A PSZÁF pénteken publikált tanulmányából kiderül, nem igaz, hogy a magánnyugdíjpénztárak drágán működtek. Az állami rendszer vagyonarányosan kétszer olyan drága
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összességében elmondható, hogy a magánnyugdíjpénztári szektorban a díjterhelés fokozatosan és folyamatosan csökkent, 2010-ben vagyonnal súlyozottan 0,96% (magánnyugdíjpénztárak), illetve 0,92% volt (önkéntes nyugdíjpénztárak) volt - írja egy ma publikált elemzésében a pénzügyi felügyelet.
.jpg)
| Megdőlt egy tétel Selmeczi Gabriella - egykori miniszterelnöki megbízott - korábban úgy nyilatkozott, hogy vagyonarányosan az állami rendszer 2%-os költségszinttel működik. Jól látható, hogy a korábban is hozzáférhető PSZÁF adatok szerint már 2009-ben is olcsóbban működtek a magánpénztárak. |
A PSZÁF felhívja rá a figyelmet, hogy a pénztári befizetések döntő hányada magánnyugdíjpénztárak esetében a 2007. évben bevezetett központi bevallási rendszer okozta azonosítási nehézségek miatt a pénztárak függő számláira került. 2008. évben a függő állományok rendezése a működési és likviditási bevételek szokatlan mértékű növekedéséhez vezetett. A fenti tényezők együttes hatásaként a 2007. és 2008. évi díjterhelési mutatók nem összehasonlíthatóak az előző évek mutatóival. A 2010. évi díjterhelési mutató a magánnyugdíjpénztárak esetén kilenc havi tagdíjbefizetésre jutó működési bevétel összegét tartalmazza.
Csökkenő tendencia
Az alábbi grafikonon megfigyelhető, hogy a díjterhelés mérséklődésének elsődleges oka a működési költségek vagyonarányos csökkenése.
.jpg)
Az elmúlt tizenegy évben a pénztárak mindkét ágának vagyonarányos díjterhelése számottevően csökkent. Ennek fő oka az, hogy a vagyon méreteit jellemzően követő befektetési díjakkal szemben a működési alapból fedezett költségek nagy része fix költségként vagy forgalomarányosan viselkedik, maga az ezekre a célokra eszközölt levonás pedig a tagdíj stabil arányában van meghatározva. A vagyon folyamatos halmozódása nyomán egyrészt a folyó évi tagdíjfizetéseknek a pénztári vagyonhoz viszonyított aránya csökken, másrészt az e levonásokból fedezendő költségtömeg összessége is a vagyonértéktől elmaradó ütemben nő.
Gyors ütemben csökkent a magánnyugdíjpénztári ágazat fenntartási költsége
Az előzőekkel szemben megfigyelhető a két nyugdíjpénztári ág fajlagos díjterhelésének a vizsgált időszakon belüli eltérő fejlődése: a magánnyugdíjpénztárak díjszintje jóval magasabb szintről viszonylag gyors ütemben, az önkéntes pénztáraké pedig alacsonyabb induló szintről lassabb ütemben süllyedt az időszak végi hasonló, bár nem teljesen azonos mértékre.
Az 1998. évben indult magánnyugdíjpénztári rendszer még meglehetősen új volt és csekély vagyonnal rendelkezett, az 1994 óta létező önkéntes pénztárak viszont ekkor már vagyonfelhalmozásuk érettebb szakaszában jártak. Jelentős összefüggés továbbá, hogy a magánpénztári rendszer a befizetések kötelező jellegéből és jogszabály által meghatározott mértékéből adódóan lényegesen gyorsabb vagyonfelhalmozáson ment keresztül, mint az önkéntes pénztári ág.
A kicsiknek jót tett a verseny
a kisebb méretű pénztárak fajlagos díjterhelése jellemzően alacsonyabb, mint a legnagyobbaké, annak ellenére, hogy a nagyok esetében a méretgazdaságosság alacsonyabb díjszintet is indokolhatna. A jelenség oka jelentős részben valóban a nagyobb és a kisebb szolgáltatók közötti eltérő versenyhelyzet lehet. Ehhez képest mérsékelt jelentőségű tényező, hogy a jellemzően kisebb méretű nyugdíjpénztárak közül a munkáltatói hátterűek a szponzorintézménytől esetenként működési költségtámogatásban részesülnek, ami egyúttal alacsonyabb díjterhelési szintet tesz lehetővé - írja a PSZÁF tanulmánya.
Privátbankár
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
