Az Aegon Prémium ügyfélklubján Al-Hilal István, a Fidelity Worldwide Investment értékesítési vezetője mutatta be a Fidelity elemzői kutatásának eredményeit.
A Fidelity 200 elemzőjét kérik fel évről évre egy egységes, 48 kérdéses kérdőív kitöltésére. Az összesítésből kirajzolódó elemzői várakozásokat nyugodtan tekinthetjük a piaci folyamatokat meglehetős pontossággal előrejelző képnek a vállalatok szintjén. A Fidelity elemzői ugyanis mikroszinten dolgoznak, a vállalatok kilátásait, potenciálját vizsgálják.
Harmadik éve romlik a hangulat
Ez a kép pedig nem éppen rózsaszín: az elemző hangulat harmadik éve romlik. Az egész világot tekintve a 2014-re előrejelzett 6,4-es értékről erre az évre 5-re csökkent. Ez nem a világvége, tette hozzá Al-Hilal István, mert bár a csökkenés azt jelzi, hogy a vállalatok növekedésének tovább folytatódó lassulása várható idén, ez az érték semleges zónába helyezi a kilátásokat, azaz nem romlik és nem is javul a helyzetük.
Tovább árnyalja a képet, ha régiónként nézzük végig az eredményeket. Bár nincs olyan része a világnak, ahol a várakozás ne romlott volna, Japán és Európa még mindig az 5-ös szint felett van, Ázsia éppen az 5-ön, a sort a nem túl jó kilátásokkal bíró Latin-Amerika zárja 2,7 pontos mutatóval. Az USA és Kína 5 alatt van, előbbi 4,7, utóbbi 4,3 ponttal. (A Fidelity elemzőinek hangulatát leíró index relevanciáját éppen Kína mutatja: tavaly év elején már borús hangulatról számolt be a felmérés, azaz a helyzetet pontosan előre jelezte az index.)
Kínában jobb a helyzet, mint amilyennek kinéz
Kínát egyébként nem kell temetni, teljesen természetes, ami ott zajlik – tett hozzá Al-Hilal István. Az ország gazdasága ugyanis éppen most áll át beruházás- és exportvezéreltről hosszú távon fenntartható, fogyasztáson alapulóra, ami nem megy zökkenőmentesen. A korábbi hihetetlen növekedési adatoktól búcsút vehetünk, de így lesz egészségesebb a gazdaság szerkezete. Nem véletlenül mondják a Fidelitynél, hogy hosszú távon Kína hiteles gazdaságpolitikát folytat.
Makroszinten egyébként a fejlett világban nincs baj – tette hozzá. Az USA-ban a fundamentumok jók, a makrofaktorok a fogyasztás további növekedésére hatnak, miközben az eladósodottság csökken, az ingatlanpiac és a hitelállomány szerkezete pedig összehasonlíthatatlanul egészségesebb a hat-hét évvel ezelőttinél. Európában is jó a helyzet, az EKB támogató és a piac által is hitelesnek tartott politikájának is köszönhetően egészséges vállalati fundamentumok és lassú, de folyamatos növekedés tapasztalható.
Szétszakad a mezőny
A Fidelity elemző indexe szerint a különböző szektorokra vonatkozó várakozások röviden úgy foglalhatók össze, hogy a lemaradók még jobban leszakadnak. Nem nehéz kitalálni, melyek ezek: az energia-, a nyersanyag- és a közműszektorban működő cégek kilátásai rettenetesek. A lista másik végén az IT, az egészségügyi, a fogyasztási cikkekkel foglalkozó és a telekom-cégek vannak.
A leszakadó szektorok, különösen az energia és az alapanyag kilátásait több dolog rontja, ahogy Al-Hilal István fogalmazott, félő, hogy a java még hátra van. Ezek a cégek ugyanis jobbára feláldozzák a jövőt a jelenért: a túlélés érdekében költséget csökkentenek, többük hitelből fizet osztalékot, és visszafogják a beruházásokat. Ebben a szektorban pedig ez utóbbi hosszú távú hátrányokat okoz, hiszen nagy invesztíciót igénylő, hosszú idő alatt beinduló, pláne megtérülő beruházásokról van szó. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az utóbbi időben némileg emelkedő energiaárak nem sokat javítottak a szektor kilátásain.
