.jpg)
Az államhoz visszakerült pénztári vagyonelemek közül az állampapírokat csak szét kell tépni - a többivel azonban még súlyos problémák is akadhatnak Az államhoz visszakerült pénztári vagyonelemek közül az állampapírokat csak szét kell tépni - a többivel azonban még súlyos problémák is akadhatnak
"Ha az állam reprezentánsai előre látták volna, milyen megoldandó problémahalmazt vesznek a nyakukba, talán egészen másként viszonyulnak a nagy nyugdíj einstandhoz" - írja egy meg nem nevezett forrására hivatkozva cikkében a holnap megjelenő Figyelő. A hetilap szerint a magánnyugdíjpénztárak reálhozamai csak a felszínen vannak rendben, a háttérben sok a probléma. A pénztárak eközben igyekeznek jó viszonyt ápolni az állammal, különösebben nem hőzöngenek, ám a háttérben azért akadnak, akár a tagoknak járó reálhozamot érintő jogviták is.
Az állampapírokat már csak szét kel tépni
Borbély László András, az Államadósság Kezelő Központ általános vezérigazgató-helyettese korábbi nyilatkozataiból, Orbán Viktor miniszterelnök bejelentéseiből és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) megnyilvánulásából a Figyelő igyekezett összerakni a számokat.
Eszerint a 2946 milliárd forintból, amit az adósságcsökkentő alap megkapott, 1370 milliárd forint volt a magyar állampapírok piaci értéke. Orbán Viktor azt mondta, hogy a névértéken 1345 milliárd forintnyi papír bevonásával az államadósság 81-ről 77 százalékra csökkenthető. A forintkötvények névértéke 1343 milliárd forint volt, a devizakötvényeké 7,4 millió euró (mintegy 2 milliárd forint). Az állampapírokkal csökkenthető az államadósság, azokat csak szét kell tépni, szakszerűbben, be kell vonni. A reálhozam és a munkáltatói tagdíj-kiegészítés 230 milliárd forintot tesz ki, így az alapnál marad legalább 1340 milliárd forint, ebből a korábban ismertetett kormányzati igények szerint 370 milliárd forint lehet szükséges a BKV, illetve a MÁV adósságának átvállalására, 200 milliárd forint az állami és magánbefektetőket egyesítő, úgynevezett PPP-projektek kiváltására, végül 529 milliárd forint kerül az idei költségvetésbe, folyó kiadásokra.
A maradék 240 milliárd forintos tétel ismételten államadósság-csökkentő tényező. Dacára tehát a Mol megvétele, a BKV és a MÁV megsegítése okozta ellentétes hatásoknak, a 2010 végi 20 041 milliárd forintos bruttó adósság 2011 végére 19 970 milliárd forintra mérséklődhet, s minthogy az idén minden számítás szerint nő a magyar gazdaság, GDP-arányosan a nominálisnál is nagyobb lesz az adósságcsökkentés.
Kibogozták, megfigyelték
A PSZÁF összesítése szerint a 18 hazai magánnyugdíjpénztár összesen 2946 milliárd forintot utalt át, ebből 140 milliárd volt a készpénz, a többi mindenféle eszköz. A folyamatra árgus szemekkel figyelt a PSZÁF is, amely kiküldte a saját munkatársait a pénztárakhoz, de határozatban adta ki, hogy 2011. július 19-ig a pénztárak belső ellenőrei is vizsgálják meg a reálhozam kiszámításának módszertanát, és erről tájékoztassák a felügyeletet. Az indoklás szerint az tette szükségessé a fokozott óvatosságot, hogy a visszautalást lebonyolító Államadósság Kezelő Központnak (ÁKK) nincs lehetősége meggyőződnie a visszaigénylés számszerűségének helyességéről. A folyamat rendben volt, Binder István, a felügyelet szóvivője szerint egyedül az okozott átmeneti nehézséget, hogy sok pénztári tag egyszer, vagy többször pénztárt is váltott, az ő esetükben olykor nehezebb volt kibogozni, milyen jogcímeken is érkeztek a korábbi befizetések. Összesen mintegy 550 ezer olyan tag volt, aki váltott, 500 ezren egyszer, 50 ezren kétszer, 5 ezren pedig háromszor, de olyan tag is volt, aki hétszer váltott pénztárat.
Problémás esetek
Valójában a számok már csak azért sem véglegesek, mert egy különös vita miatt még akár évekig nem tudhatjuk meg, hogy mennyi is lesz egyes pénztártagok végleges reálhozama. Bíróság előtt vitatkozik ugyanis hamarosan a PSZÁF, illetve néhány nagyobb pénzügyi csoporthoz tartozó pénztár, így az ING, az OTP és az AXA. Binder István elmondta: ez a történet alapvetően független a nyugdíjpénztári tagok átléptetésétől, illetve a reálhozam kifizetésétől, ám időben végül nagyon is összeért vele. A felügyelet több nagy pénztár és alapkezelő (döntően a nagy pénzügyi csoporthoz tartozó szolgáltatók) kapcsolatát és vagyonkezelési gyakorlatát vizsgálta, és értelmezése szerint a tagok számára hátrányos, túlzott költségeket jelentő gyakorlatokat talált.
A másik erősen problémás terület az államhoz került vagyonelemek kezelése. Az állami szereplők egymásra mutogatnak, de kerülik a transzparens magyarázatot. „A transzferekkel gyakorlatilag nem volt probléma, zökkenőmentesen, határidőn belül sikerült tisztázni még a problémás, vitás kérdéseket is” – számolt be a Figyelőnek Vízkeleti Sándor Bamosz-elnök, és összességében így vélekedtek a Figyelőnek az egyes pénztárak vezetői is. Bár relatíve nagyon kevés a problémás ügy, a hatalmas vagyon miatt még az ilyenek pár ezrelékes aránya is százmilliós, milliárdos veszteségekhez vezethet.
