6p

Az illúziók vége – a racionalitás kezdete –
úgy tűnik el az ESG, hogy velünk marad?

Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia

2025. november 4., Budapest

Jelentkezzen most!

Egy ebéd és egy fél kávé után hat forinttal került többe egy euró. Nem tudtam, hirtelen, mihez kezdjek. Jegyzet. 

Megnéztem: négyszáztíz volt az euró, amikor felálltam a számítógép elől, hogy kiugorjak ebédelni. Tudtam, hogy a thai gyorsétteremben emelték az árakat, de úgy gondoltam, belefér még, azt a pár száz forintot igazán kifizetem, hiszen lehet élni fafülgomba és curry szósz nélkül, csak nem mindig vagyok biztos abban, hogy érdemes. A mangólénél azért már hezitáltam. Finom és egészséges is, de igazán semmi sem történik az emberrel, ha csapvíz folyik a torkán, őszintén szólva. Megvettem azért, és nem csak azt. Pluszban egy kávét, sima hosszú, odavágják elém a pincérek, szinte összetörik a bögre, löttyen a fekete, és a felszolgálóknak a leghalványabb fogalma sincs az alapvető illemszabályokról, nemhogy a vendéglátásról, de ehhez már hozzászokhattam, ezen a helyen vagy másfél éve lemondtak arról, hogy olyan személyzetet fizessenek, aki példának okáért visszaköszön.

Mondjunk le a fafülgombáról? Fotó: Pixabay
Mondjunk le a fafülgombáról? Fotó: Pixabay

Az zavart inkább, hogy egy hosszú kávé hatszáz forint, és még inkább zavart az a gyomromban kavargó érzés, amelyik szinte a torkomig ér, az önvádnak ez a tisztázatlan, önsorsrontó formája, amelyik az élvezetet nem engedi meg, de mégsem kényszerít rendes önkontrollra, a fejemben non-stop visszhangzó kérdés, hogy de miért veszem ezt még mindig meg? Miért élek úgy, mintha még mindig ugyanannyit lehetne fogyasztani? Hogy biztosan kijönne ugyanaz a kávé meg ugyanaz a mangólé? Nem ülnék végre le egy kockás lap elé? Csak mivel számoljak? Négyszáztízzel, négyszázötvennel vagy ötszázzal?

Csak egy kávé. Fotó: Pixabay
Csak egy kávé. Fotó: Pixabay

Ittam a löttyöt, a pult mögött sorakozó, kissé száraz, ámde vegán sütemények felé már komolyan egyáltalán nem tekintgetve, és megnéztem az üzeneteimet a telefonomon, ahol csak annyi fogadott a legjobb barátomtól, hogy „szerinted most a szemünk láttára omlik össze a magyar gazdaság?”. Ezt annyira azért nem értettem, végtére csak az euró négyszáztíz, ez volna az összeomlás?, „hülye vagy? honnan tudjam?”, válaszoltam neki közepesen kedvesen, mire ő szintén közepesen kedvesen jelezte, hogy „te annyi gazdasághoz értő embert ismersz, kicsit összeszedhetnéd magad”. Hát köszi. „Olvass cikkeket”, javasoltam inkább, „úgyis mindegyik mást mond”, majd ellenőriztem az euró-árfolyamot, és már négyszáztizenhatot mutatott.

Egy ebéd – egy mangólével megkoronázott currys tészta plusz egy fél kávé elfogyasztása - alatt hat forintot emelkedett az euró a forinthoz képest. Szürkés képek rémlettek fel előttem, amelyeken utcán seprik a pengőt, és családi rémtörténetek idéződtek fel a fejemben állítólagosan gazdasági világválság miatt önmagukra kezet emelő rokonokról nagyjából száz évvel ezelőttről, de a tény igazából csak a villódzó telefonképernyő volt a négyszáztizenhattal, hirtelen magam sem tudtam, hogy mit jelent ez nekem?

