A közgyűlés zárt ajtók mögött zajlott, azaz a részvényeseken kívül elvben senki nem vehetett részt rajta, így a sajtó képviselői sem. A közzétett jegyzőkönyv szerint, amely itt olvasható (érdekes olvasmány, javasoljuk), a részvényesek meglehetősen aktívak voltak, kérdéseket tettek fel a társaság gazdálkodásával kapcsolatban, választ azonban többnyire csak későbbre ígértek nekik.
Viszonylag jó kiszállási ár
Ami viszont a lényeg, hogy a közgyűlés elfogadta a papír kivezetését a tőzsdéről, a tervek szerint október 31-ig. A befektetők 440 forintot kapnak, ha el akarják adni részvényeiket. Véleményünk szerint ezt mindenképpen érdemes megtenni, mert aki nem teszi, később egy zártkörű részvénytársaságban marad Norbiékkal, eladni szinte senkinek nem fogja tudni a papírt, hacsak a főtulajdonosnak közvetlenül fel nem ajánlja, az pedig egyedüli vevő híján bármilyen alacsony árat ajánlhat.
Azoknak a részvényeseknek, akik a kibocsátáskor közel 1000 forintért jegyeztek, biztosan fájdalmas a 440 forintos kiszállás, hisz pénzük több mint felét elvesztik. Hozzá kell viszont tenni, hogy még így is viszonylag jó árat kapnak, hisz egy részvényről van szó, melynek árát a tőzsdén kizárólag a kereslet-kínálat határozza meg, és erre a papírra nem nagyon volt kereslet, utoljára 252 forinton volt rá kötés. A kisrészvényesek ilyenkor persze gyakran reménykednek, hogy egyszer majd csak felmegy az ár, de ez nagyon sok tőzsdei cég esetében illúzió, még nagy és közismert cégek papírjaival is előfordul, hogy drágán vezetik tőzsdére, utána nem jönnek be a várakozások, és az ár a töredékére esik.
A jegyzéskor drága volt
A Norbi Update esetében pedig már az akkori elemzések szerint is kifejezetten magas volt a kibocsátási ár, így azt kell mondjuk, a mostani 440 forint még a cég akkori állapotához képest sem lenne alacsony. Nem bontakozunk most komolyabb fundamentális elemzésbe, elég, ha csak annyit jegyzünk meg, hogy az egy részvényre jutó saját tőke mindössze 67 forint, nagy növekedésnek pedig nyoma sincs.
Egy új tőzsdei kibocsátás megvétele kockázatos döntés, még ha sokak számára nem is tűnik annak. Különösen egy ilyen cég esetében, mint a Norbi Update, hajlamosak a befektetők megfeledkezni arról, hogy a cég teljesítménye számít, nem pedig névadójának ismertsége, vagy akár a termékeivel való szimpátia. A befektetés szempontjából ezek irrelevánsak, csak az a lényeg, hogy a cég mit ért el addig, és milyen a várható jövőbeni működése.
Ennek alapján pedig már a kibocsátáskor sok volt a bizonytalan kérdés, a papír egyértelműen túlárazott volt, ezáltal megvétele egy igen kockázatos döntés. Tulajdonképpen még 440 forinton is kissé drága lett volna, ennek fényében most ez a kilépési ár egész kedvezőnek tűnik.
Tőzsdére menni nem sétagalopp
Kibocsátói oldalról az ügylet tanulsága, hogy a tőzsdére lépés nemcsak könnyű pénzhez jutás egy cég számára, hanem komoly kötelezettségvállalás. Onnantól kezdve sokkal több szabálynak kell megfelelni, a határidőket betartani, a cégnek átláthatóan működni, a kommunikációnak megfelelő stílusúnak és tartalmúnak kell lenni, a befektetőket és a tőzsdét folyamatosan tájékoztatni kell. Végül, azzal is tisztában kell lenni, hogy ha valaki bejön a tőzsdére, onnan nem lehet csak úgy kisétálni. A tőkebevonásnak ára van: a befektetőket védelem illeti meg, ezért ha a cég távozni akar, adott szabályok szerint meg kell vásárolnia azon részvényesek papírjait, akik ezt kérik.
Szigorúbb a tőzsde és a felügyelet, mint két éve
A konkrét cég esetében a helyzetet bonyolítja, hogy Norbi nem feltétlenül volt mindezekkel tisztában, két okból. Egyrészt a kibocsátást a Buda-Cash szervezte, és a későbbiek ismeretének fényében gyaníthatjuk, hogy nem feltétlenül tájékoztatta a kibocsátót ezekről a kötelezettségekről. Másfelől a kibocsátás idejében még nem volt olyan szigorú a felügyelet, mint ma, így noha a kötelezettségek fennálltak, azok betartatása lazább volt, így Norbi valószínűleg nem számított arra, hogy a mulasztásokért akár hetente megbüntetik.
A Republikon Intézet tette fel a kérdést. 
