Mostantól rosszabbul járhat, aki nem vezeti be az eurót?

Szabály és kivételek

Eddig Nagy-Britannia volt az a tag, aki hosszú távon sem tervezte az euró bevezetését, ugyanakkor gazdasága nagy volt és prosperált, ezzel igazolva, hogy nem hátrány a külön valuta. A régi, gazdag tagállamok közül még Dánia és Svédország maradt ki, a 2004-es csatlakozók közül Lengyelország, Csehország és mi, végül pedig az utolsó 3 csatlakozó Románia, Bulgária és Horvátország.

Elvben minden tagállamra vonatkozik egy olyan kötelezettség, hogy amint alkalmassá válik gazdaságilag és teljesíti a maastrichti kritériumokat, bevezeti a közös valutát. Ez alól Dánia kapott felmentést, ahol egy népszavazás már az euró tervezési fázisában, 1992-ben ellenezte azt, valamint Svédországban is volt ilyen népszavazás, és azóta nem is nagyon szorgalmazza senki, hogy Svédország csatlakozzon.

A súlyt adta

Az igazán nagy súlyt azonban Nagy-Britannia képviselte, és a népszavazás előtti tárgyalásokon David Cameron el is érte, hogy országára se vonatkozzon a kötelezettség, már amennyiben a népszavazás a bennmaradás mellet dönt. A többi ország a mi régiónkban van, és korábban nem is volt egyértelmű, hogy érett-e valamelyik a közös valuta bevezetésére. A mára már leginkább szóba jöhető csehek és lengyelek az utóbbi időben berzenkedtek, nálunk tolódik a határidő, a balkáni tagok pedig még nem érték el a szükséges feltételeket.

Van még egy érdekes arány: Nagy-Britanniával 170 milliós volt az övezeten kívüli országok lakossága, ez az eurózóna fele, a kilépéssel viszont 105-re csökken, ami az euróövezet lakosságának harmada (persze a lényegesebb adat a GDP, ami csak 16 százaléka lesz). A Financial Times szerint több zónán kívüli országban felmerült, hogy ha így lecsökken az arányunk, nem fog-e ez a csoport marginalizálódásához vezetni az unión belül, főleg ha az eurózóna a szorosabb integráció mellett dönt.

Régiónk

Az aggodalmak leginkább cseh és lengyel közgazdászok részéről vetődtek fel, ami nem véletlen, hisz ők ketten már lényegében alkalmasak lennének az euró bevezetésére, és lehet, hogy gazdaságuknak lökést is adna a csatlakozás a gyorsabb felzárkózáshoz. Érdemes ugyanis megnézni, hogy mi történt azokkal a régiós társainkkal, akik végül is csatlakoztak. Szlovénia már korábban is egy viszonylag gazdagabb kis ország volt, és ugyan az euró nem jelentett nagy ugrást, a 2008-as válság után az eurózóna mentőcsomagja sokat jelentett, konkrétan azt, hogy a kis ország megőrizhette magas életszínvonalát.

A többiek közül a 3 balti állam mintapélda lett: az egykori szovjet tagköztársaságok: Litvánia, Lettország és Észtország szinte állva hagyták a régiót. Hozzá kell persze tenni, hogy egy kisebb ország könnyebben tud nagyot ugrani, elég, ha egy-két komoly cég odaviszi a termelését, vagy akárcsak a központját. És végül itt van Szlovákia, akit az autógyártás húzott fel, de a lényeg, hogy alacsony szintről indult, és most előttünk van, miközben a visegrádi négyesből ő vezette be egyedül az eurót.