Peruról a legtöbbeknek a Machu Picchu jut az eszébe, teljes joggal, hiszen elképesztő, a világ egyik csodájaként emlegetik, és sok ember bakancslistáján is szerepel. Esetleg még eszükbe jutnak a Nasca-vonalak vagy a Titicaca-tó, de az már nem feltétlenül mindenkinek.
Ez az ország azonban hatalmas, és sokkal több műemléke van ennél, az UNESCO világörökség-listáján például 13 tétellel szerepel. Ezek a helyek az országban szétszórva találhatók, több közülük az északi részén, ahol európai turista csak nagyon kevés fordul meg.
Fel, Északra
Tavaly év végén megbukott a perui elnök, ami véres tiltakozássorozathoz, utcai csetepatékhoz vezetett. Ezek nagy része délen volt, emiatt több turista gondolta úgy, hogy itt az ideje megnézni Peru északi részét is. Bár 2023 júliusára már régen lecsillapodtak a kedélyek, így tettünk mi is, mentünk Északra.
Élet a sivatagokban
Nem árt tudni, hogy Peru teljes óceáni partvidéke lényegében egy hatalmas sivatag, ahol az ókori kultúrákhoz hasonlóan ma is szinte csak ott van élet, ahol egy-egy folyó a hegyekből vizet szállít. Eső szinte sohasem esik, ez alól éppen ez az év volt kivétel, amikor egy időjárási anomália miatt sok olyan helyen zuhogott, ahol egyébként legalább tíz éve nem.
A meleg sivatagban, életet adó vizet szállító folyók közelében azonban már több ezer éve él ember, és meglepően fejlett kultúrákat épített fel, mint a mochica és chimu kultúrák. Utóbbi fővárosát Trujillo városa mellett sejtik, és Chan Chan néven vált ismertté.
A romváros olyan közel van Trujillóhoz, hogy taxival is könnyen ki lehet oda ruccanni. Mi mégis inkább egy utazási iroda túráját vettük igénybe, abból a megfontolásból, hogy az idegenvezető is elég sok pluszt tud adni az útunkhoz. Ez így is van, ha jó idegenvezetőt fogsz ki, máskor azonban esetleg nem, a tapasztalatok végül vegyesek.
Sárból az örökkévalóságnak
A múzeumok egy része ezen a vidéken jól el van látva angol nyelvű feliratokkal, más része viszont egyáltalán nincs, ez is lutri. Sok múzeum bejáratánál ácsorognak maszek idegenvezetők, akiket európai mércével mérve viszonylag olcsón fel lehet bérelni, akár egy család vagy egy pár mellé is.
A mochica és chimu kultúrák leglátványosabb elemei a “huaca” nevű templomok vagy szentélyek, amelyek némileg piramisra is emlékeztetnek, legalábbis csonka és lépcsős piramisokra. Ám agyagtéglákból készültek. Mint már említettük, a sivatagban szinte sohasem esett az eső, ezeket az agyagtéglákat ki sem égették, így a most megváltozó klimatikus viszonyok, az időjárási anomáliák miatt bekövetkező esőzések ellen nagy erőfeszítésbe kerül a romokat megvédeni.
Ez csak a jéghegy csúcsa
Chan Chan városában engem az döbbentett meg leginkább, hogy iszonyú nagy volt, 20 vagy más források szerint 24 négyzetkilométeren terülhetett el. (Amelynek sajnos jelenleg a fele beépített területek alatt található.) Ám számos domb vagy kisebb hegy látható a vidéken, amelyek minden bizonnyal még újabb huacát rejtenek.
Pénz híján rengeteg feltáratlan lelőhely van még a vidéken, így akár egészen nagy régészeti meglepetések is jöhetnek. Alig másfél évtizede fedezték fel például egy uralkodónő sírját, amely szinte érintetlen volt.
Az uralkodó orrdíszei
Így rendkívül gazdag leletanyag, sok ékszer és ruha került elő belőle, fülbevalók, orrdíszek, fejdíszek, melldíszek, fegyverek. A Cao Hölgy olyan szempontból is érdekes volt, hogy múmiáját genetikai vizsgálatnak vetették alá, majd a közelben lakó falusiak génanyagával is összehasonlították. Kiderült, hogy ma is sokan élnek a településen, akik távoli rokonai a minden bizonnyal uralkodói szerepben eltemetett hölgynek, az eltelt több mint 1500 év ellenére is.
