Tilalom
A Bloomberg nevük elhallgatását kérő forrásokra hivatkozva írja, hogy a szaúdi monetáris hatóság felszólította a bankokat, szüntessék be az opciós ügyleteket is. Így szokott kezdődni: tiltják a shortolást, pedig egy deviza soha nem a shortolástól zuhan le, hanem attól, hogy időközben rendkívül túlértékeltté vált.
A riál árfolyama a dollárhoz van kötve, ami már eleve nem szerencsés, hisz a dollár önmaga is sokat emelkedett más nagyobb valutákhoz képest. Ha már kötnek egy valutát valamihez, célszerűbb egy valutakosárhoz, elkerülendő ezt a hatást.
Túlértékeltség
Az alapvető probléma viszont az, hogy az zuhanó olajár miatt a szaúdi bevételek a töredékükre estek, a cserearányok hatalmasat romlottak, és ilyenkor elkerülhetetlen a valuta jelentős leértékelődése. Oroszország ezt hagyta, a rubel leesett a felére, viszont az ország így sikeresen túl is jutott az olajsokknak legalább a tavalyi részén.
Szaúd-Arábia viszont ragaszkodik a kötött dollár árfolyamhoz, ahogy ragaszkodott Malajzia 1997-ben, Argentína és Brazília számtalanszor történelmük során, és mindnek összeomlás-szerű leértékelés lett a vége, hatalmas károkozással. Ha folyamatosan engedik leértékelődni a valutát, sokkal kevésbé sínyli meg a gazdaság.
A font és Soros
Elhíresült az angol font esete, melyet a német márkához kötöttek a formálódó európai valutarendszeren belül (miközben Anglia nem akart a leendő közös valutához csatlakozni), és a font túlértékelt lett, nem kicsit. A Bank of England semmiképp nem akarta a leértékelést, de ez szélmalomharc volt: a mesterségesen magas árfolyam fenntarthatatlan volt, előbb-utóbb kifogyasztván a bank valutatartalékait. Az, hogy ezt Soros György learbitrálta, semmit nem változtat a helyzeten: nélküle pár nappal később következett volna be ugyanez.
Az ominózus svájci frank
A legérdekesebb, és emlékeinkben leginkább élő esett viszont ugyanez fordítva: amikor egy valuta az égbe akar menni, de nem engedi a központi bank, mert nem szeretné, hogy sérüljön az ország exportja. Ez meg is lehet tenni, sőt elvileg bármeddig, hisz az adott országnak meg kell vennie a világ összes valutáját, és cserébe vég nélkül nyomtatni a sajátját, amit korlátlanul megtehet. Egy szinten túl azonban ennek is magasak a költségei.
Ez volt az eset a svájci frankkal, melyet évekig lenn tartott a nemzeti bank, aztán megunván a dolgot, egy másodperc alatt elengedte, a piac összeomlott, gigantikus veszteségek keletkeztek. Végül az árfolyam stabilizálódott egy magasabb szinten. Kétségkívül Svájc esetében szó sem volt fundamentális alulértékeltségről, sőt már túlértékelt volt a valuta. Az történt, hogy a befektetők menekültek frankba, az egész világ egy kis ország valutáját akarta megvenni.
Nagy tartalékok, nagy elszántság
Most tehát Szaúd-Arábia van nehéz helyzetben. Az kétségtelen, hogy a szaúdi devizatartalékok óriásiak, nagyon sokáig tudják védelmezni az árfolyamot, de nem a végtelenségig. Ebben az esetben pedig értelmetlenül ég el a devizatartalék, amelyre egyébként olyan nagy szükség van, amíg az országnak sikerült alkalmazkodni az alacsony olajárhoz, ami éveket vehet igénybe.
Nagyon vegyesek a reakciók a megállapodásra, sokan elégedetlenek. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
