Külföldre költözöl? Így oldd meg a pénzügyi kalamajkát!

Norris Keppel Norvégiából egyszerű bankszámlát szeretett volna nyitni Nagy-Britanniában. Külföldiként, ha szerencséje van, egy olyan bankba megy be, amelyik már rugalmasabb ügyintézés híve és rövid beazonosítás után nyit neki folyószámlát.

Norris tradicionális banknál próbálkozott, ahol a dolog nehezebb. Már az azonosítás sem egyszerű, hiszen a banktisztviselő a lakcímet is szeretné beazonosítani, ez viszont csak akkor megy, ha három féle három havi számlával igazolja valaki, hogy ott lakik. Ez ugye egy frissen érkezőnél nehéz. Ha esetleg be is tudja azonosítani magát az ügyfél, akkor egy kicsit is kényesebb bank kereseti igazolást kért, megnézni a családnak milyen a jövedelmi helyzete, szóval egy frissen érkezett fiatalember számára komoly kihívás bármennyire is jogszerűen, az európai együttműködés keretében érkezett.

A kivándorlók nagy barátja

Norris, aki az X korosztályba tartozik kigondolta ugyanakkor, hogy a 21. században, amikor az okostelefonokkal annyi mindent meg lehet oldani, valószínű, hogy a bankszámlavezetés kérdése is megoldható.

A feladat tehát az volt, hogy a külföldről Nagy-Britanniába érkezők egy olyan lehetőséget kapjanak, amellyel egy a bankszámla funkcióit ellátó számlát kapnak. Ez a számla rendelkezik egyben megfelelő számlaszámmal, ami Nagy-Britanniában a hat jegyű ún. sort-code-ot és a nyolc jegyű számlaszámot jelenti (Magyarországon az ebben tárolt információt a 24 jegyű bankszámlaszám tartalmazza).

Nagyot hódíthat az elektronikus pénz

Szerencsére Norris nem csak az okostelefonokat ismerte, de értett a pénzügyekhez is. Így aztán megtalálta az elektronikus pénzt, mint monetáris eszközt és megismerte azt, hogy a mai technológia és e mellett a brit jogszabályi háttér milyen lehetőségeket biztosít.

Sokak részére, akik ezt a cikket olvassák, az elektronikus pénz ismeretlen fogalom. Mi tehát ennek az eszköznek a magyarországi meghatározása; ami persze az európai szabályozáson alapul, csakúgy, mint a brit.

A pénznek ez a formája az 1990-es években kezdett elterjedni, amikor először a kártyába épített chip-eken tárolták a pénzt és azt fizetéskor egy szerkezet vette le onnan. Ilyen elektronikus pénztárcák működtek Belgiumban, Németországban, Hollandiában és még több más országban is. Később a számítástechnika és főleg a távközlés fejlődésével lehetővé vált, hogy az elektronikus adathordozókon ne szétszórva tároljuk az értéket, hanem egy helyen, egy szerveren tárolja azt a szolgáltató.

Sok próbálkozás volt a világon, de igazán nagy a Pay Pal lett, amely mára már nem is mondja, hogy az a számla, amit ő vezet az e-pénz számla, illetve azért, hogy nagyobb rugalmassággal tudjon szolgáltatni elfogadta azt is, hogy teljes felhatalmazottságú bankot alapítson Luxembourgban. Azt persze azért hozzá kell tenni, hogy az e-pénz mindig is a kisösszegű fizetések eszköze volt, a nagyobb összegek kiskereskedelmi fizetésére a bankkártya szolgál.

A jogszabálynak is lépést kell tartania

Ahogy az e-pénz kibocsájtási tevékenység fejlődött úgy kellett a jogszabályi fejlődésnek is követni azt, így azután az Európai Parlament és az Európai Tanács 2009. szeptember 16-i hatállyal kiadta az EMD-t (E-money Directive), ami azóta is hatályban van. A magyar jogszabályi előírások közé az EMD szabályai 2011. május 1-vel kerültek be és a brit előírások is 2011. áprilisától érvényesek.

Megjegyzendő továbbá, hogy bár sokan próbálkoznak e-pénz kibocsátóvá válni Magyarországon is, ez mindezidáig a Barion Zrt.-nek sikerült. Nekik több kiváló megoldásuk van a fizetések gyorsítására, egyszerűsítésére. Ilyenek például a kasszaintegrációs rendszerük, a parkolási rendszerük és az internetes kereskedési rendszer is.

Nincs anonim számla, és nem is lesz?

Beszélhetünk persze a pénz különböző formáiról, vagy más-más monetáris tartalmáról, de mégis miért volt Norris és a szabályozók megbeszéléseinek az az eredménye, hogy úgy számlát nyitni, ahogy azt Norris szeretné, azaz teljes beazonosítás nélkül, csak elektronikus pénzben lehet?

Az ok az, hogy hiába van okostelefon, hiába vannak a hitelintézeteket szabályozó általános jogszabályok, létezik a világon a pénzmosás elleni törvények rendszere is. Ennek a jogszabályrendszernek az a célja, hogy a csalókat, hamisítókat és a törvények ellen egyéb módon vétőket a pénzügyi szolgáltatási rendszeren keresztül próbálja megfogni. Éppen ezért a pénzügyi szolgáltatások alapszabálya, hogy a szolgáltató mindig tudja, kivel áll szemben.

Ez azt jelenti, hogy az ügyfelet be kell azonosítani. Azt, hogy kinek kell beazonosítani, országonként változó. A rugalmasabb országok, mint például Nagy-Britannia esetében az egyes szolgáltatók elfogadják egy másik szolgáltató beazonosítását, míg az ilyen szempontból vaskalaposabb Magyarországon ez nem lehetséges; itt a szolgáltató rendszer minden tagjának külön-külön be kell azonosítani az ügyfelet, aki nála jelentkezik. Ez a sokszoros munka persze jelentkezik a nemzetgazdasági hatékonysági mutatókban is!

