Faber az amerikai piacot elemzi elsősorban, egyrészt mert az a legmeghatározóbb részvénypiac, másrészt mert most az amerikai indexek örökös csúcson vannak, míg európai társaik ennél jóval lejjebb tartózkodnak. Ebben szerepe van annak, hogy Európát bankproblémák, autógyári botrányok és a Brexit tartják lejjebb a tavalyi, az EKB eszközvásárlási programjának bejelentését követő euforikus emelkedés után.
Most még felfelé vezet az út
Faber úgy kalkulál, hogy az S&P 500 most megindult csúcsdöntési sorozata 2300 pontig tarthat, ami nagyjából 5 százalékos további emelkedés a jelenlegi 2180 körüli szintről, de utána óhatatlanul megérkezik a visszaesés, ami nem olyan lesz, mint az elmúlt 7 évben látottak, hanem egy klasszikus tetőzés után egy összeomlás-szerű folyamat, melynek során az index az értéke felét is elvesztheti, 1100 pontig visszaesve.
Volt már kettő is
Kétségtelen, hogy csak ebben az évezredben, vagyis az elmúlt 16 évben már két ilyet is láttunk, azzal együtt, hogy a jelenlegi emelkedő trend már több mint 7 éve tart. Az első a 2000. évi tetőzés, az úgynevezett dotcom lufi kipukkadása után következett: ekkor az S&P 500 index az 1525 pont körüli csúcsáról 800-ig esett vissza, gyakorlatilag megvolt a felezés, mindez akkor 2-3 év alatt zajlott le, nagy hullámzásokkal. A Nasdaq közben az 5000 pontos tetőről az ötödére zuhant, de ez annak köszönhető, hogy nagyon sok részvény teljesen irreális magasságba emelkedett, így akár az árfolyam tizedére zuhanása is indokolt volt fundamentálisan.
|
| S&P 500, 20 év. Közben két felezés |
A második eset a 2008-as válság idején következett be. A piacok már 2007-ben tetőztek, megindult egy eső trend, ami lehet, hogy megint 2-3 évig tartott volna, de 2008 őszén a világ bankrendszerének átmeneti összeomlásakor pár hét alatt lezajlott a trend java, az S&P 500 az 1575 pontos tetőről 700 pontig zuhant, a végső mélypontot 2009 elején érte el. Azóta tart a jelenlegi, igen hosszúra nyúlt emelkedő trend, melynek során az index megháromszorozta értékét.
Ami eltér, és még sosem volt
A mostani helyzet viszont egy dologban teljesen eltér a korábbiakból, és ez az, ami miatt kalkulálhatóbb lehet az összeomlás, mint az előző esetekben. A válságban a jegybankok soha nem látott mélységbe csökkentették kamataikat, és mikor a válság elmúlt, nem hogy helyreállították volna azokat, de tovább csökkentették, a történelemben először 0-ra is, sőt a negatív kamatok és hozamok is megjelentek. Mindezt fedezetlen pénzkiáramoltatás, vagyis jegybanki kötvényvásárlási programok egészítették ki, így a piacokra soha nem látott pénzeső zúdult. Ez törvényszerűen felfelé hajtja a tőzsdéket.
Most még külön lökést adott a folyamatnak, hogy a piac várakozása szerint az amerikai és az angol jegybank egyaránt készült kamatot emelni, de derült égből a villámként jött a Brexit népszavazás eredménye, a brit gazdaság gyors zuhanása, és a brit jegybank pánikszerű lépése, melynek során a kamatot 300 éves mélységbe süllyesztette (ez aztán a hosszú távú rekord). Ez a helyzet azonban nem maradhat fenn örökké, az extrém laza monetáris politika egyszer véget kell, hogy érjen.
Jéghegy a láthatáron
Faber szemléletesen úgy fogalmaz, hogy mindannyian a Titanicon vagyunk, a jéghegy pedig közeledik, a hatalmasra duzzasztott értékpapír lufi, úgy a részvényekben, mind a kötvényekben, pukkadni fog, és akkor a süllyedés is gyors lesz, mint a híres hajó esetében. Kétségkívül az elmúlt években már többször felvázolta ezt a forgatókönyvet, de arra ő sem számított, hogy ennyire elhúzódhat, sőt még fokozódhat is a kamatok és hozamok süllyedése.
Bármeddig azonban nem tarthat a folyamat, mert a pénz addig keresi útját, amíg egyszer csak megtalálja azt, ami a jegybankok legfőbb célja is vágya: az árukat és szolgáltatásokat. De ha erre ilyen hosszú deflációs időszak után kerül sor, nagyot fog szólni, és hirtelen úgy berobbantja az inflációt, ahogy most kevesen tudják elképzelni. Akkor aztán a jegybankok vagy pánikszerűen a magasba emelik a kamatot, vagy tanácstalanná válnak, a pénz pedig zúdul új célpontjába: megvesz mindent, ami kapható. A fedezetlen pénz úgy kezd viselkedni, ahogy várható tőle: inflációt gerjeszt, jó nagyot. Vissza kell hát vonni, kiszippantani a tőzsdékről, és jöhet az összeomlás. Faber szerint már akár jövőre.
A kormány átalakítaná, megerősítené a jegybank tulajdonosi ellenőrzését, a felügyelőbizottság működését. 