"Ha az állam reprezentánsai előre látták volna, milyen megoldandó problémahalmazt vesznek a nyakukba, talán egészen másként viszonyulnak a nagy nyugdíj einstandhoz" - írja egy meg nem nevezett forrására hivatkozva cikkében a holnap megjelenő Figyelő. A hetilap szerint a magánnyugdíjpénztárak reálhozamai csak a felszínen vannak rendben, a háttérben sok a probléma. A pénztárak eközben igyekeznek jó viszonyt ápolni az állammal, különösebben nem hőzöngenek, ám a háttérben azért akadnak, akár a tagoknak járó reálhozamot érintő jogviták is.
Az állampapírokat már csak szét kel tépni
Borbély László András, az Államadósság Kezelő Központ általános vezérigazgató-helyettese korábbi nyilatkozataiból, Orbán Viktor miniszterelnök bejelentéseiből és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) megnyilvánulásából a Figyelő igyekezett összerakni a számokat.
Eszerint a 2946 milliárd forintból, amit az adósságcsökkentő alap megkapott, 1370 milliárd forint volt a magyar állampapírok piaci értéke. Orbán Viktor azt mondta, hogy a névértéken 1345 milliárd forintnyi papír bevonásával az államadósság 81-ről 77 százalékra csökkenthető. A forintkötvények névértéke 1343 milliárd forint volt, a devizakötvényeké 7,4 millió euró (mintegy 2 milliárd forint). Az állampapírokkal csökkenthető az államadósság, azokat csak szét kell tépni, szakszerűbben, be kell vonni. A reálhozam és a munkáltatói tagdíj-kiegészítés 230 milliárd forintot tesz ki, így az alapnál marad legalább 1340 milliárd forint, ebből a korábban ismertetett kormányzati igények szerint 370 milliárd forint lehet szükséges a BKV, illetve a MÁV adósságának átvállalására, 200 milliárd forint az állami és magánbefektetőket egyesítő, úgynevezett PPP-projektek kiváltására, végül 529 milliárd forint kerül az idei költségvetésbe, folyó kiadásokra.
A maradék 240 milliárd forintos tétel ismételten államadósság-csökkentő tényező. Dacára tehát a Mol megvétele, a BKV és a MÁV megsegítése okozta ellentétes hatásoknak, a 2010 végi 20 041 milliárd forintos bruttó adósság 2011 végére 19 970 milliárd forintra mérséklődhet, s minthogy az idén minden számítás szerint nő a magyar gazdaság, GDP-arányosan a nominálisnál is nagyobb lesz az adósságcsökkentés.
Kibogozták, megfigyelték
A PSZÁF összesítése szerint a 18 hazai magánnyugdíjpénztár összesen 2946 milliárd forintot utalt át, ebből 140 milliárd volt a készpénz, a többi mindenféle eszköz. A folyamatra árgus szemekkel figyelt a PSZÁF is, amely kiküldte a saját munkatársait a pénztárakhoz, de határozatban adta ki, hogy 2011. július 19-ig a pénztárak belső ellenőrei is vizsgálják meg a reálhozam kiszámításának módszertanát, és erről tájékoztassák a felügyeletet. Az indoklás szerint az tette szükségessé a fokozott óvatosságot, hogy a visszautalást lebonyolító Államadósság Kezelő Központnak (ÁKK) nincs lehetősége meggyőződnie a visszaigénylés számszerűségének helyességéről. A folyamat rendben volt, Binder István, a felügyelet szóvivője szerint egyedül az okozott átmeneti nehézséget, hogy sok pénztári tag egyszer, vagy többször pénztárt is váltott, az ő esetükben olykor nehezebb volt kibogozni, milyen jogcímeken is érkeztek a korábbi befizetések. Összesen mintegy 550 ezer olyan tag volt, aki váltott, 500 ezren egyszer, 50 ezren kétszer, 5 ezren pedig háromszor, de olyan tag is volt, aki hétszer váltott pénztárat.
Problémás esetek
Valójában a számok már csak azért sem véglegesek, mert egy különös vita miatt még akár évekig nem tudhatjuk meg, hogy mennyi is lesz egyes pénztártagok végleges reálhozama. Bíróság előtt vitatkozik ugyanis hamarosan a PSZÁF, illetve néhány nagyobb pénzügyi csoporthoz tartozó pénztár, így az ING, az OTP és az AXA. Binder István elmondta: ez a történet alapvetően független a nyugdíjpénztári tagok átléptetésétől, illetve a reálhozam kifizetésétől, ám időben végül nagyon is összeért vele. A felügyelet több nagy pénztár és alapkezelő (döntően a nagy pénzügyi csoporthoz tartozó szolgáltatók) kapcsolatát és vagyonkezelési gyakorlatát vizsgálta, és értelmezése szerint a tagok számára hátrányos, túlzott költségeket jelentő gyakorlatokat talált.
A másik erősen problémás terület az államhoz került vagyonelemek kezelése. Az állami szereplők egymásra mutogatnak, de kerülik a transzparens magyarázatot. „A transzferekkel gyakorlatilag nem volt probléma, zökkenőmentesen, határidőn belül sikerült tisztázni még a problémás, vitás kérdéseket is” – számolt be a Figyelőnek Vízkeleti Sándor Bamosz-elnök, és összességében így vélekedtek a Figyelőnek az egyes pénztárak vezetői is. Bár relatíve nagyon kevés a problémás ügy, a hatalmas vagyon miatt még az ilyenek pár ezrelékes aránya is százmilliós, milliárdos veszteségekhez vezethet.
Privátbankár, Figyelő
Bóka János számolt be róla. 