Tehát alapesetben az ügyfél elmegy a bankba és ott minimálisan a személyi azonosító okmányaival és a lakcímét igazoló okmányaival igazolnia kell magát, azaz be kell azonosítania őt a banknak. Egy brit bankban mindez nem egyszerű, mert például az állampolgároknak nem feltétlenül kell rendelkezniük személyazonosító okmánnyal (személyigazolvány nincs a vezetői jogosítvány pedig nem kötelező) és nem rendelkeznek olyan okmánnyal sem, amely a lakcímet hivatalosan igazolná (Magyarországon ezek a kérdések a különböző okmányok létezésével megoldottak). Az előbbiekből következően minden szolgáltató maga dönti el azt, hogy milyen eljárást alkalmaz ahhoz, hogy egy ügyfelet „kétséget kizáróan” beazonosítsanak.

A beazonosítás után megint nincs gond, hiszen ha valaki például egy befektetési szolgáltatónál debit kártyával fizet, akkor ő csak olyan lehet, aki már be volt azonosítva.

Kis összegben lehet névtelen

És végül is itt jön a képbe az elektronikus pénz: miután ezt az eszközt kis összegű fizetésekre találták ki az elektronikus pénzszámlákra pénzmosási szempontból kedvezményeket adtak a törvényhozók. Akkor, amikor egy ügyfél ilyen számlát nyit, nem kell őt a szolgáltatónak beazonosítania, hanem csak akkor, ha éves befizetési forgalma eléri az 2.500 eurot (1.750 font) és az egyszeri kifizetés sem haladhatja meg az ezer euros (hétszáz fontos) összeget.

Ezek persze valóban nem nagy összegek, de ahhoz, hogy egy külföldről frissen érkezett fiatal elkezdje az életét és jogszerűen bankszámával rendelkezzen, elegendő.

Abban az esetben tehát, ha valaki csak a személyazonosságát igazolja Monese számla nyitásakor, úgynevezett „unverified” (nem igazolt) számlát nyitnak neki, amikor pedig a lakcímét is igazolja, akkor juthat „verified” (igazolt) számlához. Értelem szerűen a nem igazolt számla éves forgalma nem haladhatja meg Nagy Britanniában az 1.750 fontot, egy alkalommal pedig nem fizethető ki több hétszáz fontnál.

Nincs bankfiók

A Monese-nek fiókja nincs, minden tevékenységet az Android (egyelőre) rendszerrel működő app-pal lehet végezni; és itt igen érdekes az azonosítás folyamata. Ez mutatja egyébként a brit hatóságok rugalmasságát, amelyet már egy korábbi, a robo-adviserekről szóló cikkünkben is láthattunk.

Ha valaki Monese számlát akar nyitni, először a Google Shop-ból le kell töltenie a Monese app-ot, ez szolgál utána a számlája kezelésére. Mint minden számla nyitásakor az alapadatokat itt is be kell írni, de a személyazonosság beazonosítása már újszerűen történik.

Ha számlát akarsz, selfiezz!

A Monese eleve a külföldi ügyfelek részére jött létre, tehát a rendszer feltételezi, hogy minden új potenciális ügyfél rendelkezik útlevéllel. Az ügyfél tehát fogja az útlevelét, lefényképezi az azonosító oldal és beküldi azt. Ezt követi egy selfie, amit szintén be kell küldeni.

A rendszer a selfie-t ezután könnyen összeveti az útlevélképpel és megállapítja, hogy az ügyfél beazonosítható és így már a jelzett „nem igazolt” számla nyitása meg is történhet, és az ügyfél megkaphatja a három évig érvényes Visa Debit kártyáját. Ezt is címre kell a banknak kiküldenie, de az nem igazolt cím, hanem csak a posta fogadására alkalmas.

Címet csak olyan okmánnyal lehet igazolni, amelyet a brit felügyelő hatóság is hivatalosnak fogad el. Ilyenek például a hatóságok által küldött levélen szereplő címek, közüzemi számlák, vonalas telefonszámlák és hasonló levelezés. Ami viszont miatt az eljárás érdekes az az, hogy ezeket sem kell sehova „bevinni”, mert többek közt nincs hova. Azért van a megfelelő app letöltve már az okostelefonra, hogy azzal lefényképezve a címet be lehessen küldeni azt a bank feldolgozó központjába. Az eljárás tehát pofonegyszerű, és aki ezt a lépést is megteszi, az „igazolt” Monese számlával rendelkezik, amihez mivel egy debit kártya is jár az átlagos mindennapi élethez teljesen elegendő.

Természetesen attól, hogy a telefon nagyon okos, az eljárás nagyon gyors és hatékony, az elektronikus pénzszámla mégis alapvetően a kisösszegű fizetésekre kitalált rendszer annak minden korlátjával. E-pénz volta miatt a szolgáltató már a szabályozási előírások miatt sem adhat rá kamatot, tehát ezen a számlán felhalmozni végképp nem érdemes, de nem is erre találták ki.

Mik a Monese számal szolgáltatásai:

- bejövő átutalások bankszerű fogadása;

- kimenő belföldi átutalások teljesítése;

- külföldi átutalások teljesítése;

- vásárlások bankkártyával.

Egy általános banki szolgáltatáshoz képest ez a négy pont nem túl sok, de a célközönséget pontosan kielégíti és e mellett nem kell bankfiókba menni és a költségek nagyon alacsonyak.

Mi kell ennél több egy Nagy-Britanniába érkezett fiatal részére, aki alapvetően dolgozni és élni akar?

Czímer József