Persze, vannak sorskönyvek meg örökségek, dédszülők, akik rosszul reagáltak bizonyos recessziókra, mondjuk mert valóban elveszítették minden pénzüket, és úgy kellett volna továbbmenniük minden nélkül egy nem egészen gázfűtéses, összkomfortos világban, de én például egészen szerencsés vagyok, mert csak a villódzó négyszáztizenhatot látom, és ez nem a halál, továbbá – micsoda mázli! - egyetlen külföldi nyaralást sem terveztem idénre, hát mi lenne akkor most velem, hányszorosát fizetném ki a tervezettnek, teszem azt, egy szolid Horvátországgal, ahol nézhetném a tengert, amit eléggé szeretek és szagolhatnám az apartman falába ivódott izzadság sűrű illatát, mások izzadságáét, és ez a szag annyira azért nem zavaró, hogy ne lehetne nagyot aludni benne, pihenőset, tenger utánit, vagy mondjuk nem terveztem egy romantikus Párizst (Párizs borzasztó tud lenni nyáron, a romantika meg amúgy is bullshit), esetleg egy bicikli-túrát és kirándulást a Bohinji-tónál, bár ez utóbbira most igazán semmi rosszat nem tudok mondani hirtelen.

Egy Horvátország sose rossz. Csak ebben a helyzetben? Fotó: Pixabay
Egy Horvátország sose rossz. Csak ebben a helyzetben? Fotó: Pixabay

Az az akcióterv ötlik fel bennem a kávé maradékát kortyolgatva, hogy megrendelek mindent, ami tartós, most azonnal. Micsoda képtelenség egyébként is, hogy nem vásároltam be rendesen étolajat mindeddig, mi akadályozhatott meg ebben?, a konyhámban csak elférne mondjuk húsz liter hatósági áras, azon nem veszíthetek, olcsóbb már nem lesz, de drágább biztosan. Konzervek jöhetnének szintén, bár bizonytalan, hova pakolom. A macskám dolgai ráadásul, igazán el kell ezen gondolkozni, hiszen Endre, a tápkereskedő nemrég úgyis figyelmeztetett, hogy a következő alomszállítmány már tizenöt százalékkal drágább lesz, hát mennyi lehet még a következő utáni így ezzel a négyszáztizenhattal? Lehetséges, hogy engednem kéne a macskám természetes törekvéseinek, és hagynom, hogy a balkonládát rekvirálja magának, mindig azt, amelyiket nem tudom teljesen elzárni és beültetni előle, a macskaalmot pedig kihúzni a költségek közül? Nem, semmiképpen, a négyszáztizenhatos euró nem mehet a higiénia rovására.

Ugyanez a helyzet a piperével egyébként. Mint az alommal és a konzervvel. Lakásunkat feltankolhatjuk samponnal és tusfürdővel, továbbá fogkrémmel, ez is megtakarítás, az arckrém pedig szintén olyasmi, ami csak emelkedhet. Raktárrá kellene változni! Nem volna lehetséges esetleg a szolgáltatóknak is előre fizetni? Mondjuk a fodrásznak négy alkalom most, de akkor esküdjön, hogy nem kell hozzáadnom a későbbiekben. Odaállok, és kész: figyi, előre mondom decemberig – egy festés és egy vágás lesz minden alkalommal, könyörgök, hagy’ fizessek most és legyen ez az ár mindörökre! Már amennyi örökre van ebben az életben, vagyis év végéig legalább? Vajon mit válaszolna? Röhögne tiszta szívből, azt hiszem.

A macskával is néha beszélni kell. Válsághelyzetben legalábbis. (A kép illusztráció) Fotó: Pixabay
A macskával is néha beszélni kell. Válsághelyzetben legalábbis. (A kép illusztráció) Fotó: Pixabay

Felállok és fizetek. A pult ragad, a kártyaterminál piszkos. Elhatározom, hogy ma este előveszem a kockás papírt vagy az Excel-táblát, és rendesebben számolok. Előveszem a macskát is, beszéljük meg a balkonláda ügyét. De titokban sejtem, hogy nem fogom, egyiket sem, inkább csak figyelem a híreket, és aggódom. Nem éltem még olyan világban, ahol négyszáztizenhat forint egy euró, és őszintén nem tudom, vajon mi fog történni?

