A folyamat elsősorban a 6-7 éve tartó korlátlanul olcsó pénzkínálat hatása, de van olyan cég, amelyik már jóval régebben megkezdte ezt a gyakorlatot. Ennek a Reuters szerint jellegzetes két példája a Hewlett-Packard és az IBM, melyek az újításokban alaposan le is maradtak.
A HP példája
A HP 1999-ben kezdte az erőteljes részvény visszavásárlási programot, mégpedig Carly Fiorina, a jelenleg republikánus elnökjelöltnő cégvezetése idején. 2005-ig tartó regnálása alatt 14 milliárd dollárért vett saját részvényt, miközben a cég csak 12 milliárd profitot termelt, vagyis a teljes eredményen kívül még a tartalékokból is fordított erre a célra. Utóda folytatta a gyakorlatot: 5 év alatt 43 milliárdért vett részvényt, míg a profit 36 milliárd volt, és még az azt követő vezető is zsákolt 10 milliárdért.
A cég tehát minden megtermelt és korábbról meglévő pénzét beleölte saját részvényeibe, miközben fejlesztésre alig költött, így nem is voltak komolyabb új termékei. Ezt az akkor még ritka gyakorlatot az utóbbi években a Wall Street színe-java folytatja. Egyre többen vannak azon a véleményen, hogy ez a gyakorlat lelassítja az innovációt és ezáltal a gazdasági növekedést is.
Amerika volt az újítások hazája
Márpedig korábban minden komolyabb újítás Amerikából jött. Hogy a mai kor legfontosabb eszközeit nézzük: ott építettek először számítógépet 1945-ben, és ott fejlesztették a mostani szintekig. Ott alkotta meg a Microsoft a még ma is leginkább használt szoftvert, és ott hozták létre a számítógépek közti hálózatot, az internetet.
Néhány cég óriási aktivitásának köszönhetően még mindig élen járnak: a Microsoft, a Google, a Facebook, az Intel és az AMD még mindig uralnak egy-egy iparágát. A többi cég közül viszont egyre több hagy fel az innovációval. A HP mintapéldája ennek. Korábban a profitot fejlesztésre fordította, bővítette a foglalkoztatást, és sok újítással, vonzó termékkel jelentkezett. 1999 óta viszont elbocsátja az embereket és minden pénzt a részvényeseknek ad.
A Reuters megvizsgálta a 3297 tőzsdén forgó nem pénzügyi amerikai céget, és úgy találta, hogy ezek 60 százaléka vásárolt sajátrészvényt 2010 óta. A 2014-es pénzügyi évben pedig a részvény visszavásárlások és osztalékfizetések összege már meghaladta a cégek összesített nettó eredményét.
Mire való?
A részvény visszavásárlás az osztalékkal együtt arra való, hogy növelje a részvényesek vagyonát. A vásárlások után kevesebb részvény marad a piacon, így csökken a kínálat, emelkedhet az ár, de az egy részvényre jutó profit adatok is javulnak, ha a számok ugyanakkorák, de kisebb a részvény mennyiség. Ezt a megoldást hagyományosan akkor szokták alkalmazni a cégek, ha nincs elég kereslet termékeikre és szolgáltatásaikra, ezért nem költenek fejlesztésre, vagy ha részvényeiket annyira alulértékeltnek tartják, hogy jobb befektetés azt megvenni, mint új projekteket indítani.
Ha viszont a visszavásárlások az innováció rovására történnek, akkor a rövid távú részvényesi nyereség a hosszú távú versenyképesség rovására valósul meg. Ha az amerikai cégek nagy része nem fejleszt, akkor egy idő után előfordulhat, hogy a tőke a hosszabb távú megtérülés reményében oda kezd áramlani, ahol nagyobb a fejlesztési hajlandóság, legyen az Németországban, Indiában vagy Brazíliában. Ekkor persze a gazdasági növekedés is ott fog jelentkezni.
Hosszú távon
A folyamat hosszú távú alakulása sem véletlen. 1982-ig gyakorlatilag tiltották, hogy a nyilvános cégek saját részvényt vásároljanak. Akkor Ronald Reagan elnök piaci reformjai része volt, hogy lehetővé tegyék a cégek számára a több évtizedes nagy fellendülés után a pénzek visszajuttatását a részvényeseknek. A folyamat ésszerű keretek közt volt sokáig, de az utolsó öt évben felborult az egyensúly, a cégek átestek a ló túlsó oldalára. Nem kizárt, hogy a következő amerikai kormányzatnak már azért kell beavatkoznia, hogy a folyamat visszabillenjen a normális kerékvágásba. Ennek része lehet a rövidebb távú befektetések adóztatása, a sajátrészvény vásárlások feltételeinek és a vezetők javadalmazásának szigorítása.
A vállalatok 57 százaléka számolt be jelentősebb digitális fejlesztésről, ami a kutatás történetének legmagasabb értéke. 
