Nem eszik olyan forrón a kását
Nos, ez az a pont, ahol sejteni lehet, hogy érik a fordulat. Nyilván nem csak Pesten esik kétségbe az úri közönség, hanem széles e világban, és akkor 1-2 nap alatt kiszórják, amijük van. Így gyorsan véget is ér az eladó nyomás, és akkor mi más következhetne, mint egy hatalmas visszapattanás, egy óriási szputnyik? És ez be is következett. A legnagyobbat természetesen a legjobb állapotban lévő Amerika ugrotta: a teljes kéthetes esését két nap alatt ledolgozta, és máris a csúcsoknál van. Hasonló történt a Daxnál is: a 10 ezer fölötti értékről 9200-ig szakadó index máris újra közelíti a 10 ezres álomhatárt.
A pánikos napokban is lehetett már rá számítani, hogy ha másért nem, akkor az ünnepek miatt megszakad az öntés, hisz a szereplők pár napi rémüldözés után inkább a karácsonyi favételre és az ajándékozásra koncentrálnak. Ráadásul az év összességében jó volt: az alapkezelők nem örülnének neki, ha az utolsó hónap ezt „visszavenné”, ezért ha lehetőségük van rá, év vége felé kicsit megtolják a piacokat (angolul window dressing).
Béke minden fronton
És végül, ahogy ezt a napokban elemeztük, a mostani orosz válság korántsem olyan rémületes, mint az 1998-as volt. Sokkal kevésbé hat a világra, és maga Oroszország is sokkal erősebb, így önmagában nem indokol egy nagy világméretű tőzsdei mélyrepülést. Ugyanakkor, bár nem olyan mély a válság, nem is fog olyan hamar megoldódni, mint 16 éve. Így az emelkedés differenciált: az orosz piac által érintett cégek papírjai kevésbé emelkednek.
A nagy pánik kiterjedt szinte minden szegmensre: vállalati kötvényekre, a forintra, sőt valamilyen szinten még az állampapírokra is. Most ezen instrumentumoknál is a megnyugvás jelei mutatkoznak, sőt némelyikük majdhogynem el is érte az orosz rémület előtti szintet (hasonlóan a részvénypiachoz). Amik még viszonylag gyengék maradtak, azok az olajipari cégek papírjai. Ez érthető is, mert az olajáresés és egy sokkal komolyabb, trendszerűbb folyamat, mint maga az orosz gyengélkedés. Nehéz arra számítani, hogy az olaj hamar visszaemelkedne a nagy magasságokba, ezért az olajipari cégek eső trendje sem tud könnyen megfordulni.
Az arany sem a régi
Érdekes módon az arany alig mozdult. Máskor ilyen heves mozgások idején megnő a szerepe: a pánikban menekül bele a tőke, ára megemelkedik, majd a megnyugvásban elfeledkeznek róla, esetleg kiszórnak belőle, leküldve az árat. Most semmi sem történt, az ár egyre kisebb kilengésekkel mocorog az 1200 dolláros szint körül, mondhatni odatapadt. Ennek oka az lehet, hogy az utóbbi időben az arany elvesztette menekülő instrumentum szerepét.
Az utóbbi évek nagy likviditási bőségében együtt vették a részvényeket és az aranyat, egy-egy korrekcióban pedig együtt adták őket. Ráadásul az aranynak volt egy óriási emelkedő trendje, ami aztán 2-3 éve 1900 dollárnál lufiszerűen kipukkadt. Azóta eső trend alakult ki, de a legutóbbi letörés 1180 dollárnál sikertelen volt, a shortosoknak zárniuk kellett. Ugyanakkor a trend nem fordult meg, emelkedés sem tudott következni: nyugvópontra jutott a kereslet és a kínálat. Ahogy André Kostolany mondaná: ugyanannyi a piacon az arany, mint a tökfilkó.
Mi várható a piacokon?
Hogy az orosz ügynek lesznek-e még kisebb utórengései, azt nem lehet kiszámítani, de gyanítható, hogy ha újra megjelenik egy méretesebb mackó, akkor az már nem az orosz medve lesz, hanem más indíttatásból kezdenek majd eladni a szereplők. A lényeg rövidtávon az, hogy január első teljes hetében hogy teljesítenek a piacok, ez gyakran komoly indikátor a várható éves folyamatokra nézve.
Elhalasztjék az évi 100 millió tonnás LNG-termelési cél elérését. 
