<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
6p

Egy ebéd és egy fél kávé után hat forinttal került többe egy euró. Nem tudtam, hirtelen, mihez kezdjek. Jegyzet. 

Megnéztem: négyszáztíz volt az euró, amikor felálltam a számítógép elől, hogy kiugorjak ebédelni. Tudtam, hogy a thai gyorsétteremben emelték az árakat, de úgy gondoltam, belefér még, azt a pár száz forintot igazán kifizetem, hiszen lehet élni fafülgomba és curry szósz nélkül, csak nem mindig vagyok biztos abban, hogy érdemes. A mangólénél azért már hezitáltam. Finom és egészséges is, de igazán semmi sem történik az emberrel, ha csapvíz folyik a torkán, őszintén szólva. Megvettem azért, és nem csak azt. Pluszban egy kávét, sima hosszú, odavágják elém a pincérek, szinte összetörik a bögre, löttyen a fekete, és a felszolgálóknak a leghalványabb fogalma sincs az alapvető illemszabályokról, nemhogy a vendéglátásról, de ehhez már hozzászokhattam, ezen a helyen vagy másfél éve lemondtak arról, hogy olyan személyzetet fizessenek, aki példának okáért visszaköszön.

Mondjunk le a fafülgombáról? Fotó: PixabayMondjunk le a fafülgombáról? Fotó: Pixabay

Az zavart inkább, hogy egy hosszú kávé hatszáz forint, és még inkább zavart az a gyomromban kavargó érzés, amelyik szinte a torkomig ér, az önvádnak ez a tisztázatlan, önsorsrontó formája, amelyik az élvezetet nem engedi meg, de mégsem kényszerít rendes önkontrollra, a fejemben non-stop visszhangzó kérdés, hogy de miért veszem ezt még mindig meg? Miért élek úgy, mintha még mindig ugyanannyit lehetne fogyasztani? Hogy biztosan kijönne ugyanaz a kávé meg ugyanaz a mangólé? Nem ülnék végre le egy kockás lap elé? Csak mivel számoljak? Négyszáztízzel, négyszázötvennel vagy ötszázzal?

Csak egy kávé. Fotó: PixabayCsak egy kávé. Fotó: Pixabay

Ittam a löttyöt, a pult mögött sorakozó, kissé száraz, ámde vegán sütemények felé már komolyan egyáltalán nem tekintgetve, és megnéztem az üzeneteimet a telefonomon, ahol csak annyi fogadott a legjobb barátomtól, hogy „szerinted most a szemünk láttára omlik össze a magyar gazdaság?”. Ezt annyira azért nem értettem, végtére csak az euró négyszáztíz, ez volna az összeomlás?, „hülye vagy? honnan tudjam?”, válaszoltam neki közepesen kedvesen, mire ő szintén közepesen kedvesen jelezte, hogy „te annyi gazdasághoz értő embert ismersz, kicsit összeszedhetnéd magad”. Hát köszi. „Olvass cikkeket”, javasoltam inkább, „úgyis mindegyik mást mond”, majd ellenőriztem az euró-árfolyamot, és már négyszáztizenhatot mutatott.

Egy ebéd – egy mangólével megkoronázott currys tészta plusz egy fél kávé elfogyasztása - alatt hat forintot emelkedett az euró a forinthoz képest. Szürkés képek rémlettek fel előttem, amelyeken utcán seprik a pengőt, és családi rémtörténetek idéződtek fel a fejemben állítólagosan gazdasági világválság miatt önmagukra kezet emelő rokonokról nagyjából száz évvel ezelőttről, de a tény igazából csak a villódzó telefonképernyő volt a négyszáztizenhattal, hirtelen magam sem tudtam, hogy mit jelent ez nekem?

Persze, vannak sorskönyvek meg örökségek, dédszülők, akik rosszul reagáltak bizonyos recessziókra, mondjuk mert valóban elveszítették minden pénzüket, és úgy kellett volna továbbmenniük minden nélkül egy nem egészen gázfűtéses, összkomfortos világban, de én például egészen szerencsés vagyok, mert csak a villódzó négyszáztizenhatot látom, és ez nem a halál, továbbá – micsoda mázli! - egyetlen külföldi nyaralást sem terveztem idénre, hát mi lenne akkor most velem, hányszorosát fizetném ki a tervezettnek, teszem azt, egy szolid Horvátországgal, ahol nézhetném a tengert, amit eléggé szeretek és szagolhatnám az apartman falába ivódott izzadság sűrű illatát, mások izzadságáét, és ez a szag annyira azért nem zavaró, hogy ne lehetne nagyot aludni benne, pihenőset, tenger utánit, vagy mondjuk nem terveztem egy romantikus Párizst (Párizs borzasztó tud lenni nyáron, a romantika meg amúgy is bullshit), esetleg egy bicikli-túrát és kirándulást a Bohinji-tónál, bár ez utóbbira most igazán semmi rosszat nem tudok mondani hirtelen.

