Critical Mass a tőzsdéken

Kritikus tömegű rossz hír

Úgy tűnik, hogy az elmúlt hetekben összegyűlt az a kritikus mennyiségű rossz hír, ami megalapozta a nagy eladói hullámot. Az amerikai S&P500 index csak ebben a hónapban 5 százalékkal, míg az Európában irányadó Stoxx 60 index csaknem 6 százalékkal zuhant. Közben az euró 22 havi mélypontra esett a dollárral szemben. A háttérben az európai krízis eszkalálódása áll. A befektetői közösség gyakorlatilag két részre bomlott. Az egyik szerint meg lehet menteni az eurózónát a felbomlástól, a pesszimistábbak szerint viszont menthetetlen a helyzet. Ebben a pillanatban az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az euróövezet ebben a formában nem tartható fent, fel kell osztani több övezetre, az országok fejlettségi szintjéhez és ellenálló képességéhez igazítva. A görög politikai és gazdasági bizonytalanság mellé egyre keményebben jönnek a spanyol bankszektor hírei. Délután kiderülhetnek a részletek a Bankia nevű bank szanálásról, de valószínűleg nem ez lesz az utolsó felvonása az ibériai országot sújtó válságnak.

Aki keres, az talál

A mai kereskedésben több kapaszkodót is talált, aki nagyon keresett, bár ezek mindegyike meglehetősen erőltetettnek tűnik. Az egyik, hogy az olasz miniszterelnök, Mario Monti azt mondta, az európai vezetők többsége elkötelezett a közös eurókötvény kibocsátása mellett. A hírre a 10 éves francia hozamok mindenkori mélypontra estek és viszonylagos nyugalom volt a többi állampapír-piacon is. Korábbi hírek szerint ugyanakkor az ügyben nemcsak az elemzői közösség, hanem az európai vezetők is megosztottak. A másik viszonylag jó hír az volt, hogy Németországban a tegnapi gyengülő üzleti bizalmi adatot ma egy stagnáló fogyasztói bizalmi adat követte, jól mutatja a kétségbeesett hangulatot, hogy ennek is tudtak örülni a befektetők. A bejelentés az eurót is megállított a lejtőn, legalábbis egyelőre.

Mario lehet a varázsló

A legnagyobb kérdés most az, hogy az Európai Központi Bank meddig nézi tétlenül az eseményeket. Mario Draghi EKB-elnök korábbi nyilatkozataiban igyekezett kikerülni azt a kérdést, hogy lesz-e európai pénznyomda, vagy bármilyen más eszközzel belép-e a bank a krízis megoldásába. Draghi nagy sikernek értékelte a nemrég véget ért likviditásbővítő programot (LTRO), azonban egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy az azóta jelentkező görög politikai válság és a spanyol fejlemények további lépéseket tesznek szükségessé. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy az EKB hogyan tudna fellépni a válságban. A legvalószínűbbnek valamilyen kötvényvásárlási akció tűnik, bár az EKB korábban is erős vételi erőt biztosított a perifériás állampapírok piacán. Az Európai Központi Bank hagyományosan máshogy áll a pénznyomtatás intézményéhez, mint amerikai társa a Fed, ami gyakorlatilag négy éve nyomtatja a dollárt, ezzel biztosítva a bankközi likviditást.

„Ne felejtkezzél el szegény magyarokról”

A magyar eszközök piacán az elmúlt hetekben gyakorlatilag szinte teljesen megszűnt a külföldi érdeklődés, ez elsősorban a részvénypiacunk rendkívül alacsony keresletén és az ismét emelkedő hozamokon látszik. Bár a magyar kormány – legalábbis a nyilatkozatok alapján – egyre közelebb van az IMF-tárgyalásokhoz, az már biztos, hogy az elmúlt hónapok huzavonája, elhibázott kommunikációja súlyosan sértette az országgal szembeni bizalmat. Több szakértő is annak a véleményének adott hangot, hogy a görög események fényében akár kamatemelésre is kényszerülhet a Magyar Nemzeti Bank, de az optimista szcenárió szerint is az a minimum, hogy tartania kell a 7 százalékos alapkamatot. A forint piacán az elmúlt két hétben elfogyott az optimizmus, az eurót ismét 300 forint körül jegyzik napok óta. Ez most nem elsősorban a hazai kilátások és az IMF-tárgyalások esélyeinek szól, hanem egyszerűen az a baj, hogy a nemzetközi befektetők likvidálják a kockázatosabb eszközöket, a forint pedig az.