7p

Hamarabb hazahozná az uniós pénzeket egy Tisza-kormány, mint az Orbán-kormány?
Maradt még szövetségese Magyarországnak Európában?

Online Klasszis Klub élőben Szent-Iványi Istvánnal!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a neves külpolitikai szakértőt!

2025. július 30. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

A Világjáró ezúttal Korzikán időzött – és rájött, hogy miért is viselkednek sokszor a franciák úgy, ahogy.

Első látásra akár úgy is tűnhet, hogy az átlagos francia vendéglátós, boltos, szállásadó igencsak bunkó módon tud viselkedni vendégeivel, vevőivel. Aki például – hozzám hasonlóan – gügyög valamit franciául, az biztosan tapasztalhatta már az alábbi örökzöld manővert.

Az ember tehát összeszedi középiskolából maradt, Duolingóval fűszerezett, hosszú évek óta nem használt franciáját, és megpróbál ezzel elintézni valamit – jó érzés a helyi nyelven megszólalni, meg hát balga módon azt feltételezi, hogy ezzel mintegy kimutatja nagyrabecsülését a dicső francia kultúra és történelem előtt, illetve – valljuk be – esetleg kedvezőbb elbánásban, egy-két kedves szóban, egy mosolyban reménykedik. (Meg hát némi joggal feltételezi, hogy egy átlagos vidéki francia helyen az angollal indítás nem lesz túl célravezető.)

Ha azonban nem tökéletesen szólal meg, akkor a helyzet gyorsan eszkalálódik. Márpedig nem tud tökéletesen megszólalni, mert még ha netán az összes rag és szóvirág a helyén is van, a kiejtése reménytelenül kelet-európai lesz, ha pedig netalántán tökéletes irodalmi francia kiejtése lenne, akkor meg fennhéjázó sznobnak fogják tartani. A válasz tehát általában egy lesújtó pillantás, majd az átváltás „angolra”.

Az idézőjelet az indokolja, hogy az esetek túlnyomó többségében az illető angoltudása mélyen a saját franciatudásunk alatt van, azzal a különbséggel, hogy ő nemcsak azt a kevés angol szót nem tudja kiejteni, amit véletlenül ismer, de cserébe egy kukkot sem ért abból, amit angolul mondanak neki.

Itt még lehet cifrázni néhány olyan körrel, amelyben az ember bizonygatja, hogy amúgy érteni egész jól ért franciául, mondja csak nyugodtan úgy – hiába. Vagy azzal, hogy miután már térden állva könyörgünk néhány francia szóért, akkor az illető elkezd olyan sebességgel és olyan szavakat használva beszélni, hogy anyanyelvi franciatudás alatt esély se legyen elkapni még egy-két ismerős szót sem.

Miközben a kommunikáció padlógázzal száguld a zsákutcában, sikerül még azzal is rossz érzést kelteni az emberben, hogy a helyzetet humorral, egy bocsánatkérő mosollyal oldani kívánó próbálkozásainkra az őszinte, pengévé szoruló ajkú, hideg megvetést kapjuk válaszul: ekkorra ugyanis az illető meggyőződött róla, hogy nem elég, hogy franciául nem tudunk, még angolul sem, ráadásul pedig nyilvánvalóan minimum enyhén szellemi fogyatékosok is vagyunk.

Jót akarnak?

De ha esetleg a nyelvi akadályokat sikerülne is leküzdeni, a franciák nagyon ügyesen tudják érzékeltetni, hogy mennyire őszintén kellemetlen nekik a jelenléted, a kérdéseid, az igényeid.  Sok-sok év után most Korzikán kellett rádöbbennem, hogy ez valójában a diszkrét francia figyelmesség egyik megnyilvánulása.

Erre az is bizonyíték, hogy ezt a hozzáállást a legritkábban akkor kapja meg az ember, ha csak úgy simán interakcióba keveredik franciákkal. A túraösvényen szembejövők kedvesen köszöngetnek, megdicsérik a gyerekeket, hogy milyen ügyesek és szépek. A kanyoning-túrán a tört franciaságom nem akadály, hogy elbeszélgessünk az élet és egy ötméteres szikláról való leugrás nagy kérdéseiről. A strandon mellettünk homokvárat építők felajánlják a vödröt – és így tovább. De ha közben pénzt is akarnánk adni nekik valamiért vagy az idejükért, na akkor már más a helyzet.

Egyrészt ezzel is motiválják szegény külföldieket, hogy még több energiát fektessenek a csodálatos francia kultúrára ajtót nyitó csodálatos francia nyelv jobb elsajátításába, másrészt pedig segíteni akarnak nekünk, hogy ne érezzük olyan rosszul magunkat, amikor haza kell indulni. A harmadik megoldásként azt tudom elképzelni, hogy egyszerűen nem akarnak abba a kellemetlen helyzetbe hozni, hogy azt érezhessem, csak a pénzemért kedvesek velem, és magukat sem alázzák meg azzal, hogy pénzért megvásárolhatónak mutassák magukat. Sikerül.

