Ruchir Sharma |
Ruchir Sharma, a Morgan Stanley fő stratégája az alapblog.hu-nak adott interjúban értésre adja: a gazdaságtörténelem bizonyítja, hogy a természeti kincsek, köztük a mezőgazdasági termékek árai, a termőföldét is beleértve, jóval rövidebb időn át emelkednek, mint amennyi ideig csökkennek, illetőleg stagnálnak.
Kipukkad, mint a dotcom lufi
Ruchir Sharma véleménye szerint az elmúlt tíz esztendőben a nyersanyagok piaca félelmetesen hasonló pályát futott be, mint az azt megelőző tíz évben az internetes piac, ugyanaz a „mánia” alakult ki körülötte. Hozzátette, hogy az utóbbi években a befektetők félelmetes nagyságban nyomtak tőkét a nyersanyagokba. A nyersanyagpiac részesedése a búzától a rézig, a kávétól a nikkelig már tavaly elérte a globális tőzsdei forgalom ama bizonyos, rossz ómennek számító harminc százalékát.
A szakértő kiemelte, hogy a nyersolaj, a búza, a platina, a réz, a nikkel korábban meghatározó módon ténylegesen nyersanyag szerepet töltött be a világgazdaságban. Mára viszont megszűnt ez a klasszikus elsődleges funkciójuk. Elsődlegesen spekulatív befektetés lett belőlük. Hozzátette, hogy a nyersolajjal való kereskedelem értéke sokszorosan felülmúlja a valóságos szükséglet értékét, miközben folyamatosan verik fel az olaj árát, így véleménye szerint egyértelműen lufiról beszélhetünk.
A technológia folyamatosan fejlődik, nem érdemes bespájzolni
Arról a vélekedésről, mely szerint a készletek előbb vagy utóbb el fognak fogyni, ezért érdemes ezekből a termékekből bespájzolni a szakértő elmondta: az elmúlt kétszáz évben – az inflációt beszámítva – valójában a nyersanyag-és energiaárak nem felfelé, hanem egyértelműen lefelé tendálnak. Hozzátette, hogy a mindig újabb és újabb készleteket fedeznek fel, eközben folyamatosan találnak és alkalmaznak alternatív lehetőségeket, a föld hagyományos kincseit pedig egyre hatékonyabban, takarékosabban használjuk fel. Emögött a technológia megállíthatatlan fejlődése húzódik meg. Hozzátette, hogy a mezőgazdaságra, az emberiség élelemmel való ellátására ez éppúgy igaz, mint az iparra.
Ruchir Sharma mindezek mellett úgy véli, hogy hamarosan összeomlik a nyersanyagpiac, hiszen nem létezik olyan kincs, nincs olyan energiahordozó, ásvány, nyersanyag, amely nem pótolható a gazdasági növekedés érdekében. Véleménye szerint két spekulációs gondolat hajtja fel az energiahordozók, a nyersanyagok árát. Az egyik: a fogyasztás a recessziók után mindig emelkedik, ennek megfelelően növekszik a kitermelés és általa szűkül a kínálat. A másik: az infláció kivédhető, ha nyersolajkészleteket birtokolunk.
A szakértő kiemelte: történelmi adatok bizonyítják, hogy a nyersanyagpiac tendenciáját tekintve körülbelül húsz éven át pang és aztán mindig jön egy nagyjából tíz éves virágzó periódus. A tíz év lejárt, így azok az országok, mint Brazília, Argentína, vagy Oroszország, nagyon gyorsan süllyednek majd súlyos krízisbe miután nem hajtottak végre strukturális reformokat, az irtózatos bevételek aránytalanul nagy hányadát jólétre, öncélú fogyasztásra költötték, miközben az infrastruktúrát szinte érintetlenül hagyták.