„Újságokat? Hát azt nem tudom. Egyre kevesebbet olvasnak. Próbálja meg talán a Forum Gdanskban” – mondja a fiatal pincérnő a Motlawa parti étteremben némi gondolkodás után, amikor arról kérdezem, hogy hol vehetnék végre helyi lapokat.
Bár a kérdés első hallásra furának tűnhet, valójában nem indokolatlan. Újságos standokat ugyanis sehol sem láttunk az észak-lengyelországi kikötővárosban, mint ahogy újságolvasó embereket sem. Még a helyi élelmiszerlánc, a magyarul kissé vicces nevű Zabka („kis béka”) apróbb egységeiben sem volt se híre, se hamva nyomtatott lapoknak, amikre végül valóban csak a fent említett plázában bukkantunk rá.
Gdansk él és virul
Míg a jelek szerint a nyomtatott sajtó Lengyelországban is válságban van, a gazdaságról és a társadalomról ez már aligha mondható el – legalábbis mi nem láttunk erre utaló jeleket szűk egy hetes gdanski tartózkodásunk során.
A hajóépítésről és a Szolidaritás-mozgalomról is elhíresült Gdansk persze nem reprezentálja az egész országot, és mi sem oknyomozni érkeztünk a turisztikailag felkapott, de még nem „letarolt” városba. Benyomásokat azért még így is szereztünk:
Lengyelország minden ellenkező híresztelés ellenére köszöni, de jól van.
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs
A történelmi belváros szélén található Forum Gdansk például egy nyári hétköznap délelőtt is tele volt jól öltözött, kipihent, sehova sem siető lengyelekkel, akik békésen kávézgattak, vásárolgattak vagy ücsörögtek a kellemesen modern pláza padjain. Sokan a hirtelen leszakadó eső elől menekültek be ide – az ilyesmi eléggé megszokott a nyáron üdítően hűvös Balti-tenger parti városban.
A szegénység érdemi jeleit sem itt, sem a környező utcákon, sem a külvárosokban nem tapasztaltuk.
Az amúgy nem túl nagy belváros egy gyönyörű, gondosan rendben tartott ékszerdoboz, és még a külvárosi panelrengetegből sem menekültünk fejvesztve, sőt. Színesre pingált, felújított óriáspanelok, szürke tömbök és vöröstéglás épületek váltogatják egymást, és – főleg a tenger felé haladva – nagyon sok a zöld terület.
Lepukkant épületek persze itt is vannak, itt-ott az út menti fű is nagyra nőtt, de Gdansk alapvetően tiszta, rendezett, nagyon is élhető település benyomását kelti.
Koldusokat egyáltalán nem, hajléktalannak tűnő embereket is csak elvétve láttunk – de még ők is jóval kevésbé szakadtak, mint budapesti sorstársaik. Illegális bevándorlók gyakorlatilag nincsenek, aminek egyik oka, hogy a Lengyelországot másfél éve vezető Tusk-kormány – figyelembe véve a többségi társadalmi akaratot – ebben a tekintetben a szigor híve (erről itt írtunk részletesen). Ha másban nem is, ebben nagyjából egyetért a kormányzó, centrista koalíció a nyolc év után ellenzékbe szorult konzervatívokkal.
Olcsóbb a Balatonnál?
Ami az árakat illeti, elég nagy a szórás – néhány szempontból kifejezetten drága, más szempontból inkább olcsó a város. A szállás például utóbbi kategória: a szuperul kinéző háromcsillagos szállodák szobái júliusban átszámítva már napi 30 ezer forinttól elérhetők voltak, de még tengerparthoz közeli szállodát is lehetett találni 45-50 ezer forintért, két főre – és akkor még nem beszéltünk a számtalan panzióról és apartmanról.
Tehát bármennyire hihetetlenül hangzik is, tapasztalataink szerint július elejére a Balti-tengernél olcsóbban lehetett szállást bérelni, mint például a Balatonnál.
Az éttermi árak ugyanakkor a budapestiekkel vetekszenek – egy egyfogásos ebéd két főre 10-15 ezer forintnál kezdődik. Ha ennél olcsóbban szeretnénk enni, akkor speckó helyi étkezdéket kell keresnünk. Ezek minőségben rendben vannak, cserében kézzel-lábbal kell elmagyaráznunk a csak lengyelül értő konyhás néninek, hogy pontosan mit is szeretnénk.
Spontán kávézgatni pedig meglepően drága, legalábbis magyar pénztárcához mérve. Két kávé süteménnyel egy átlagos kávézóban 6-10 ezer forint, vagy akár annál is több – függetlenül attól, hogy épp a belvárosban vagy az onnan 40-50 percnyi villamosútra lévő tengerparton járunk.
A tömegközlekedés ugyanakkor némileg olcsóbb a budapestinél: egy vonaljegy mindössze 450 forinttal egyenértékű zlotyba kerül. Azaz már ennyiből bejuthatunk a Lech Walesa Nemzetközi Repülőtérről a belvárosba.
A lengyelek jobban élnek?
Mindehhez persze érdemes hozzátenni, hogy a lengyel átlagfizetések mintegy ötödével magasabbak az itthoniaknál.
A lengyel statisztikai hivatal szerint idén májusban az átlagfizetés havi bruttó 8671 zloty, azaz 816 ezer forint volt a vállalati szektorban, 8,4 százalékkal több, mint tavaly májusban. A teljes népességre vonatkozó első negyedéves adatok szerint pedig bruttó 8962 zlotyt, azaz 844 ezer forintot kerestek átlagosan a lengyelek. (A Pomerániai vajdaságban – ennek székhelye Gdansk – a mezőgazdaságban és szolgáltatási szektorban magasabbak, az iparban ugyanakkor alacsonyabbak a bérek a lengyel átlagnál.)
Összehasonlításul: a Központi Statisztikai Hivatal szerint itthon átlagosan 708 ezer (a vállalati szektorban pedig 717 ezer forint) volt a bruttó átlagkereset idén áprilisban. Azaz a teljes népességet tekintve a különbség 19 százalék, természetesen a lengyelek javára.
Mindeközben – a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzései szerint – a lengyel GDP 3,2 százalékkal nő majd az idei évben (a magyar 1,4-gyel), az infláció pedig 4,3 százalék lesz (itthon 4,9 százalék). Az IMF szerint az egy főre jutó GDP Lengyelországban átszámítva 26 810, Magyarországon 24 810 dollár.
Ezek a főbb számok, és az általunk tapasztalt valóság nagyjából összhangban van mindezzel. Gdansk egy kissé hűvös, de élhető és szerethető kelet-európai hely, ahová megéri ellátogatni – hogy a fentieken felül még miért, arról Világjáró rovatunkban olvashatnak majd.
A Nagyító korábbi cikkeit itt érhetik el.
