Minden hónapban árgus szemekkel figyeljük a KSH adatait, most júniusra 297, az első hónapra pedig 290 ezer forintos bruttó kereset adódott, ami bőven több mint 10 százalékos növekedés egy év alatt. Azt már sokszor megírtuk, hogy ennek szinte kizárólagos oka az, hogy egy nagy, szabad munkaerőáramlási övezet része vagyunk, melynek egy részében sokkal többet fizetik ugyanazért a munkáért, így sokan odamennek dolgozni, itthon pedig munkaerőhiány alakul ki.
50 százalék
Egy ilyen helyzet csak úgy szűnhet meg, ha nálunk elérhető bérek közelednek az adott országok színvonalához, természetesen figyelembe véve a mindenkori valutaárfolyamot. Miután a célországok legnagyobb része az eurózóna tagja, ezért célszerű, ha euróban számolunk. Nézzük, mekkora a lemaradásunk jelenleg, és hogy változhat ez a közeljövőben.
Általában abból szoktunk kiindulni, hogy a munkaerő akkor hajlandó itthon maradni, ha megkapja a máshol elérhető nettó bér felét, feltéve, hogy nem tud naponta a magasabb bért kínáló helyre utazni (pl. Sopronból, Szombathelyről és környékükről), vagy nem ajánlanak neki ingyenes lakhatást (ügyeletet vállaló orvosok). A legtöbb esetben azonban nem ez a helyzet, ki kell költözni, lakást kell bérelni, esetleg venni, így maradjunk az 50 százalékos szabálynál.
Módszertan
A KSH adatokat úgy szoktuk vizsgálni, hogy a közmunkát figyelmen kívül hagyjuk, hisz a közmunkában nyilván nem az vesz részt, akiben felmerül a külföldi munkavállalás. Így már 305 ezer forintos adat jön ki, ami kereken ezer euró, a nettó bér pedig 202 ezer, a családi kedvezmény figyelembevételéhez a 210 ezret közelíti, amit kis jóindulattal 700 eurónak tekinthetünk.
Persze van még egy gond: az átlagkereset annyiban torzít, hogy a munkaerő nagyobbik hányada ennél kevesebbet keres, az igazán reális adat az a szint lenne, amit a teljes munkaerő fele megkeres, ez gyaníthatóan kb. 10 százalékkal kevesebb, ugyanakkor az is igaz, hogy a még meglévő szürkegazdaság hatásai az ellenkező irányban torzítanak. Így egyelőre maradunk a KSH adatoknál.
Német adatok
Példaként nézzük Németországot, ahol a statisztika átlagosan havi bruttó 3200, nettó 2000 euró körüli értéket ad meg. Hogy ezt elérjük, a jelenlegi közel 700 eurós szintünkről még 50 százalékos emelkedésre van szükség. Ez persze csak az átlag, érdemes megnézni a minimálbéres iparágakat, ahol különösen nagy feszítő a hiány. A legtöbb célországban 1500 euró a minimálbér, ebből Németországban levonás után 1100-at kapnak meg a dolgozók. Ezt kapják lényegében a Mekiben, a Lidlben, gyakorlatilag minden áruházban és étteremben, valamint még számtalan helyen.
Ennek fele 550 euró, ami most 165-170 ezer forint, a komolyabb cégek ezt már meg is adják dolgozóknak (például az említettek pár hónap munkaviszony után), hisz csak így tudják elkerülni a munkaerőhiányt, náluk a bérfelzárkózás lényegében le is zajlott. De mi lesz az átlagos szinttel, ott is megtörténhet-e az a még 50 százalékos emelkedés, amire szükség van?
Infláció vagy forint erősödés
Elméletben lehetséges, mivel a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP adatunk kicsit még több is, mint a német fele, igen ám, de a nominális szám kevesebb, mint a harmada. Ezért ha a bérek emelkednek még 50 százalékot, elkerülhetetlen egy komoly infláció, hogy a nominális adat is közelíthessen a vásárlóerő-paritáson mérthez, vagy másként megközelítve, a foglalkoztatók érvényesíteni tudják a munkaerő drágulását az általuk eladott termékek vagy szolgáltatások árában.
Mindezt jelentősen megkönnyítené, ha felértékelődhetne a forint 10-15 százalékot, hisz euróban béreink ugyanekkorát ugranának anélkül, hogy forintban emelni kéne. Óriási exporttöbbletünk van, a gazdaság tehát simán elbírna ennyit, az export ugyan csökkenne valamelyest, de kompenzálja a bővülő belföldi fogyasztás. A felértékelődés elvileg áresést is okozhat az import olcsóbbodása révén, de ilyen feszes munkaerőpiac mellett ennek nincs jelentősége. Ráadásul 10-15 százalék 260-275 forintos eurót jelenteni, nem is olyan nagy eltérés, 2008-és 2011 között ezen a szinten volt az árfolyam.
|
| Euró/forint, 10 év |
Járulékcsökkentés
Ami a munkáltatóknak könnyítés a nagy béremelési teherben, az a munkára rakódó járulékok csökkenése. A tavalyi 28,5 százalékról idén 23,5 százalékra csökkent a munkaadó által befizetendő járulék, ez jövőre 21 százalék lesz, majd a tervek szerint még négy éven át 2-2 százalékponttal csökken, így a végén 13 százalékra mérséklődik. A munkaadó teljes költségének és a nettó bérnek az aránya 1,7 lesz, ami a jelenlegi cseh illetve szlovák szint, így ebben megszűnik a versenyhátrány.
A bűvös ezer euró
Összefoglalva: úgy gondoljuk, hogy ha nem történik valami rendkívüli esemény (gazdasági válság), akkor 4-5 éven belül megközelítjük a nettó 1000 eurós átlagbért. Ha ez változatlan forintárfolyamon történik, akkor 300 ezer forintot jelent, amihez családi kedvezményt figyelembe véve 435-440 ezer forintos bruttó bér tartozik, a munkaadó összes költsége pedig a mostani 375 ezer forintról 500 ezerre nőne havonta.
Ha lenne egy 10 százalékos forinterősödés, akkor csak 270 ezerig kéne nőni a nettónak, a bruttónak pedig csak közelíteni kéne a 400 ezret, ami a munkaadóknak 450 ezer forintot jelentene. Ez a mostani 375 ezerhez képest a járulékcsökkentés hatása miatt nem is olyan vészes, így ez tűnne egy optimális forgatókönyvnek. Viszont ez követően a béremelkedés már csak akkora lehet, amit a gazdasági növekedés lehetővé tesz.
Százmilliárd forintos állami spórolásról számolt be a pénzügyminiszter vasárnap az M6-os autópálya koncessziós jogainak felülvizsgálatával kapcsolatban.