Címkék: Szubjektív Jegyzet

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Óriásit blöffölt Trump a budapesti csúccsal?
Wéber Balázs | 2025. október 21. 17:20
A budapesti Putyin-Trump csúcs hírét az amerikai elnök kürtölte világgá múlt héten – egyelőre azonban még az sem biztos, hogy valóban lesz találkozó. Az orosz elnök fogadása kényes helyzetet teremtene, és nem látszik, hogy miért épp most jönne áttörés a tárgyalásokon. A Kreml szerint az orosz álláspont változatlan. Nagyító alatt ezúttal a Budapestre tervezett csúcs. (frissítve)
Szubjektív Nagyon szívesen cserélnék az urakkal ott fönt, a Várban – az utca embere az inflációról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 19. 16:59
A szeptemberi infláció éves szinten 4,3 százalékon állt, és megegyezett az augusztusi adattal. Vásárcsarnokokba igyekvőket kérdeztünk arról, hogy hogyan érzékelik, mekkora az infláció, megtorpant-e? Továbbá, vajon lépést tartanak-e jövedelmeik, bevételeik az áremelkedéssel, és mennyiben bíznak a KSH hivatalos adataiban.
Szubjektív Drakula nyomában: utazás Európa legromantikusabb tájaira
Herman Bernadett | 2025. október 18. 06:01
Sokat vártam arra, hogy elveszítsem Erdély-szüzességemet, de megérte. Gyönyörű tájak, finom ételek, romantika – ez várja a turistát Maros és Hargita megyében, a Világjáró e heti állomásain. 
Szubjektív Orbán Viktorék most Varga Mihály vállára tették a nyomást – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 17. 18:31
A héten kül- és belpolitikai fronton sem unatkozhattunk, ráadásul a kettő sok esetben össze is függött – mint például Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktorhoz intézett dicsérete az egyiptomi békecsúcson. Közben a kormány bedobta Varga Judit nevét, elkerültük a bóvlit, Orbán Viktor pedig kizárta az euró bevezetését. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában Csabai Károly főszerkesztő, Bozsó Péter és Imre Lőrinc újságíró beszélgettek.
Szubjektív „Az embereknek nem ilyen szemfényvesztésre van szüksége” – az utca embere a konzultációkról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 11. 18:00
A magyar kormány elindította nemzeti konzultációját a gazdasági kérdésekről, főleg a Tisza Párt állítólagos adóterveit kritizálva. Eközben Magyar Péterék meghirdették a Nemzet Hangja konzultáció újabb fordulóját. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük ezekről a kezdeményezésekről, kitöltik-e őket, illetve mi lenne az a kérdés, amiről szívesen megkérdeznék az embereket.
Szubjektív Ahol Wilhelm és Simon ültek az iskolapadban – svéd kastély filmturistáknak
Elek Lenke | 2025. október 11. 06:01
Megérinteni azt a lépcsőkorlátot, amit az imádott kedvenc, ebédelni abban az étteremben, ahol a világsztár is evett… Vagy csak leszaladni egy képzeletbeli, elit svéd bentlakásos gimnázium, a Hillerska lépcsőin. A Világjáró ezúttal a Kaggeholm kastélyt kereste fel, a virágzó filmturizmus jegyében.
Szubjektív Olajbiznisz: csak az oroszoknak hisz a kormány, a horvátoknak nem – Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. október 10. 18:31
Az Orbán Viktor által ígért repülőrajt helyett a magyar gazdaság továbbra is a kifutópályán vesztegel: a héten újabb kínos adat látott napvilágot az iparról, és a fogyasztás sem pörgeti a gazdaságot. Hogyan lesz ebből gazdasági növekedés? Miből finanszírozzák majd az újabb választási osztogatást? Miért ragaszkodik a kormány az orosz olajhoz? Miért bízik jobban egy „háborús vezetékben”, mint a horvátban? Miért tudta növelni előnyét a Tisza az ellenkampány ellenére is? És mit jelent a „cseh Fidesz” győzelme Magyarországra nézve? Erről is vitatkozott hangsúlyozottan szubjektív műsorunkban, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Wéber Balázs vezető szerkesztő és Vég Márton újságíró.
Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
Szubjektív A legírebb sziget, ahol több a whisky, mint az ivóvíz
Durucz Dávid | 2025. október 4. 06:01
„Van itt három templom, három iskola, hat kocsma és egy bolt, szóval rendben vannak a prioritások” – mondta kísérőnk Európa egyik legkülönlegesebb szigetén, Inishmore-on, ahová körülményes eljutni, de ahonnan lélekben hazatérni sokkal nehezebb. A Világjáró ezúttal Írország ősi részéről jelentkezik.
Szubjektív Miért kap adókedvezményt, akinek több Birkin táskája van, mint gyereke? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 3. 19:11
A héten ismertté váltak a kormány és a Tisza Párt egyaránt 5-5 pontból álló azon kérdései, amelyekre várják a választópolgárok reakcióit. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában ezek mentén beszélgetett Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Imre Lőrinc újságíró. Például az édesanyák és a fiatalok adómentességéről, a társasági adóról, valamint arról, hogy Magyar Péter már az egymilliárd forint feletti vagyonokat is megadóztatná. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG