A Pénziránytű Alapítvány immár második éve nagy sikerrel szervez továbbképzéseket gazdasági-pénzügyi témában középiskolai tanárok számára, és idén ősszel az általános iskolai tanárok kurzusa is elindult. Az Alapítvány hosszútávon elkötelezett a képzések folytatása mellett: 2017-ben várhatóan további 500-500 általános és középiskolai pedagógus vehet részt ingyenesen a 30 órás, kreditpontot érő továbbképzéseken.
Szemethy Tamás, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium történelemtanára a közelmúltban vett részt az Alapítvány továbbképzésén, Kabdebó Ferenc pedig több tréninget vezetett már - legutóbb például az általános iskolai tanároknak szóló pilotképzést Pécsett. A két szakembert tapasztalataikról kérdeztük.
Privátbankár.hu (PB): Milyenek az eddigi tapasztalatok? Érdeklődnek a pedagógusok a képzés iránt?
|
| Kabdebó Ferenc |
Kabdebó Ferenc (KF): A hazai iskolarendszer nincs fölkészülve a gyakorlati jellegű gazdasági-pénzügyi képzésre. Míg az angolszász országokban, vagy akár Németország több területén is a gyerekek már az alapfokú iskolában rendszeresen találkoznak a problémaközpontú megközelítéssel tanult „életviteli ismeretekkel”, addig nálunk ez másodrendű kérdés, és véleményem szerint sem a szülők, sem a tanárok nem tartják ezt fontosnak. Sok kétségbeesett kollégával találkozom, osztályfőnökökkel, történelem vagy földrajz szakos tanárokkal, akikre „rásózták” a gazdasági ismeretek tanítását, de eddig semmiféle segítséget ehhez nem kaptak.
PB: Bizonyára nem is áll hozzájuk közel a pénzügyi tudatosság témája. Milyen lehet akkor a tanári összetétel? Melyik területről jönnek leginkább?
KF: Mivel az osztályfőnöki órák témájában is szerepelnek gazdasági ismeretek, így a képzéseken a kollégák összetétele igen heterogén. A gazdasági szaktanártól a zene- és hittantanárig szinte mindenkivel találkoztam már. A középiskolák valamivel könnyebb helyzetben vannak, mint az általános iskolák. Közgazdász-tanárok a szakképzésben ugyanis viszonylag sokan vannak, ők középiskolai tanárok, de olyan kolléga, aki egyben általános iskolai tanár és közgazdász tanár is, nem nagyon van. Az általános iskolai tanárnak és a közgazdász-tanárnak nincs metszete. Én magam is középiskolai tanár vagyok, közgazdász és történelem szakos, és ha gazdasági ismereteket nem is, de történelmet tanítottam már az 5-8 osztályosoknak.
PB: Mi volt az oka annak, hogy ezt a képzést választotta?
Szemethy Tamás (SZT): Iskolánk igazgatója, Csapodi Zoltán hívta fel rá a figyelmemet. Történelem-földrajz szakos tanárként rendszeresen tanítok gazdasági ismeretekhez kapcsolódó tananyagrészeket, de az egyetemi képzés alatt csak néhány esetben találkoztam ehhez kapcsolódó ismeretanyaggal, így arra gondoltam, hogy ez a képzés segíthetné az óráimra való felkészülést.
PB: Hogyan épült fel a kurzus tematikája?
SZT: A középiskolai háromnapos kurzus első két napjában a közgazdaságtanhoz közelebb álló témákat dolgoztunk fel (családi költségvetés, pénzügyi közvetítőrendszer, piacgazdasági rendszer, a monetáris és fiskális politika, nemzetközi pénzügyek), majd a harmadik napon választhattunk két modul közül, amelyek közül én a történelem tantárgyat kiegészítőt választottam. A képzésnek ez a része az egyes szaktantárgyakban megjelenő gazdasági, pénzügyi témákhoz igazodik.
