint a kocsmákban, nem csoda tehát, hogy válság idején sokan inkább otthon maradnak és a kanapén lazítanak. A statisztikák szerint az európai söripari dolgozók 73 százaléka a vendéglátóiparban, bárokban, éttermekben dolgozik. A foglalkoztatás az ágazatban 2008 és 2010 között 12 százalékkal esett vissza. Eközben a sörfogyasztás csak nyolc, az összeurópai foglalkoztatás pedig csak kettő százalékkal csökkent.
Az ajakrúzs-mutató
A nők sanyarú időkben is szeretnének egy kis luxust maguknak. Ha például nem telik méregdrága retikülre, legalább a rúzsból többet vesznek. Az elmélet neves szakembertől származik, Leonard Laudertől, az Estee Lauder vezetőjétől, és igazolni látszik a az Investopia nevű cég is, amely kimutatta, hogy a 2001. szeptember 11-i merényletet követő recesszióban a rúzsok eladása megduplázódott.
A tengerészeti toborzóindex (videókkal)
Az, hogy mennyire intenzíven toboroz az amerikai tengerészgyalogság, a munkaerő-piaci helyzettől is függ, recesszió idején nehezebb állást találni, így többen jelentkeznek önként szolgálatra. Ilyenkor a toborzóreklámok nehéz és fáradságos feladatnak láttatják a tengerészgyalogságot (videó linkelve), hogy a felesleges jelentkezőket visszatartsák. Konjunktúra idején viszont izgalmasnak és dicsőségesnek festik le:
A pelenka-popsikenőcs-index
A talán legőrültebb mutató szerint ha a pénz szűkössé válik, azt a legkisebbek is megérzik, a szülők ritkábban cserélik gyerekeik pelenkáját. Ez viszont kicsípődést, felmaródást okoz a baba bőrén. A Symphony IRI piackutató intézet felmérése szerint 2009-ben egy év alatt kilenc százalékkal csökkent az eldobható pelenkák eladása, miközben 2,8 százalékkal nőtt a felmaródás elleni babapopsi-kenőcs értékesítése.
A Big Mac-index
A nálunk is gyakran emlegetett, az Economist által számított index arra hivatott, hogy bemutassa a Big Mac-szendvis ára és az egyes országok devizaárfolyamai közötti összefüggést. Ha Kínában 44 százalékkal olcsóbb a Big Mac, mint az USA-ban, akkor a jüan 44 százalékkal alulértékelt a dollárhoz képest – írja a lap. Ám lehet az is, hogy ott olcsóbbak az előállítási költségek, ezért újabban az egy főre jutó GDP-hez is viszonyítják a szendvics árát.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
