Kötött gazdaság

A kínai gazdaság 35 éve fejlődik nagy ütemben, hatalmasat nőtt azóta, és miután a világ legnépesebb országa, gazdasága a legnagyobbak közé került. Úgy tekinthetjük, hogy Amerika után a második. Óhatatlanul felmerül, hogy a legnagyobb gazdaságok valutája is jelentős szerepet kap, két okból. Az egyik, hogy az adott országgal folytatott kereskedelmet előbb-utóbb egyre nagyobb mértékben az adott ország valutájában folytatják, másrészt a világ sok országa a sajátjánál erősebb, nagyobb jelentőségű valutákat tart tartalékként, és a világ második gazdaságának valutáját egyre nehezebb ebben megkerülni.

Ha Kína egy klasszikus kapitalista piacgazdaság lett volna (lenne), akkor valutája a gazdaságával párhuzamosan tett volna szert erre a megtisztelő szerepre, ahogy ez a második világháborúban vesztes, de aztán gazdasági csodát megvalósító két ország valutájával, a jennel és a nyugatnémet márkával történt.

Kínában azonban valamelyest kötött gazdálkodás folyt, így a valutára vonatkozó szabályok is szigorúbban voltak, mint az említettek esetében. Ezért sokáig nem is nagyon használták a jüant az ország egyre növekvő külkereskedelmében, a dollár volt a fő eszköz, ami az országnak szinte korlátlan mennyiségben állt rendelkezésére, tekintettel arra, hogy külkereskedelmi mérlege vastagon pozitív volt.

Világvaluta lett

Az ország gazdasága aztán szép lassan megelőzte a korábbi legnagyobbakat, Nagy-Britanniát, Németországot, Japánt, így óhatatlanul felvetődött, hogy valutájának is nagyobb szerepet kéne kapni, sőt be kéne lépnie a világvaluták közé. A folyamatot továbbra is csak az hátráltatta, hogy a jüanra vonatkozó szabályozás az IMF szerint még mindig túl szigorú volt, ezért 2010-ben az IMF el is utasította a jüan világvalutává tételét.

Most azonban úgy döntöttek, nem húzzák tovább a dolgot, noha van még mit tennie Kínának a szabályozás terén. Így tehát a jüan része lesz az SDR-nek, mégpedig 11 százalékos súllyal, jócskán megelőzve az angol fontot és a japán jent. A mérték ésszerűnek tűnik, vagyis nem azt a súlyt kapja a kínai valuta, amit a kínai gazdaság alapján kaphatna (ekkor nem negyede lenne a dollár súlyának, hanem a fele vagy még annyi sem), hanem a jüan tényleges szerepének, illetve a fokozatosság elvének betartásával.

Az SDR szerepe

Nézzük ezek után, hogy is működik az SDR. Ez inkább egy elszámolási egység, mint valutanem, amit arra hoztak létre, hogy valamilyen egészséges arány alakuljon ki a legnagyobb valuták iránti kereslet-kínálatban. Ennek igazából a 70-es évek elején volt nagy jelentősége, amikor véget ért a Bretton Woods-i valutarendszer, és megszokásból mindenki dollárt és aranyat akart. Az SDR megalkotásával az IMF tagállamok elfogadták, hogy ez egy irányadó arány a világvaluták közt.

Ez nem azt jelenti, hogy pontosan ebben az arányban tartalékolnak valutát, sőt a legtöbb esetben ettől nagyon is eltérően, sokszor az ország külkereskedelmi igényeihez adódóan. Például Magyarország túlnyomórészt eurót tart, miután ezer szálon kötődünk az eurózónához úgy földrajzilag, mint gazdaságilag. Ugyanakkor a világ egészének szintjén még mindig a dollár a legnépszerűbb, jóval nagyobb arányban tartják az SDR-ben szereplő amúgy is nagy súlyánál.

A bizalom a lényeg

Az IMF elismerés, vagyis az SDR tagság rendkívüli mértékben megnöveli a bizalmat egy valuta felé, így a jüan szerepének növekedése elkerülhetetlen. Már eddig is sokan kezdtek jüan venni, előkészület gyanánt az IMF döntésre, és ez a folyamat most folytatódni fog. Ugyanakkor ettől egyik napról a másikra nem fog a jüan szerepe akkorát nőni, és messze nem fognak belőle 11 százalékos arányban begyűjteni. Az SDR nem olyan, mint mondjuk a tőzsdéken az MSCI index, amit sok alap egy kötelező súlyozásnak tekint, és ahogy az változik, aszerint haladéktalanul átrendezik a portfóliót.

Ahhoz, hogy a jüan szerepe erősen tovább növekedjen, az szükséges, hogy Kína teljesen liberalizálja a devizapiacát, vagyis korlátlanul átváltható, utalható legyen mindenki számára, és az árfolyama is többé-kevésbé szabadon alakulhasson. Ez most még azért távolról sincs így.