Egy Horvátország sose rossz. Csak ebben a helyzetben? Fotó: PixabayEgy Horvátország sose rossz. Csak ebben a helyzetben? Fotó: Pixabay

Az az akcióterv ötlik fel bennem a kávé maradékát kortyolgatva, hogy megrendelek mindent, ami tartós, most azonnal. Micsoda képtelenség egyébként is, hogy nem vásároltam be rendesen étolajat mindeddig, mi akadályozhatott meg ebben?, a konyhámban csak elférne mondjuk húsz liter hatósági áras, azon nem veszíthetek, olcsóbb már nem lesz, de drágább biztosan. Konzervek jöhetnének szintén, bár bizonytalan, hova pakolom. A macskám dolgai ráadásul, igazán el kell ezen gondolkozni, hiszen Endre, a tápkereskedő nemrég úgyis figyelmeztetett, hogy a következő alomszállítmány már tizenöt százalékkal drágább lesz, hát mennyi lehet még a következő utáni így ezzel a négyszáztizenhattal? Lehetséges, hogy engednem kéne a macskám természetes törekvéseinek, és hagynom, hogy a balkonládát rekvirálja magának, mindig azt, amelyiket nem tudom teljesen elzárni és beültetni előle, a macskaalmot pedig kihúzni a költségek közül? Nem, semmiképpen, a négyszáztizenhatos euró nem mehet a higiénia rovására.

Ugyanez a helyzet a piperével egyébként. Mint az alommal és a konzervvel. Lakásunkat feltankolhatjuk samponnal és tusfürdővel, továbbá fogkrémmel, ez is megtakarítás, az arckrém pedig szintén olyasmi, ami csak emelkedhet. Raktárrá kellene változni! Nem volna lehetséges esetleg a szolgáltatóknak is előre fizetni? Mondjuk a fodrásznak négy alkalom most, de akkor esküdjön, hogy nem kell hozzáadnom a későbbiekben. Odaállok, és kész: figyi, előre mondom decemberig – egy festés és egy vágás lesz minden alkalommal, könyörgök, hagy’ fizessek most és legyen ez az ár mindörökre! Már amennyi örökre van ebben az életben, vagyis év végéig legalább? Vajon mit válaszolna? Röhögne tiszta szívből, azt hiszem.

A macskával is néha beszélni kell. Válsághelyzetben legalábbis. (A kép illusztráció) Fotó: PixabayA macskával is néha beszélni kell. Válsághelyzetben legalábbis. (A kép illusztráció) Fotó: Pixabay

Felállok és fizetek. A pult ragad, a kártyaterminál piszkos. Elhatározom, hogy ma este előveszem a kockás papírt vagy az Excel-táblát, és rendesebben számolok. Előveszem a macskát is, beszéljük meg a balkonláda ügyét. De titokban sejtem, hogy nem fogom, egyiket sem, inkább csak figyelem a híreket, és aggódom. Nem éltem még olyan világban, ahol négyszáztizenhat forint egy euró, és őszintén nem tudom, vajon mi fog történni?