KF: Az általános iskolai tanároknak tartott kurzus tematikája annyiban tér el, hogy felépítésében a mikroszinttől halad a makroszint felé, vagyis a háztartás gazdálkodásától indulunk, innen jutunk el a munkaerőpiachoz, amelynek a háztartás az egyik résztvevője, majd tovább tágítva a kört, teszünk említést az állam szerepvállalásáról, a globális problémákról, integrációról. Ez gyakorlatilag követi azt a logikát, ahogyan a tanulók az általános iskolában is találkoznak mindezekkel a témákkal. A képzés kialakításában, ugyanúgy, mint a középiskolai tanároknak szóló képzés esetén is, a gazdasági ismeretekkel azonos hangsúlyú – vagy talán még fontosabb is – a módszertan. Ez alatt nem elméletet értek, hanem olyan ötletek, játékok, feladatok és apró trükkök tömegét, amelyekkel a pedagógusok közel vihetik a tanított korosztályhoz a pénzügyi-gazdasági kérdéseket.
PB: Önök szerint melyek a képzés a leghasznosabb elemei?
KF: A képzésekben nincsen holtidő, üresjárat, gyakorlatilag a 30 óra minden pillanata hoz olyat, amit közvetlenül használni lehet majd az osztályteremben. Sokan mondták, hogy végre olyan továbbképzésen voltak, amely nem volt elvesztegetett idő a számukra.
|
| Szemethy Tamás |
SZT: Főképp azokat a részeket éreztem hasznosnak, amelyek módszertani szempontból színesíthetik az óráimat. Elsősorban azokat a szituációs- és online játékokat fogom kipróbálni a diákjaimmal, amelyeket be tudok építeni a társadalomismeret fakultációmba. Főként azoknak a kollégáknak ajánlom a kurzust, akik valamilyen módon tanítanak gazdasági ismeretekhez kapcsolódó témákat az óráikon.
PB: Sok pedagógusnak viszont aránylag ismeretlen a terület. Az egyetemi-főiskolai tanárképzés során hasonló ismeretek szerepelnek a tanrendben?
SZT: Földrajz szakon volt két félévnyi közgazdaságtanom, illetve tanultunk az Európai Unióról és regionális gazdaságföldrajzról valamint gazdaságtörténetről is. De ez a módszertani sokszínűség semmiképpen nem jelent meg a képzésben.
PB: Célszerű lenne-e a NAT részévé tenni a középiskolások (esetleg általános iskolások) számára a pénzügyi-gazdasági alapismeretek oktatását, vagy inkább a jelenlegi módon, azaz más tantárgyak keretén belül kellene erősíteni ezt a vonalat a tanmenetben?
KF: A NAT szerint jelenleg is vannak gazdasági-pénzügyi tartalmak az általános iskolai és a középiskolai tananyagban. Ha az a kérdés, hogy ezt külön tantárgyként vagy integrálva más tantárgyakba tanítsuk, akkor erre most nem tudok válaszolni. Nem azért, mert nincs határozott véleményem erről a kérdésről, hanem azért, mert abba a képzési struktúrába, amely a hazai oktatásügyi rendszert jellemzi, nem lehet a gazdasági-pénzügyi képzést optimálisan elhelyezni. Komoly jelzésnek és problémának látom, hogy az iskolarendszerbe való belépéskor a gyerekek igen magas motivációs szintje 8-10 év alatt a felére, de inkább harmadára csökken.
SZT: Megfelelő képzés mellett mindkettő lehet sikeres. De a legjobb valószínűleg az lenne, ha minél több tanárszak kapcsán tanítanának ilyen ismereteket a tanárjelölteknek, hiszen a legtöbb tantárgy keretében lehetőség lenne ilyen ismeretanyagokat tanítani és osztályfőnökként is hangsúlyosan kellene a gyakorlati pénzügyi tudnivalókkal foglalkozni.
PB: Önök hogyan érzik, milyen irányban lehetne fejleszteni a képzést? Mire lenne esetleg még szükség?
KF: Ami ennek a képzésnek a jövőjét illeti, látva a résztvevő kollégák hihetetlen igényét a támogatásra, segítségre, nagyon nagy szükség van rá. A képzés gerince – a tematika – nyilvánvalóan jó, de folyamatosan fejlődik, változik, hiszen minden tréner hozzáteszi a maga személyiségét, igazodunk a résztvevők összetételéhez, és nem utolsó sorban mi is kapunk ötleteket egy-egy foglalkozáson.
Ezzel támogatná a tervezett biztonsági megállapodást Szíria és Izrael között. 