Az alapanyagoknál több tényező is rontja a kilátásokat. Ugyanaz igaz erre is, mint az energiaszektorban működő cégekre, ezen felül azonban sújtja a vállalatokat a technológiai fejlődés, a világgazdaság átalakulása és önmagában Kína irányváltása. A beruházásvezérelt gazdasági fejlődés elhagyásával és az infrastrukturális fejlesztések visszafogásával jelentősen csökkent a kereslet az alapanyagok iránt. A technológiai fejlődést és a gazdaság átalakulását pedig Nagy-Britannia vagy Németország adatai mutatják: 2000 óta előbbinél durván harminc, utóbbinál majdnem 50 százalékos gazdasági növekedés mellett az anyagfelhasználás 20, illetve 10 százalékponttal csökkent a 15 évvel ezelőtti szinthez képest.
A legnagyobb nyertesek
Az elemzői várakozásokból jól látszik: egyértelműen az innováció a nyertes. A két legjobban teljesítő szektor az IT, valamint az egészségügy, az itt működő cégek kilátásai pozitívak. Egyik sem meglepetés, hiszen az IT szerepe egyre nagyobb a világon, a legtöbb szektorban az IT-költések növekedésére számítanak. Az egészségügyet pedig elsősorban a társadalmak öregedése, valamint a jól-lét egyre hangsúlyosabb igénye hajtja. A szektor pedig komoly K+F tevékenységgel képes kiszolgálni az igényeket.
Szintén megkerülhetetlen a fogyasztás. Mind a tartós, mind a nem tartós fogyasztási szektor iparági jövedelmezőségi kilátása jóval magasabb a többi szektor átlagánál, ráadásul ez a két iparág messze a legnagyobb nyertese a tartósan alacsony olajárnak. Az innováció hatása egyébként ebben a szektorban is igen komoly. Így például a hagyományos kiskereskedelemmel foglalkozó, az USA-ban mindenhol megtalálható üzletekkel rendelkező Walmartot régen és alaposan lenyomta a netes kereskedelemmel foglalkozó Amazon.
A tőkebefektetések és a pénzügyi szektor kilátásai nem túl fényesek
Nem túl jók a kilátások a tőkebefektetések terén sem. Ennek is részben a kínai átalakulás az oka. A fejlett országok historikus befektetési átlaga 28 százalék a GDP arányában, azaz a GDP 28 százalékát fordítják évente tőkebefektetésére. Kína feltörekvő korszakában ez az arány majdnem elérte az 50 százalékot. A gazdaság szerkezetének átalakításával 30 százalék körülire vinnék le, márpedig Kína méretei miatt ez önmagában 7,5 százalékponttal csökkenti világszinten a befektetésre fordítandó tőke méretét.
A pénzügyi szektor a strukturális javulás ellenére is ellenszélben működik, a fejlett országok nulla kamat politikája miatt eltűntek a kamatbevételek, ráadásul a bankok olajkitettsége is hatalmas volt az utóbbi években. A pénzügyi szektor tekintetében nagy befektetőnek számító szuverén alapoknak sincs többé támogató szerepe, mert az olajár bezuhanásával egyszerűen eltűntek a bevételeik. Míg például a közel-keleti olajállamok folyó fizetési mérlege 2009-ben majdnem elérte a 400 milliárd dollárt, az idei várakozások szerint jó, ha néhány milliárd lesz.
Ezektől kell félnünk
És hogy mitől tartanak az elemzők? A kutatás eredményeként néhány szóban össze lehet foglalni, hogy a szakemberek hol látják a kockázatot. Árak, kereslet, szabályozók, lassulás – a várakozások szerint ezek a tényezők borzolhatják a hangulatot ebben az évben.
Az üzemanyag-készletek viszont gyorsan fogynak. 
