20 év után döbbenünk rá: az állam nem segít mindenben

Miért működik rosszul az öngondoskodás? Gyenge a hazai pénzügyi kultúra és a bizalom a pénzügyi közvetítőkben, valamint az intézményrendszerben, és nem utolsósorban a hit hiánya, hogy erre szükség van.

A bizonytalanság az úr?

A hosszú távú megtakarítások népszerűségét rontja, hogy igen súlyos bizonytalanság tapasztalható most a világban, így pedig igen nehéz tervezni a megtakarítási szektor számára is. Az emberek ugyan már tisztában vannak azzal, hogy a nyugdíjazásuk nem lesz olyan kielégítő, így van igény a hosszú távú megtakarításra, eközben viszont – némi ellentmondással - továbbra is az államtól várják a nyugdíjukat a legtöbben. A lakosság tehát már megértette a nyugdíjcélú megtakarítások jelentőségét, ennek gyakorlati aspektusa viszont kevésbé terjedt még el. Mindenesetre nehezen elképzelhető, hogy a következő 10-20 évben ne keljen egy radikális beavatkozást végrehajtani a nyugdíjrendszerben – mondta Holtzer Péter, az Oriens IM Partnere a Portfolio.hu Öngondoskodás 2011 Reggelijén.

Először szembesülünk azzal, hogy az állam nem véd meg mindentől

Amikor a megtakarítási oldalról beszélünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azokat említsük, akik képesek megtakarítani, pedig a magyar társadalomban nagyon sokan képtelenek erre, egyszerűen nincs annyi jövedelmük, hogy a megélhetési költségek után elegendő pénze maradjon a takarékoskodásra. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy több felmérés is arra jutott, az emberek felének nincs megtakarítása. A helyzetet nehezíti a kedvezőtlen gazdasági helyzet, jövőre például egyre többen recessziót emlegetnek hazánkban, ennek hatására pedig a munkanélküliség emelkedhet, miközben a jövedelmek emelkedése is mérsékelt maradhat. Most szembesül a társadalom először az elmúlt 20 évben, hogy az állások bizonytalanok, az állam nem nyújt tökéletes védelmet – mondta Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő elnök-vezérigazgatója.

Megtakarítás helyett törlesztő

A Budapest Corvinus Egyetem legújabb pénzügyi kultúrát vizsgáló kutatása szerint a válság az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat érintette érzékenyen, az emberek többsége, ha teheti, akkor a bizonytalan jövőre készülve óvatosságból takarít meg, a hosszabb távú megtakarítások, mint például az öngondoskodás a prioritási listán nem szerepel előkelő helyen. Egyszerűen az embereknek most a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy a nyugdíjra készüljenek. Itt lehet például hozni a devizahitelesek problémáját a gyenge forint miatt, sok 30-44 éves családfő esetében például éppen azért nem marad pénz a havi megtakarításra, mert a törlesztő-részletet ki kell fizetni. Alapvetően tehát egy nagyon szűk réteg képes megtakarítani – summázta Vízkeleti Sándor.

A hosszú távú megtakarítások ösztönzésének az sem kedvez, hogy az év vége miatt több bank is rövid akciós betétekkel akarja az ügyfeleket magához csábítani, a trend pedig folytatódhat, hiszen a jegybank valószínűleg a kamatemeléssel nem áll le. Ezért az is előfordulhat, hogy a jövő év elején egyes bankoknál akár kétszámjegyű akciós kamatokkal is lehet találkozni. A szakmai reggelin résztvevő szakértők szerint komoly kiszorító hatása van a magas kamatoknak, egyszerűen egy adott szint felett nem kell sokat tenni és az emberek a betétek felé fordulnak.

A rendszeres befizetés a fontos

A bankok, alapkezelők és biztosítók szakértői szerint a piacon elvileg a háztartások bármelyik időtávra is gondolkoznak előre, tudnának terméket találni, azonban egyelőre a fő megtakarítási motívum az óvatosság, az öngondoskodás sokkal hátrébb szerepel. A kedvezőtlen környezet ellenére sok szereplő olyan termékekkel és szolgáltatásokkal jött elő, amely a hosszabb távú megtakarítások irányába mutat, ilyen például a tartós megtakarítási vagy befektetési számla, a rendszeres vételi megbízás vagy éppen a unit-linked biztosítás. Sok bank próbálkozik olyan megtakarítási programok indításával, amelyek segítségével a kisebb jövedelműek is bevonhatók a megtakarítási piacra, hiszen a lényeg a rendszeres befizetés, az összeg lehet akár néhány ezer forint is.

Konzervatív befektető a magyar

Nagyon sokat jelent azonban a pénzügyi kultúra és a pénzügyi intézményekbe vetett bizalom is, a felmérések szerint itt még nagyon sok dolog van, hogy a fejlett országokat utolérjük. A pénzügyi kultúra nálunk alacsony, a lakosság alapvetően konzervatív befektetőnek számít és inkább kockázatkerülő. Ebből következik, hogy több évre előre nem szívesen tesz félre, az 5-6 éves lekötések is nagyon ritkák, miközben a nyugdíj-kiegészítésre több évtizedig is szoktak takarékoskodni. Sajnálatos módon a válság inkább a lakosságban a pénzügyi intézmények iránti bizalom csökkenését eredményezte, sokan pedig az elzárkózással válaszolnak az új helyzetre. A bizalom kulcsfontosságú, elég csak a nyugdíjpénztárakra gondolnunk, amely elvileg egy kiváló termék lenne az öngondoskodásra, azonban a bizalmatlanság miatt az önkéntes pénztárak nem igazán tudtak élni a magánnyugdíjpénztárak keltette űr kínálta lehetőséggel.



Némi örömre ad okot, hogy az emberek alapvetően pozitívan vélekednek az öngondoskodásról, a pohár félig tele van. Ez azonban az átlagra vonatkozik, minél lejjebb megyünk a jövedelmi kategóriákban, annál inkább elutasításra talál a hosszú távú megtakarítás. A fiatalok számára azért nincs nagy jelentősége az öngondoskodásnak, mert a célok rendkívül távoliak. Az OTP öngondoskodási indexe jelenleg 100 pontból 36-ot tesz ki – magyarázta Turny Ákos, az OTP lakossági bankszámla és betét főosztályának igazgatója.

Nyugdíjpénzek az államnál

Kétségtelen, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer térvesztésével a lakosság öngondoskodás iránti igénye emelkedett, azonban egyelőre még a megtakarítások felfutására nem lehet számítani, hiszen a gazdasági környezet azt nem teszi lehetővé. Pedig fontos lenne a nyugdíj célú megtakarítások felhalmozása, hiszen a háztartások pénzügyi megtakarításainak szerkezete drasztikusan átalakult az elmúlt fél évben, az államhoz átkerülő közel 3000 milliárd forintos vagyon pedig egy állami nyugdíj-ígérvénnyé változott át.

Nem állunk valami jól

Mindez azt jelenti, hogy a nyugdíjpénztárakban lévő vagyon kisebbre zsugorodott, mint amit például a lakosság befektetési alapokban tart. Az üzletrészeket nem számítva gyakorlatilag a lakosság a vagyonának közel 60 százalékát betétben tartja, aminek a döntő többsége éven belüli lekötésű. Érdemes azt is látni, hogy a befektetési alapok címszó alatt szereplő összegek három-negyede olyan alapokban van, amelyek alacsony kockázatúak és a banki betétek riválisai (pénzpiaci alapok, tőke- vagy hozamvédett alapok). A nyugdíjpénztári vagyon a lakosságnál drasztikusan visszaesett, míg korábban a pénzügyi vagyon meghatározó részét tették ki a nyugdíjpénztárakban lévő összegek, most mindössze 6 százalékos a részesedésük. Még akkor sem állunk túl jól, ha az életbiztosítási megtakarítások is hozzá vesszük a korábbi gyűjtéshez.