Nincs egyszerű dolguk azoknak a vállalatoknak, amelyek közösségi finanszírozási platformon keresztül szeretnének értékpapírt kibocsátani, így szerezve forrást egy új beruházáshoz. Bár Magyarország lassan 2 éve alkalmazza az unió Crowdfunding Rendeletét, a közösségi finanszírozás még gyerekcipőben jár itthon, aminek egyik oka a hazai szabályozás hiányossága a Kapolyi Ügyvédi Iroda elemzése szerint.
Közösségi finanszírozás segítségével a hagyományos pénzügyi közvetítő rendszer alternatívájaként egyszerűbben és gyorsabban szerezhetnek jó ötletek, induló vállalkozások forrást az általuk megálmodott célok kivitelezésére. A pénzgyűjtés a külföldön kialakult gyakorlat szerint történhet például adományozás formájában (ezek a legismertebb, mikroadományokat fogadó esetek), de a nagyobb tőke megszerzéséhez hitelnyújtás vagy értékpapírkibocsátás szükséges. Miközben az Egyesült Államokban és az utóbbi évtizedben az Európai Unióban is egyre elterjedtebb ez a finanszírozási forma, az Európai Unió a szabályozás tekintetében is igyekszik felvenni a ritmust.
A két éve életbe lépő uniós Crowdfunding Rendelet1 célja, hogy a finanszírozást igénylő vállalkozások és a forrással rendelkező befektetők határokon átívelően találjanak egymásra az online térben. Az uniós és tagállami szabályozások összehangolása azonban ezen a területen sem egyszerű, és a hazai szabályozás kapcsán több kérdés is felmerül dr. Ferenczy Balázs, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint.
Az olyan ügyletre, amelynek során crowdfunding platformon történik az értékpapírkibocsátás, mind a közösségi finanszírozás, mind az értékpapírkibocsátás szabályozása kiterjed. A szabályozás alapján (Tőkepiacról szóló törvény2, Prospektus Rendelet3, Crowdfunding Rendelet) nyilvános kibocsátásnak tekinthető, amikor egy vállalat közösségi platformon keresztül bocsát ki értékpapírt. Ebből két kérdés is következik: kell-e ilyen esetben tájékoztatót közzétenni, illetőleg szükség van-e befektetési szolgáltató bevonására?
Az első kérdés egyértelműen megválaszolható: a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője szerint a Tőkepiacról szóló törvény szerint értékpapír nyilvános forgalomba hozatala esetén a Prospektus Rendelet szabályait kell alkalmazni. Eszerint nincs kötelezettség Tájékoztató közzétételére, ha a Crowdfunding Rendelet alapján engedélyezett közösségi finanszírozási platformon 5 millió euró küszöbértékig történik az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattétel.
A befektetési szolgáltató bevonásának kérdése azonban már összetettebb, és miközben a válasz egyértelmű, amennyiben nincs mentesség – igen, ebben az esetben szükséges befektetési szolgáltató bevonása –, a szerepek jogi tisztázatlansága bizonytalanságot okoz abban az esetben, ha a crowdfunding szolgáltató nem rendelkezik egyben befektetési szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedéllyel is.4 A Crowdfunding Rendeletben meghatározott szereplők között ugyanis befektetési szolgáltató külön nem szerepel, így a Rendelet nem is határoz meg felelősséget számára – hangsúlyozza a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője.
Felmerül tehát a kérdés, hogy akkor mi a felelőssége egy külsős befektetési szolgáltatónak egy crowdfunding ügyletben? Esetleg megegyezik a forrásbevonásban résztvevő valamely szereplő felelősségével? Egyetemleges lenne a felelőssége, vagy szubszidiárius? Miért felelne pontosan: a dokumentációért, az adminisztrációért, az allokációért, vagy mindezekért együtt? Esetleg a befektetési szolgáltató ezeket a folyamatokat tranzakciós tanácsadóként felügyelné csupán?
Dr. Ferenczy Balázs úgy véli, hogy ha ezek a kérdések nem rendezhetőek megnyugtatóan, a hasonló crowdfunding ügyletek résztvevői számára az lehet a kézenfekvő megoldás, – amint ez sajnos az adott esetben is történt – ha nem a magyar társaság, hanem az EU-ban bejegyzett anya- vagy testvérvállalat, illetve SPV lesz az értékpapír kibocsátója. A befolyt összegeket pedig majd valamely megengedett módon bocsátják a magyarországi projekt rendelkezésére. De a crowdfunding platformok magyar élenjáróira is hátrányos a fenti bizonytalanság, hiszen az is kérdés, mi történik majd akkor az itthoni kötvény-, illetőleg részvénykibocsátásokkal, milyen módon lehet a fenti kockázatokat kezelni, a különböző résztvevők tevékenységi köreihez kapcsolódó felelősségi struktúrákat kialakítani.
Fontos konklúzió, hogy a hiányosságok orvoslásához az MNB, mint felügyeleti szerv egyértelmű iránymutatásán túl akár a Tőkepiacról szóló törvény, valamint a Befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról szóló törvény (Bszt.) módosítására is szükség lehet.
