Komolyan elhihetjük, hogy nyilvánossá válik a világ legnagyobb olajcége, amely jelenleg 100%-ban egy abszolút királyság tulajdonában van? - teszi fel a kérdést az Alapblog bloggere, Nyugdíjas.
Szerinte biztosan nem. Kevesebb dolog áll messzebb egymástól, mint egy klasszikus arab diktatúra és a transzparencia, márpedig egy cég tőzsdei bevezetése teljes átláthatóságot követel meg - indokol a szakember. Nem tűnik ésszerűnek az Aramco részvényeinek eladása akkor, mikor az olajár két év alatt a harmadára esik, ami a cég árazását nyilvánvalóan a korábbinak a töredékére csökkenti.
Ráadásul az országnak még jelentős tartalékai vannak a korábbi évekből, így rövid távon igazán nem kellene eladni a családi ezüstből, elég, ha továbbra is az amerikai állampapírjaikat vagy az Aramco egyes eszközeit dobják a piacra - véli Nyugdíjas.
| Mennyit ér egyáltalán az Aramco?A helyzet nagyon nem egyszerű. A cég jelenleg teljesen állami tulajdonban van, és saját példánkból is tudjuk, hogy még demokratikusan választott kormány esetében is kiszámíthatatlan tulajdonostárs az állam. Innentől kezdve viszont a cég roppant nehezen értékelhető. Háttérelemzésünk >> |
A spekulánsok kedvenc időtöltése 1992 szeptembere óta – mikor is Soros György bedöntötte az angol fontot az Angol Nemzeti Bank ellenében – , hogy azt kutatják, hol változtak meg a rögzített árfolyamú devizával (ún. peg) rendelkező országokban azok a gazdasági körülmények, amelyek egykoron a rögzítést lehetővé tették. Márpedig Szaúd-Arábia nemzeti valutájára, a rial, közel 30 éve 3,75 USD/SAR árfolyamon az amerikai dollárhoz van rögzítve.
A szakember szerint már el is kezdték kóstolgatni a devizát - a rögzített árfolyam védelme pedig nem olcsó mulatság.
A potenciális áldozatok egyik legeredményesebb taktikája, ha erőt mutatnak. A blogoló szakértő szerint az Aramco privatizációjának „belengetése” csupán egy ilyen védekező üzenet, amely a spekulánsok eltántorítását szolgálja.
A kisbefektetőkre lő a nagybank. 
