A kínai hatóságok, pontosabban helyi értékpapír felügyelet szerepét betöltő CSRC (China Securities Regulatory Commision) hongkongi és szingapúri brókercégekhez fordult azzal a kéréssel, hogy szolgáltassák ki nekik a kötéslistákat, és a hozzájuk tartozó ügyfelek adatait. Külön kérésük, hogy megvizsgálják, ki nyitott úgy short pozíciót, hogy az nem fedezeti ügylet volt, hanem egyszerűen az adott értékpapír esésére számított.
A nép ellenségei
Aki ilyenre vetemedik, azt kikiáltják bűnösnek, rosszindulatúnak, és üldözőbe veszik. Ami egyrészt a továbbiakban elmagyarázandó okokból teljesen értelmetlen, de ráadásul az elkövető nem sért vele semmilyen szabályt. Ha a shortolással, vagy bármilyen ügylettel gondjuk volt a hatóságoknak, miért nem korlátozták azokat rendeletileg már előre? Nem mintha ez túl ésszerű lenne, de legalább jogilag tiszta lenne az ügy. Így viszont kicsit olyannak tűnik, mint amikor az egykori vezér, Mao kijelentette, hogy tulajdonképpen a lakosság 10 százaléka osztályellenség, nosza kapjuk el őket.
Na de ez csak a dolog jogi része, de ez sem lebecsülendő. Kinek lesz kedve ezek után bármit csinálni egy olyan piacon, ahol bármikor megjelenhet a hatóság, és a tisztelt befektető valamely ügyletét önkényesen nép-, esetleg nemzetellenes, rosszindulatú cselekedetnek minősíti? Fog ezek után bárki venni is? Elüldözik a szereplőket, és ott marad a sok részvény, az ország hírneve pedig csorbát szenved, nem veszik fel a papírokat az MSCI indexbe, és esetleg nem veszik fel a jüant a világvaluták közé.
A legjobb felhajtóerő
Na de mindezeken túlmenően piaci szempontból is nagy hiba a shortosokat üldözni, hisz már rengetegszer láthatták más piacokon, hogy nem ez okozza a problémát, sőt, a legnagyobb emelkedéseket pont a shortosok zárásai okozzák. Ott lebeghetne szemük előtt a Volkswagen esete, melyet a beszorult shortosok úgy felhúztak az égbe, hogy pár napra a világ legnagyobb cége lett.
Érthetetlen, miért nem fogják fel, hogy a shortolás érdemben nem tudja lenyomni az árfolyamot, legfeljebb igen rövid távon. Tegyük fel, hogy egy részvénynek kiegyensúlyozott piaca van. Egyszer csak úgy dönt egy nagy, vagy sok kicsi szereplő, hogy ez a részvény drága, és tömegesen shortolni kezdik. A sok eladástól le is esik az ár 10 vagy 15 százalékot. Na de mi történik utána? Mivel a cégről semmi rossz nem derül ki, és a többi részvényesnek esze ágában sincs eladni, elakad az esés. Talán még páran bele is vesznek, látván az olcsóbb árat, és máris kissé feljebb tolják azt.
Mi történik utána a shortosokkal? Természetesen várják, hogy essen az ár. De annak esze ágában sincs esne, így egy részük türelmetlen lesz, és elkezd venni, vagyis zárja pozícióját. Erre az ár emelkedik, újabb shortosok döntenek a zárás mellett, immár veszteségük limitálása érdekében. Újra emelkedik az ár, immár ördögi körré, láncreakcióvá alakul a dolog: vételi pánik lesz, az ár felmegy az égbe, mire becsukódnak a shortok.
A kínai eset
Nézzük a másik, ez esetben a kínai esetet. A részvények eszement drágák, fújtak egy óriási lufit. Tegyük fel, hogy tiltva volt a shortolás, így short pozíció nincs. Kinek sürgős vennie? Senkinek. Mindenki csak eladni akar, hisz kipukkadt a lufi, véget ért a piramisjáték, amiben mindenki csak addig akart részt venni, amíg emelkedtek az árak. Nincs hát támaszerő, odaállhat az állam, ha akar, és megveheti a teljes részvényállományt.
Mi történik ezzel szemben, ha hagyják a shortolást? Az, ami minden lefelé tartó trend utolsó etapjában. A short pozíció egy idő után túl sok lesz, és amikor a többi eladó már kitárazott, elfogynak az eladók, a shortosok bajba kerülnek, ahogy azt az előbbiekben vázoltuk. Jön az iszonyatos short kirázás, óriási árfolyam emelkedéssel, amihez aztán becsatlakoznak az új trendet meglovagolni óhajtó vevők, tovább erősítve azt.
Mi lenne hát most a megoldás Kínában? Békén hagyni a piacot, shortosokkal vagy anélkül, úgyis leesik, hisz végtelenül túlértékeltek a részvények. Utána viszont pont a shortosok hajtanák fel a nagy mélységből egy normál szintre, így pedig sokáig nem lesznek vevők, pláne hogy még a bizalom is elpárolog. Felfoghatnák már a politikusok és felügyeletek: az eső trendet soha nem a shortosok okozzák.
Nem jöttek be az önkéntes nyugdíjpénztári pénzek lakáscélú felhasználásával kapcsolatos várakozások. 