Címkék: Szubjektív Jegyzet

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Szubjektív Putyin saját paródiáját adta elő nagy beszédében - ez lenne a vég kezdete?
Litván Dániel | 2022. október 2. 16:34
Megváratta a közönségét, majd összevissza beszélt az orosz elnök a nagy, történelmi eseményen. Nem biztos, hogy jó ötlet saját leghűbb embereit is hülyének nézni és megalázni. Jegyzet.
Szubjektív Örökre rejtve maradhat, hogy ki robbantotta fel az Északi Áramlatot
Wéber Balázs | 2022. október 2. 05:24
Hétfőn ismeretlenek tönkretették az Európát Oroszországgal összekötő egyik legfontosabb gázvezetékpárt a Balti-tengeren. Az Északi Áramlat négy vezetékéből három károsodott, és akár örökre használhatatlanná válhat. Ezzel egy évtizedes európai-orosz gigaprojekt múlhat ki a tenger mélyén. Mit tudunk eddig a történtekről? Mit állíthatunk, és mi csak feltevés? Ami biztos: az akció "szigorúan bizalmas" – gyanúsítottak lehetnek, de teljesen tisztán aligha látunk majd az ügyben.  
Szubjektív Madárparadicsom és tengerparti hangulat a magyar határnál
Elek Lenke | 2022. október 1. 05:38
Burgenland az a része Ausztriának, ahol többnyire csak áthaladunk Bécs vagy a még távolabbi Nyugat felé, legfeljebb Parndorfban bolyongunk egy órát, hogy vásároljunk valami márkás cuccot, amire semmi szükségünk. Pedig Burgenland több szempontból is figyelemre méltó úti cél – Világjáró rovatunk sem hagyta ki.  
Szubjektív Mit tudunk Meloniról, akitől most megrettent Európa?
Káncz Csaba | 2022. szeptember 27. 19:49
Nagyító rovatunkban ma a várható új olasz miniszterelnököt vesszük górcső alá. Meloni keményvonalasai akár sikeresek is lehetnek Olaszországban, mert a baloldalnak – úgy, mint a világ nagy részén – nem sikerült hiteles stratégiát kínálnia. Meloni ugyanakkor tudja: ha szalonképtelen irányba navigálja Rómát, pillanatok alatt beüt az államcsőd.
Szubjektív "Az már senkit nem érdekel, hogyan fognak élni ezek a gyerekek" - Klasszis podcast
Privátbankár.hu | 2022. szeptember 24. 16:09
Vajon miért most volt itt az ideje annak, hogy Pintér Sándor belügyminiszter hozzányúljon az abortusz szigorításához? El lehet ezzel egyáltalán bármit is érni? És miért nem állt ki senki a kormányból, hogy szóljon a nagy felháborodást kiváltó témában? Ezekről a kérdésekről beszélget az Mfor.hu podcast műsorában, a Közbeszédben Litván Dániel, újságíró és Székely Sarolta, az Mfor.hu és a Privátbankár.hu felelős szerkesztője.
Szubjektív Portugáliában lassabban csordogál az idő
Szarvas György | 2022. szeptember 24. 05:44
Egy pár napos szakmai út nem alkalmas arra, hogy felfedezzünk egy várost a maga teljességében, arra azonban mindenképpen elegendő, hogy a település hangulatából, szelleméből, abból a bizonyos couleur locale-ból valamit megérezzünk. Erre tett kísérletet a Világjáró szeptember elején Portugália második legnagyobb városában, Portóban.
Szubjektív A Westminstertől a Karmelita kolostorig - mit tanulhatunk a londoni Sortól?
Litván Dániel | 2022. szeptember 20. 19:14
Sorban állni tíz, húsz órákat egyetlen néma biccentésért? Hát ezek az angolok tényleg hülyék, nem? Nem biztos. Talán még példát is vehetnénk róluk. Nagyító alatt II. Erzsébet ravatala.
Szubjektív Mi köze van Petőfinek a világbajnok capuccinóhoz? Felvidéki barangolás magyar emlékekkel
Mester Nándor | 2022. szeptember 17. 05:32
Arany, ezüst és réz. Ez volt a fő biznisz évszázadokon át a felvidéki bányavárosoknál, amikben rengeteg magyar kapcsolat van. Olyan is, amire nem is gondolnánk. Szép templomokban, érdekes kastélyokban, jó sörben és kávéban sincs hiány. Világjáró rovatunk ezúttal Felvidékről jelentkezik.
Szubjektív Ötszörös gázszámla, tömegek az utcákon – Csehországban is feszül a húr
Wéber Balázs | 2022. szeptember 13. 19:11
Szeptember elején Prágában 70 ezren tiltakoztak az elszabadult energiaárak és a kormány politikája ellen. Bár a sörfesztiválokon egyelőre telt ház van, a cseh infláció az egyik legmagasabb az EU-ban, és már érezhetően nehezebb kijönni a fizetésből a korábbiakhoz képest, mondta lapunknak egy ottani magyar. Emiatt novembertől maximálják az áram és a gáz árát. Nagyító rovatunkban ezúttal a csehországi mindennapokat vesszük szemügyre.
Szubjektív A nap képe: Novák Katalint férfiak sora bámulta meg egy másik nő oldalán
Litván Dániel | 2022. szeptember 13. 14:41
Koszovóba látogatott a magyar államfő.
Friss
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG