8p

Kíváncsi rá, hogyan befolyásolják a világpolitikai viharok az Ön pénztárcáját?
Csatlakozzon azokhoz, akik nemcsak figyelik,
hanem értik is, mi történik a világban - és a tőkepiacokon!

Klasszis Befektetői Klub

2025. május 27. 17:00, Budapest

Részletek és jelentkezés

Szebb egy város, ha az éppen aktuális felső akarat körzővel-vonalzóval, történelemkönyvekkel felszerelkezve tervezi meg? Valószínűleg igen. De jobb ez a városnak és lakóinak? Világjáró rovatunk keretében  londoni idegösszeroppanásunkat idézzük fel, illetve mindazt, ami a sokk hatására eszünkbe jutott.

Máig megvan a pillanat, amikor nagyjából húsz évvel ezelőtt végleg összetört bennem valami Londonnal kapcsolatban. Mielőtt először jártam volna a városban, valahogy úgy képzeltem, mint az egykori Brit Birodalom fényességes és lenyűgöző fővárosát, ahol minden sarokról a történelem kicsit dohos, de bódítóan izgalmas illata árad felénk. Egy-két nap mászkálás után már kezdett gyanús lenni, hogy az angolok kicsit máshogy állnak a várostervezéshez, mint ahogy én azt Budapesten és mondjuk a másik nagy európai gyarmatbirodalom központján, Párizson edződött szememmel elképzeltem, de arra nem voltam felkészülve, hogy egyszer csak meglátom ezt:

A Baynard House, a brutalista építészet egyik kiemelkedő londoni alkotása. A környezetéből kitűnik, az mindenesetre biztos. Fotó: Wikimedia
A Baynard House, a brutalista építészet egyik kiemelkedő londoni alkotása. A környezetéből kitűnik, az mindenesetre biztos. Fotó: Wikimedia

Kedves olvasó, ön a fenti képen a londoni Baynard House-t láthatja, bár azt azért nem tenném hozzá, hogy teljes pompájában, mert egyrészt a pompa szó valahogy nem annyira passzol ehhez az épülethez, másrészt a teljes élmény befogadásához ott kell állni szemben vele a Temze partján, vagy még inkább az azóta megépült Millennium Bridge gyaloghídon. (A sokk akkor túlságosan erős volt, hogy utánanézzek, mit is látok, de néhány hete újra Londonban jártam, és elindultam a Tate Modern felől a túlpartra, és a traumát immár egy okostelefonnal a zsebemben sikerült újra felidézni.)

Mert hát maga az épület olyan, amilyen. Én nem vagyok sem építész, sem művészettörténész, sem esztéta, és ezért egyszerűen egy meglehetősen ronda, a magyarországi szocreál remekekhez hasonlatos valaminek látom, de most utánaolvastam kicsit, hogy mégse lógjon a levegőben annyira ez a kirohanás. Megtudtam, hogy a Baynard House William Holford brit építész és várostervező(!) 1979-ben átadott épülete, amely a brutalista építészet egyik jeles londoni képviselőjének számít, és vannak, akik kifejezetten rajonganak érte.

Ízlések és pofonok, persze, de alapvetően nekem nem az épülettel magával volt bajom, hanem azzal, hogy ott áll, ahol. Néhány száz méterre a Szent Pál-székesegyháztól, London egyik jelképétől, a nagy tűzvész előtti város kevés megmaradt épületének egyikétől. A Temze partján, hogy messziről látszódjon, és a székesegyház a házak közül kibukkanó kupolájának látványába is a lehető leginkább belezavarjon, ha a túlpartról nézzük.

Vegyük észre, hogy a még teljesebb élmény kedvéért a mellette álló épületek is tökéletesen elütnek stílusban mind a székesegyháztól, mind a Baynard House-tól, a Millennium Bridge hídfőjének másik oldalán pedig éppen most készül el egy negyedik (ötödik-hatodik) stílusú épület. Még szebb az egész történet, ha tudjuk, a nevét onnan kapta az épület, hogy az egykori Baynard’s Castle helyén áll, amelynek első változatát a normann hódítók első hullámával érkezett Ralph Baynard építette, és 1213-ban már leromboltatta János király, a második változata pedig a nagy londoni tűzvész idején pusztult el nagyrészt 1666-ban. Tehát a mai ház nem egyszerűen egy üres telek vagy valami rakparti bűzös ipari épület helyére épült, hanem a történelmi London egy fontos pontjára, egy korábban történelmi jelentőséggel bíró, ismert épület helyére.

Magasról megtisztelt hagyományok

Mindezt egy olyan országban, ahol ugyebár közismerten többszáz éves, teljesen elképesztő törvényekre hivatkozik a precedensjog, ahol – kis túlzással – vagyonok és életek múlhatnak azon, ha valaki nem a megfelelő, az idő homályába vesző eredetű hagyományok szerint viselkedik. És ahol például a nemrég lezajlott koronázási szertartáson a normann kori hagyományoktól a véres gyarmatbirodalmi múlt emlékein át a 20. századig az ország egész történelme keveredett össze egy több ezer oldalban is nehezen felfejthető, teljesen kaotikus, néhol fenséges, néhol végtelenül nevetségesnek ható ceremóniában. De a Baynard House-t egy várostervező(!) teljesen jó ötletnek gondolta felépíteni oda, ahova, és a londoniak ahelyett, hogy a Tower udvarán csapatták volna le a fejét a szent hagyományok nevében, egy vállrándítással túltették magukat a dolgon.

Persze aztán eszébe jut az embernek más is. Az angolok és a birodalomépítő britek a hagyományok tisztelete mellett általában nem féltek szokatlan módszerekhez nyúlni. Az 1415-ös azincourt-i csatában a nemes, hagyománytisztelő, fenséges francia lovagokat az angol hosszúíjászok mészárolták le, a világhódító Spanyol Birodalmat véres kezű szerződéses kalózok kényszerítették térdre a 16-17. században.

Amikor valaki kitalálta, hogy a gőzgép végül is hasznos dolog, az egész ország és társadalom a feje tetejére állt, de az ipari forradalom olyan gazdasági erőt adott ennek az esős, kieső szigetnek, aminek nem volt párja, de a Brit Birodalmat mégis nagyrészt magáncégek hozták létre és működtették a korona és az állam helyett és nevében (lásd mondjuk a Kelet-indiai Társaság történetét). A hagyományokat vagy akár személyesen a királynőt is pedig már ötven évvel ezelőtt, a közszolgálati tévén röhöghette ki szívből az, akinek ahhoz volt kedve.

Az egészet irányító London pedig közben fejlődött, ahogy fejlődött, ahogy éppen a pillanatnyi helyzet és a polgárok érdekei hozták: ha leégett, újjáépítették valahogy, ha kellett egy új épület, felépítették, ha hely kellett valaminek, lerombolták.

Senkinek nem jutott eszébe királyi vagy központi akaratra sugárutakat tervezni vonalzóval a kanyargós utcácskák helyére, körzővel körutakat vágni a város szövetébe, és ez nekik így jó volt. Sőt, senkinek nem jutott eszébe egy önkényesen meghatározott történelmi hagyomány nevében a Budai Várat telerakni réginek látszó, de méregdrága, és a semmiből felhúzott betonkolosszusokkal megszórni, a közhivatalokat odaköltöztetni, miközben a cechet álló polgárokat kitiltják onnan. London működött úgy, ahogy, sokszor mocskosan, kaotikusan, akár véresen, de amíg működött, nem piszkálták, amikor meg nem, megoldották valahogy a problémát.

Miközben mondjuk Párizsban minden fontosabb épület környezete is gondosan meg van tervezve, hogy értékelhessük monumentalitását, addig a Szent Pált például meg sem lehet rendesen nézni, mert a mellette lévő utcák és terek olyan szűkek, hogy nem tudunk tőle elég messze állni. A Louvre-hoz a világ leghíresebb sugárútja vezet, a Diadalívtől a Place de la Concorde-on át az üvegpiramisig minden katonás rendben, kiszámolva áll, a British Museum egy mellékutcába befordulva szakad ránk hirtelen, a múzeumot befogadó telken pedig még magánházak maradtak, amiket a bővítések, felújítások során is meghagytak – minek bolygatni azt, ami működik?

A Baynard House-tól pár perc sétára ütközhetünk bele a most már teljesen egyedül, egy vasúti hídtól elnyomva álldogálló Blackfriar pub épületébe, amely ugyan a régi London egy emlékének tűnik, de valójában egy korábbi dominikánus rendház helyén épült 1875 körül, és az 1960-as években már tervben volt a lebontása, amíg egy polgári összefogás keretében indult kampány meg nem mentette.

Hülye angolok, angol hülyék?

Mit is akarok ebből az egészből kihozni? Jó kérdés. Talán azt, hogy az, aki még nem járt Londonban, készüljön fel rá, hogy minden értéke mellett ezt bizony nehéz lenne a klasszikus értelemben „szép” városnak titulálni. Ne a Baynard House vagy más szentségtörések mellett kapjon idegösszeroppanást és motyogja érthetetlenül maga elé: „Miért? Ezt? Ide? De hát… Miért?”

Vagy talán azt, hogy a maga abszurditásában London, sőt egész Nagy-Britannia egész jól elműködött úgy sokszáz évig, hogy a polgárokat és az ő magánérdekeiket a lehető legkevésbé piszkálták felsőbb hatalmak valamiféle absztrakt felső jóra hivatkozva. Ha éppen egy elképesztően oda nem illő szürke betontömböt akartak építeni a Szent Pál székesegyház elé, akkor odaépítették. Talán néhány év vagy évtized múlva ugyanilyen könnyedséggel fogják lebontani is, hogy aztán valami lenyűgözőt vagy éppen valami teljesen jellegtelen akármit, esetleg az éppen aktuális legújabb építészeti stílus megosztó képviselőjét húzzák fel a helyére.

A Brexittel nagy pofonba szaladt bele Nagy-Britannia és szaladtak bele a britek, és talán a modern tömegdemokrácia, a globalizáció, a közösségi és a bulvármédia találkozása már olyan elegyet alkot, ami kikezdi az évszázados brit sikeresség alapjait is. Azonban ne feledjük, hogy a londoniaknak és a briteknek régóta volt joguk hülyének lenni, és ez eddig elég jól működött, és talán most is működni fog a végén.