Mert egyébként Korzikáról például elég nehéz nem szomorúan hazaindulni. És nem elsősorban a négyórás kompozás utáni, nettó 10-12 órás autózás miatt (négy emberre, átszállással a repülőjegy most nem volt opció), bár az sem segít. Hanem mert tényleg annyira lenyűgöző ez a sziget. Néhány éve a Korzika déli csücskétől látótávolságban lévő Szardínián jártunk, és az is tényleg nagyon szép, de Korzika rátesz még egy lapáttal.

Ha nem próbálnák meg kicsit elrontani az élményt, vissza se jönnének az emberek? Korzikai tengerpart az elmaradhatatlan hegyes háttérrrel
Ha nem próbálnák meg kicsit elrontani az élményt, vissza se jönnének az emberek? Korzikai tengerpart az elmaradhatatlan hegyes háttérrrel
Fotó: Depositphotos

A fehérhomokos, türkizkék vizű strand hátterében tornyosuló hatalmas hegyek (Korzika legmagasabb pontja a 2706 méteres Monte Cinto, amelyen június végén még a pusztító hőhullám idején is lehetett havat látni – Szardínia elbújhat a maga 1834 méteres Puna La Marmorájával). A hűsítő, kristálytiszta vizű, vízeséseken át fürödhető méretű medencékbe csobogó, majd újra vízesésekben lezúduló hegyi patakok. A leghíresebb strandokon is a parttól már néhány méterre nyüzsgő halak. Reggelire igazi francia bagett és vaj, ebédre igazi olasz pizza. Lenyűgöző középkori városkák. Kalandparkok, kanyoning, hajókázás, búvárkodás, minden „aktív pihenés”, amit a dekadens Nyugat feltalált az elmúlt évtizedekben.

Belátható tehát, hogy a korzikai franciák, francia korzikaiak (minden függetlenségi mozgalom ellenére olasz vagy korzikai – ez tulajdonképpen a régi genovai olaszhoz hasonlító nyelvjárás, némi franciás és egyéb ízzel keverve – szót helyiektől nem hallottunk) nem hagyhatják, hogy mindenki sírva hagyja el ezt a paradicsomot.

Szieszta á la France

Erőfeszítéseik közé tartozik az olasz és a francia életmód és munkamorál egészen sajátos ötvözete. A kisbolt a kempingben például reggel 8-kor nyit, tehát ha bárhova mennél a szigeten délelőtt, akkor nem ott fogsz reggel friss kenyeret venni. Délben aztán bezár – a szieszta szent! –, majd délután 3-kor újra kinyit. Eddig ez még stimmelne Olaszországban, csakhogy ott aztán késő estig nyitva is tartanak a boltok. Itt fél 8, 8 táján minden bezár. Hiába van világos 9-ig, ha estig strandolnál, így jártál.

Itt is működik minden kisgyerekes, vagy csak a rendes déli életritmushoz tökéletesen igazodni nem hajlandó turista rémálma, az éttermek által is tartott szieszta. Ha szerencséd van, a strandon fogásonként 20-30 eurós áron akár délután 3-kor is ehetsz meleget, de az étlap négyötöde ilyenkor nem játszik. A rendes éttermek viszont délután zárva vannak, 7-8 körül nyitnak ki. Nincs is jobb, mint egy délután óta a vízben, napon játszó gyerekkel kivárni a vacsorával az estét, majd ott kivárni, amíg tíz, húsz perces szünetekkel étlapot, evőeszközt, italt hoznak, majd esetleg – ha sikerült ugye megértetnünk magunkat az angolul nem tudó, franciául pedig direkt nem értő pincérrel – valami ételt is.

Igen, pont olyan üdítő érzés elmerülni a hideg patakvízben, ahogy az egy budapesti kánikulás napon a kép alapján tűnik
Igen, pont olyan üdítő érzés elmerülni a hideg patakvízben, ahogy az egy budapesti kánikulás napon a kép alapján tűnik
Fotó: Depositphotos

Az már szinte sok a jóból, hogy a legkülönbözőbb, legváratlanabb helyeken nem lehet kártyával fizetni, vagy hogy hét nap alatt nem találtunk olyan kávézót, ahol bármilyen laktózmentes alternatívát tudtak volna adni a sima tej helyett.

A földrajz is igyekszik besegíteni. A korzikai hegyek gyönyörűek, de amikor egy hányingerre hajlamos gyerekkel egy 20 kilométeres út már a második órájában tart a szerpentinen, akkor azért elgondolkozik az ember, hogy tulajdonképpen a tengerpartról is milyen szépek voltak ezek a hegyek.

Persze túlzok, erősen. Igen, a franciák néha egészen megdöbbentően kedvetlenül, sőt akár bunkón tudnak viselkedni bizonyos szerepekben, és 2025-ben, egy uniós turistaparadicsomban azért nincs felkészülve arra az ember, hogy egy parti vendéglőben, egy kalandparkban vagy a kemping recepcióján ne boldoguljon angolul.

De ez szerencsére (vagy sajnos) nem tudta sem ott helyben igazán elrontani a hangulatunkat, sem elvenni a kedvünket attól, hogy elkezdjük tervezgetni, hány év után és melyik részre lenne érdemes visszajönni. Addig majd gyűjtögetem a pontokat a Duolingóban, még ha tudom is, hogy hiába.

A Világjáró további cikkeit ide kattintva olvashatják>>>

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Szardínia: homokos tengerpart tömegturizmus nélkül
Vég Márton | 2025. július 19. 06:01
A Világjáró ezúttal Szardínián járt. Nem véletlenül tartotta itt híres unga-bunga bulijait Silvio Berlusconi.
Szubjektív 106 rendszerváltót keres Magyar Péter, devizahitelből osztogat Orbán Viktor – Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. július 18. 18:35
Egy korábbi kormánypárti fellegvárban, Nagykanizsán tartott a Tisza Párt múlt hétvégén kampányindítónak is beillő kongresszust, amelyen a jelöltállítási procedúráról is lerántotta a leplet. Az eseményen egyik munkatársunk is részt vett. Mit tudtunk meg, és mit nem? Kik azok a szavazók, akik eldönthetik a jövő évi választást? Milyen tartalékai vannak a Fidesznek, és miért váltott hirtelen fapadosra?
Szubjektív Emberek, ébresztő! – az utca embere a jelenlegi helyzetről
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. július 12. 10:43
Járókelőket kérdeztünk arról, hogy az országos választásokra készülődve hogyan látják hazánk helyzetét, milyen kormányra számítanak, és mit szeretnének ettől a kormánytól.
Szubjektív Kék ház, befőttesüvegekkel és szaunával – a Múmin-völgyben kalandoztunk
Elek Lenke | 2025. július 12. 05:46
Először egy stockholmi lakásban találkoztam a múminokkal, ezekkel a hasas, vízilószerű, hosszú farkú állatokkal, egy öblös, hosszú kávénak való bögrén. Később egy reptéri shopban, majd a tamperei múzeumban is láttam őket százával. A korántsem gyermekded, csípős-keserédes humorú északi trollok köré egész élmény- és médiabirodalom épült Skandináviában. A Világjáró ezúttal egy skandináv mesevilágban és annak valóságos helyszínein járt.
Szubjektív Romokban a magyar gazdaság, Dánia felől újabb csattanós pofonok érkezhetnek – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton | 2025. július 11. 18:31
Csökken a foglalkoztatottság. Elvették a külföldiek a magyarok munkáját? Mit tehet a NER? Most akkor merre tart a kiskereskedelem? Mitől nő újra az infláció? Mire lesz jó a Tisza párt falusi lapja? Mt várhatunk a dán EU-s elnökségtől? Mit tanulhatunk a demokrata New York-i polgármester-jelölttől?
Szubjektív Putyin tudja, hogy hol van a NATO Achilles-sarka
Káncz Csaba | 2025. július 8. 19:23
Ha az Észak-Atlanti Szövetség nem áll készen arra, hogy megvédje a Suwalki-folyosót, a következő háborút nem Ukrajnában fogják megvívni – hanem az EU területén. A Nagyítóban ezúttal a NATO Achilles-sarkát vesszük górcső alá.
Szubjektív Benyomta a vészcsengőt a Fidesz, már utcahosszal vezet a Tisza – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2025. július 4. 18:46
A Pride betiltása felsült, a gazdaság repülőrajtja elmaradt, miközben a Tisza már utcahosszal vezet a közvélemény-kutatásokban. Már a Fideszen belül is is reális lehetőségként kezelik a választási vereséget, és Orbán Viktor helye sem sziklaszilárd. De lesz-e csere a kormányrúdnál? El lehet-e csábítani a szavazókat az újabb osztogatásokkal? Mit várnak hívei Magyar Pétertől: jobb életet, normálisabb országot vagy elszámoltatást?
Szubjektív A nap képe: a Pride-felvonulás bevette Budapestet
Privátbankár.hu | 2025. június 28. 16:46
Szombat délután háromkor kezdődött a betiltott budapesti Pride.
Szubjektív A Fidesznek nincsenek elvei – az utca embere az idei Pride-ról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. június 28. 10:36
A kormány idén lépéseket tett a szokásos budapesti meleg büszkeség felvonulás, a Pride ellehetetlenítésére, de a főváros ellenáll, és megrendezi az eseményt. Erről a politikai helyzetről, valamint a szexuális kisebbségek hazai jogairól kérdeztük a járókelőket.
Szubjektív Bajorország szíve, ahol bronzba öntötték a pápát
Vágó Ágnes | 2025. június 28. 06:01
Regensburg egy fiatalokkal teli, ősi város, ahol a sétahajót Keplernek hívják, XVI. Benedek pápának pedig három bronzszobra van. A Világjáró e heti állomása Bajorország egyik legnagyobb múltú települése.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG