A hitelkártyás készpénzfelvételnél ugyanakkor a szabályok szerint nincs türelmi idő: a kamatozás azonnal megkezdődik akkor, amikor hitelkártyánkkal pénzt veszünk fel az automatából, ráadásul a hitelkártyák pénzfelvételi költsége a kamatozáshoz hasonló mértékű, nem ritkán a felvett összeg 3 százalékos mértékét kitevő díjat számítanak fel a bankok a készpénzfelvételi szolgáltatásért, amit nyugodtan nevezhetünk büntetőkamatnak – hiszen a hitelkártya mint mondtuk, nem készpénzfelvételre, hanem vásárlásra szolgál. (A fenti komoly díjtételek miatt emeltünk szót tavaly év végén amiatt, hogy egyes bankjaink akcióztak a hitelkártyás pénzfelvétellel – ám vagy csak a kamatot, vagy csak a pénzfelvétel díját engedték el, amely mellett a másik tétel megmaradt, így „biztosítva” évesítve tisztességes, 40 százalék körüli kamatot az adott pénzintézetnek.) A fentiek okán természetesen a havi kétszeri, maximum 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétel lehetősége sem adott a hitelkártyák esetében.
Amiért bajos a Penny akciója
A fenti szabályok alapján érthető meg talán még jobban, hogy mi a további probléma a Penny Market kártyás vásárlás utáni készpénz-visszaadó (cash-back) szolgáltatásával. Azon túl ugyanis, hogy kvázi adócsalásnak számít, hiszen a készpénzfelvétel után járó illeték nem kerül befizetésre – merthogy a bank nem tudja, hogy készpénzfelvéte is történt -, a Penny megoldása nem tesz különbséget betéti és hitelkártyák között. Márpedig a cash-back szolgáltatás azon országokban, ahol már dívik, a betéti kártyák esetében teszi lehetővé a készpénzhez jutást: saját számlámról kaphatok készpénzt, nem a banktól kapott (megajánlott) hitelkeret terhére.
A „magyaros” praktika és ellenszere
Persze, a furmányos magyar eddig is igyekezett megkerülni a szabályozást és kamatmentesen készpénzhez jutni a hitelkeret terhére. A legkézenfekvőbb megoldásnak az kínálkozik, hogy egy-egy áruházban nagyobb értékű műszaki cikket vásárolunk a hitelkártyánkkal, majd – élve a kereskedelmi törvény által biztosított 3 napos elállási jogunkkal – visszavisszük azt. A legutóbbi időkig ez minden kereskedőnél elérhető megoldás volt, ám manapság már a kereskedők is figyelnek minden egyes forintra. Márpedig a kártyás vásárlás után nekik ki kell fizetniük a bankkártya-elfogadást biztosító banknak járó jutalékot minden lekönyvelt tranzakció után.
Épp ezért ma már ők is abban érdekeltek, hogy a vásárlás meghiúsulása után ők se veszítsenek a bolton, azaz, hogy „visszakérhessék” a jutalékot. Ez pedig csak úgy megy, ha a visszaadott összeget ők is a kártyára írják jóvá: azaz ugyanarra a plasztikra terhelik vissza a korábban levont összeget. (Nincs értelme egy másik, esetleg betéti kártyát bemutatnunk a visszaadáskor, mert a rendszerben tárolódnak a bankkártya adatok és ha nem ugyanarra a plasztikra érkezik vissza a pénz, az elszámolás lényegében megáll és hetekig tartó procedurát veszünk a nyakunkba, amíg tényleg nem használhatjuk azt az összeget, amit készpénzben szerettünk volna magunknál tudni.)
Persze ez a kártyás visszaírás még nem biztos, hogy minden kereskedőnél megvan, de nem biztos, hogy érdemes próbálkozni.
Internetes rendelés: összességében bukó
Nagyobb eséllyel kérhetünk hitelkártyás fizetés után vissza készpénzt az interneten rendelt dolgok után, ám itt már a megtérüléssel is baj van: egyrészt ha a készhezvétel után azonnal visszaküldjük is az árut (erre 15 napunk van), akkor is a fizetéstől már több nap telik el, ráadásul a postán érkező visszautalás beérkezése nem ritkán további 15-30 napot vesz igénybe. Ez tehát azzal fenyeget, hogy készpénzben magunknál tudni akart összegre a bank legalább 1 havi kamatot ráterhel.
A maradék „nyereséget” pedig a visszaküldés postaköltsége tünteti el, miután a szállító általában kiköti, hogy a nem megfelelő termék visszaküldése esetén annak költsége a vásárlót illeti – ez pedig az esetek többségénél több kerül, mint a hielkártyás készpénzfelvétel díja. Vagyis semmit sem nyerünk az ügyön.
Az ország egyik legfontosabb helyszíne sem menekülhetett. 