A Világjáró korábbi cikkeit itt találja.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Újabb hidegzuhany érte az Orbán-kormányt, mi állíthatja meg még Magyar Pétert? Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Wéber Balázs | 2025. május 2. 18:31
A vártnál jóval rosszabb magyar GDP-adat érkezett a héten – a kormány által vizionált repülőrajtból rükverc lett. De mi áll a hidegzuhany hátterében? Miből lesz így választások előtti osztogatás? Miért riogat Orbán Viktor ukrán munkásokkal, ha amúgy is alig találni embert a gyárakba? Hoz-e kormányváltást az egyre nagyobb elégedetlenség, vagy el tudja még gáncsolni a Fidesz Magyar Pétert? És minek a jele a nagy spanyol blackout? Erről is vitatkozott a Klasszis Média szubjektív műsorában, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Kovács-Angel Marianna felelős szerkesztő és Wéber Balázs újságíró.
Szubjektív Lesz következménye? Az utca embere az MNB-botrányról
Izsó Márton - Vég Márton | 2025. április 30. 18:31
Hűtlen kezelés miatt nyomoznak az MNB-alapítványok ügyében. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy szerintük lesz-e valamilyen következménye a botránynak.
Szubjektív „Az tűnt fel, hogy bent sötét van” – ilyen volt a spanyol összeomlás testközelből
Wéber Balázs | 2025. április 29. 18:51
Apokalipszis, most – hétfőn minden előzmény nélkül összeomlott Spanyolország és Portugália áramellátása. Bár kedd reggelre helyreállt a rend, a történtekre egyelőre nincs egyértelmű magyarázat. Egy Dél-Spanyolországban tartózkodó kollégánk szerint sem az internet, sem a telefon nem működött, és hirtelen a készpénz lett az úr. Nagyító alatt ezúttal egy rejtélyes összeomlás.
Szubjektív Levágott mellek és füstölgő Etna – Szicília testközelből
Szarvas György | 2025. április 26. 06:01
Szent Ágota szomorú legendája összefonódik Catania történelmével. A szent lassan két évezrede óvja a várost az Etna kitöréseitől – itt szinte minden a vulkánról és a vele való együttélésről szól. A Világjáró ezúttal Szicília második legnagyobb városában nézett szét, és a füstölgő Etnára is felmerészkedett.       
Szubjektív Dőlnek a tabuk: Orbán Viktor belengette az EU-kilépést – Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. április 25. 18:31
A gyülekezési jog korlátozása után újabb vörös vonal átlépését pedzegeti a kormánypárt: a héten Orbán Viktor nyíltan beszélt a Huxit lehetőségéről egy lakossági fórumon. De mennyire gondolja ezt komolyan a kormányfő? Elfogyott a levegő Orbán Viktor körül Brüsszelben? Miért éppen Ukrajna EU-csatlakozását próbálja minden erővel megakasztani? Rá fog-e égni a kormányra az MNB-alapítványok botránya? És a mi szerkesztőségünk ajtaján mikor fog bekopogni Orbán Viktor? Ferenc pápa öröksége mellett erről is beszélt a Klasszis Média hangsúlyozottan szubjektív műsorában, az Ez Viszont Privátban Kovács-Angel Marianna felelős szerkesztő, valamint Vég Márton és Wéber Balázs újságíró.
Szubjektív Trump és Putyin szorításában: az európai hadiipar botladozásai
Káncz Csaba | 2025. április 22. 18:36
Nagyító rovatunkban ezúttal az európai védelmi felkészültséget vesszük górcső alá. Eljött ugyanis Európa órája, hogy gondoskodjon saját biztonságáról. Ezt kontinensünkre az agresszív Oroszország és Trump hidegzuhanya kényszerítette rá. Ezen tektonikus geopolitikai változások figyelmen kívül hagyása többé nem lehetséges.
Szubjektív Cádiz: húsvéti készülődés csuklyásokkal
Bózsó Péter | 2025. április 19. 06:01
A körmenet, bevallom, meghatott. Van valami fennköltsége, közössége, és tiszteletreméltó az erőfeszítés a hordozók részéről. Valami megmaradt a régebbi időkből. A Világjáró e heti állomása: Cádiz húsvétkor.
Szubjektív Megkövetjük Rogán Antalt, visszasírjuk Lázár Jánost – Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Havas Gábor - Izsó Márton - Litván Dániel - Vég Márton | 2025. április 18. 17:07
Rogán Antal lekerült a szankciós listáról, de akkor nincs is semmi látnivaló? Mi a helyzet az MNB-alapítványokkal, kattan majd bilincs valaki kezén? Magyar Péter szárazon tartja a puskaport, de jól teszi? Ellenzékbe vonult a Fidesz, bejöhet ez a taktika? E témákról is vitatkoztak, beszélgettek, viccelődtek a Klasszis Média munkatársai, Csabai Károly, Litván Dániel és Vég Márton az Ez Viszont Privát legfrissebb adásában.
Szubjektív Ez az intézkedés a kiskereskedelem totális meg nem értéséről tanúskodik – az utca embere az árszabályozásról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. április 16. 18:59
A kormány bevezette az árrésstoppot, valamint fellépett a bankok és telefontársaságok áremelései ellen. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mit érzékelnek az árcsökkenésekből, és hogy szerintük mi az infláció fő oka.
Szubjektív Az Adria királynője – virágvasárnap Abbáziában
Elek Lenke | 2025. április 12. 06:01
Anno a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, itt gyógyult Kosztolányi és Móra Ferenc is. Húsvét táján (is) érdemes célba venni, az április a színek pompáját hozza el. Errefelé nemcsak virágvasárnap létezik, hanem virághét is. A Világjáró e heti állomása Abbázia, vagy ismertebb nevén Opatija.   
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG