|
| Boér Levente (balról) és Halas Zoltán |
Oroszországról a befektetőknek általában az olaj- és gázipari lehetőségek ugranak be. Ezeknek köszönhetik a sikerüket?
Boér Levente: Természetesen sokat tettek hozzá a 2010-ben elindított alapunk jó teljesítményéhez az orosz energetikai szektor nagyágyúi, a Gazprom, a Szurgutnyeftyegaz, a Rosznyefty, a Lukoil, a Norilsk Nickel, a Tatnyeft és a Novatek. De az orosz azért az egyik legérdekesebb befektetési piac, mert rendkívül szertágazóak a szektorai, s az olaj- és gáziparon túl is mindig lehet vonzó sztorit találni.
Egyelőre még maradjunk az energetikai szektornál. Ott mi vitte a prímet?
B.L.: A Szurgutnyeftyegaz, amely Oroszország legnagyobb olajkitermelő cége, óriási, 40 milliárd dollárnyi készpénzzel rendelkezik és az egyik üzletága évente körülbelül 4 milliárd dollár nyereséget termel. Kétféle osztalékrészvénye van, egy osztalékelsőbbségi és egy sima. Az osztalékelsőbbségi részvényekre az éves nyereség 7 százalékát mindig ki kell fizetnie, a helyi önkormányzat gyakorlatilag ebből tartja fenn magát, mivel nem nagyon van adóbevétele, alacsonyak ugyanis a helyiadó-kulcsai. A Szurgut piaci kapitalizációja 15-20 milliárd dollár. Nem lehet tudni, ki a cég tulajdonosa – egyes hírek szerint maga Putyin –, mint ahogy az is kérdés, hogyan fogja felhasználni az óriási, 40 milliárd dolláros készpénztartalékát. Ezt a cég orosz bankokban tartja, amire 3-4 százalék körüli kamatot kap. Ez a bevételének egy része, a másik az olajkitermelésből származik, a harmadik pedig abból, hogy rubelben könyvel, a bevételei azonban dollárban keletkeznek, így az év végi árfolyamátértékelődés során vagy nyeresége, vagy vesztesége keletkezik. Ezek akkora mértékűek, hogy meghaladják a bankbetétjére kapott kamata és az olajkitermelési árbevétele együttes összegét. Ha ez pozitív, akkor osztalékot fizet, általában jelentős mértékűt, ha negatív, akkor nem, e célból nem nyúlnak az eredménytartalékhoz. Megfigyeltük, hogy az elemzők hajlamosak arra, ha az év elején a rubel erősödik, akkor nem a kamatkülönbözetből adódó rubelárfolyamot vetítik ki az év végére, hanem adnak egy becslést az év végi rubelárfolyamra, azaz gyakorlatilag a hasukra csapnak. Ezért, ha a rubel erősödik, akkor azt feltételezik, hogy a következő évben a cégnek nem, vagy alacsony profitja lesz, amiből osztalékot tud fizetni. Emiatt nagyon le szokott értékelődni a Szurgut részvénye, mi pedig jól bevásárolunk abból. Abból kiindulva, hogy ha nem történik semmi és tényleg beerősödik a rubel, akkor csak várnunk kell egy évet, és ismét tud osztalékot fizetni a cég. Ha viszont elromlik a hangulat az orosz piacon – mondjuk újabb szankciókat vezetnek be Oroszországgal szemben–, akkor a rubel leértékelődésén keresztül jelentős árfolyamnyereséget fog realizálni a cég, ami növeli az osztalékalapot és a potenciális osztalékot.
S az energetikai szektoron túl mi volt a legérdekesebb sztori?
Halas Zoltán: A Globaltrans orosz vasúti szállítmányozó cég esete. Aminek az ágyazott meg, hogy az Oroszországgal szembeni 2014-es szankciók és a nyersanyagárak esése miatt túlkínálat alakult ki a nyitott vasúti kocsik, az úgynevezett gondolák piacán. Ennek láttán az alapunk elkezdte gyűjtögetni a nyitott pozíciókat a Globaltrans részvényeire, ami azért nem volt igazából kockázatos, mert a cégnek gyakorlatilag nem volt adóssága. Szemben a versenytársaival, amelyek jelentős hitelállományokat görgettek maguk előtt. Ebből arra következtettünk, hogy előbb-utóbb piactisztulásra kerülhet sor. S ez be is következett, amikor a túlkínálat miatt a gondolák bérleti díjai a harmadukra estek, emiatt pedig a tevékenységüket hitelből finanszírozók becsődöltek. A Globaltrans-papírok ára viszont több mint a duplájára nőtt.
Ha jól értjük, akkor az a sikerük titka, hogy nem a hagyományos módszerrel választják ki, milyen részvényeket tesznek az alapba?
B.L.: Mi elsősorban alulértékelt részvényeket keresünk. Nem technikai elemzés, vagy makrogazdasági mutatók alapján fektetünk be, hanem egyedileg. Rendszeresen találkozunk a cégek menedzsmentjével, konferenciabeszélgetéseken, vagy személyesen, konferenciákon. Emellett tudjuk, kik a jó elemzők, kikkel érdemes beszélni. Ezek alapján aztán összeállítjuk a saját modellünket. Míg az elemzők többsége a céggel való konzultáció alapján eldönti, hogy venni vagy eladni érdemes-e egy részvényt és ahhoz hozzáigazítja a modelljében a paramétereket – a növekedést, az elvárt hozamokat, a marzsokat –, addig mi nemcsak azt nézzük meg, hogy melyik részvény van vételen a kereskedőknél, hanem azt is, hogy mit feltételeztek korábban a cégről és mit most. Talán ezt az összevetést a többi alapkezelő nem teszi meg, vagy nem tudják, hogy az adott elemző mit vetített előre öt évvel korábban, amikor például éppen pesszimista volt a céggel szemben.
És miért pont ötéves időtávot figyelnek?
B.L: Azért, mert mint minden részvénybefektetést, az orosz papírokat is hosszabb befektetési időtávra, általában minimum 5 évre ajánljuk. Ez azért fontos, mert mi is hosszú távú befektetők vagyunk. Ráadásul sok kis és közepes céget ismerünk és tartunk, amelyeket nem, vagy alig elemeznek. Éppen ezért több időre van szüksége a piacnak, hogy meglássa ezekben a papírokban a fantáziát, és a befektetések termőre forduljanak. Igazából a jövőbeli teljesítményt nem az határozza meg, hogy az elemző éppen most mit gondol a cégről, hanem az, amit a számok kiadnak. És ha azt látjuk, hogy az elemzők azért adatnak el a befektetőkkel egy papírt, mert hozzáigazították a paramétereket a pesszimista feltételezésükhöz, akkor az nekünk jó beszállási pont lehet. Ha ugyanis a számok a következő negyedévekben kicsit jobbak lesznek a várakozásoknál, akkor változhat az elemzői hozzáállás, ami a befektetőket is meghozhatja, az úgynevezett turistákat. Az orosz piacnak ugyanis az is a nagy előnye, hogy vannak az úgynevezett core befektetők és vannak a „turisták”, akik akkor jönnek, amikor van egy sztori. Például, ha enyhítik az Oroszországgal szembeni szankciókat, akkor ezek a „turisták” hirtelen vesznek. Mi látjuk, mely cégek – Sberbank, Lukoil, Novatek, Gazprom – részvényeit keresik a legtöbben, ami miatt azok túlértékeltté válnak. A tapasztalatok szerint ilyenkor a többi részvényből kell venni, mert a második körben azok iránt nőhet a kereslet. Ha pedig valamilyen okból – például Donald Trump nyilatkozata miatt – a kedvencek kegyvesztettek lesznek és emiatt leértékelődnek, akkor jól jön az alulsúlyozott pozíció. Igazából ennek köszönhető, hogy a mi alapunk meg tudja verni a benchmarkot.
Ez számszerűen mit jelent?
H.Z.: Az alap éves átlaghozama a 2010-es indulása óta 5 százalék feletti, az ajánlott minimális 5 éves befektetési időtávon pedig 9 százalékot is meghaladó. Ez nemzetközi összehasonlításban is kedvező, a top tíz százalékban benne vagyunk. Nekünk nem azt kell folyamatosan hangoztatni, hogy az orosz alap a legjobb, mindig csak abba fektessenek, hanem az a dolgunk, hogy jobbak legyünk, mint a többi orosz alap. Az időzítés, vagyis, hogy a befektető mikor vegyen, vagy adjon el, az esetek többségében nem a mi feladatunk. Persze van olyan alapunk, ahol igen, de az orosz alapnál csak a benchmarknál jobb teljesítmény elérése a cél. Ebből a szempontból az orosz piacon valamivel könnyebb a helyzetünk, mint például a töröknél, ahol minden egy irányba mozog, vagy le, vagy fel. Oroszországban rengeteg szektor van, bank, légiközlekedés, acélipar, olajipar. Van olyan ágazat, amelyben tevékenykedő cégek döntően a hazai piacra termelnek, míg mások leginkább exportra, ami azt jelenti, hogy az egyiknek jó a dollárgyengülés, a másiknak rossz.
Az nem okoz makrogazdasági kockázatot, hogy Putyin alacsony növekedésre állította be az orosz gazdaságot, emiatt megvan a veszélye a többi országtól való folyamatos leszakadásnak?
B.L.: Az alap teljesítménye több mint 70 százalékban nem függ az orosz makrogazdasági környezettől. Az energetikai cégek mindegyike exportra termel, így a rubel gyengülése számukra kedvező, mivel abban merülnek fel a költségeik – például fizetnek bért a dolgozóiknak –, miközben az árbevételük dollárban keletkezik. Az alap nagyobb súlyú papírjait kibocsátók közül csak a Sberbank tevékenysége függ a hazai makrokörnyezettől. De mivel alacsony az orosz gazdasági növekedés, a Sberbank versenytársai a hitelezés révén nem tudnak megerősödni, így e hitelintézet monopolhelyzetben van. A többi szektor viszont nagyon olcsó, mert az elvárt hozam az orosz országkockázat miatt magas, s az ezen ágazatokban dolgozóknál is alig, vagy egyáltalán nincs növekedés.
Akkor most jók a kilátások?
B.L.: Igen, jó a hangulat az orosz piacon. A mostani talán egyike azon ritka alkalmaknak, amikor úgy pozitív a múltbeli teljesítmény, hogy nem is látjuk annyira túlértékeltnek a papírokat.
H.Z.: Azért is nagyon kedvező a helyzet, mert szinte egyetlen orosz cégnek sincs adóssága és mindegyik fizet osztalékot, ráadásul nem keveset. Emiatt és az alacsony árfolyamokra vetítve nagyon magas az osztalékhozam. Ráadásul emellett a tőzsdei cégeknek még a beruházásokra, fejlesztésekre is marad pénzük. Persze közgazdaságilag az lenne a logikus, ha az orosz állampapírhozam a mostaninál sokkal lejjebb menne. Oroszország adóssághelyzete ugyanis stabilabb, mint Magyarországé, mégis a szankciós prémium annyira beárazódott az orosz állampapírhozamokba, hogy azok nem tudnak csökkenni. Ha ezek mérséklődnének és a szankciós kockázat is megszűnne, akkor esetleg a cégek újra elkezdenének hitelt felvenni, abból beruházni, amelyek hatására felpöröghetne az orosz gazdaság.
A kisbefektetőkre lő a nagybank. 