A sírt egyébként az El Brujo nevű huaca-komplexumban fedezték fel, amely nem Chan Chan része, de nincsen túl messze Trujillótól. Egy másik fél napos kirándulással megtekinthető.
Nagyúr több kiló arannyal
További gyönyörűséges leleteket találtak Trujillo városától több mint 300 kilométerre északra, Chiclayo városától délre, Sipán faluban. Az El Señor de Sipánt a Cao hölgynél is jóval gazdagabb leletanyaggal tették sírba, amely teljesen érintetlenül került elő. Így óriási mennyiségű tárggyal örvendeztette meg a régészeket, nem sokkal maradva el a híres Tutanhamon fáraó egyiptomi sírjától.
Bónuszként mindkét említett városban megtekinthetjük a spanyol gyarmati múltból származó koloniális házakat, palotákat, utcákat és egy sor tengerpartot is, amelyek elsősorban a szörfözők paradicsomai. A képet hatalmas cukornád-ültetvények és rumgyárak egészítik ki.
Nádcsónak és halevés a piacon
A tenger kevéssé alkalmas fürdőzésre, legalábbis télen, júliusban, mert egy déli-sarki áramlat erősen hűti a perui partvidéket. Ha nem hullámzik nagyon az óceán, akkor megfelelő juttatás ellenében kipróbálhatjuk a cavallitos de totora névre hallgató nádcsónakokat is, amelyek ősi halászóeszköznek számítanak a környéken.
Mivel külföldi turista alig van ezekben a városokban, drága éttermet is nehéz találni, viszont az egyszerű piaci étkezés is rendkívül finom és még magyar szemmel is meglepően olcsó tud lenni.
De hogyan lehet odajutni?
Trujillo az egyik legnagyobb perui város egymillió körüli lakosságszámmal, így repülőgéppel is könnyen elérhető, de a helyiek gyakran választják az olcsóbb távolsági buszokat. Ezek a buszok, bár lassabbak, kényelmesek, majdnem vízszintesbe hátradönthető ülésekkel, egyiken-másikon wifivel. Valamint szerencsére kiváló lengéscsillapítókkal, ami az ottani rendkívül rossz útviszonyok mellett igen nagy áldás.
Dupla spórolás a buszon
A buszút talán tovább tart, de stresszmentesebb, mint a repülés. Lehet aludni a járműveken, és egy éjszakai szállás díját is meg lehet vele spórolni, esetleg a taxit a reptérre. Az út busszal Trujillo városáig egyébként jó esetben 9-10, rossz esetben 11-12 órán keresztül tart. Pedig csak 600-700 kilométerről van szó a fővárostól, Limától mérve.
Peru nemrég felkerült egy listára, amely a világ legrosszabb közlekedésű országait tartalmazta, valahol a hatodik-hetedik hely környékén áll. Aki ott járt, könnyen megérti, hogy miért.
Dudaorgia és mototaxi
A városokban állandóak a dugók, a járműpark iszonyú régi és rossz állapotú, az autók között motorkerékpárok és háromkerekű motoros triciklik, úgynevezett mototaxik cirkálnak. A közlekedési lámpák helyett pedig leginkább dudát használnak.
Ezen kívül vannak még utazási irodák, amelyek általában több napos kirándulás keretében megszervezik az Észak-Peruba utazók teljes túráját. Ezek azonban nyilván jóval többe kerülnek, mint ha saját magad utazol.
Vegyél le egy csillagot!
A szállásnál nem árt arra figyelni, hogy amit három csillagosnak neveznek, az inkább olyan kétcsillagos-féle. Könnyen lehet, hogy a szoba megtekintése után egy kisebbfajta hibalistát kell benyújtani a személyzetnek. Jó esetben azonban a dolgozók rendkívül készségesek, igyekeznek a vendég kedvében járni és megszerelnek mindent, amivel kapcsolatban panaszkodtál.
A kártyahasználat ritka, sok helyen nem fogadják el, vagy például egy étteremben két-három percig tart, amíg a terminál bemelegszik. A helyiek inkább készpénzzel mászkálnak, vagy a saját fizetési megoldásaikat használják (amelyhez azonban perui bankkapcsolat kell,például a Yape.)
Kutyák és keselyűk
A buszablakon kinézegetni nem mindig érdemes, mert a perui vidék egy idő után borzasztóan lehangoló tud lenni. Minden lepusztultnak néz ki, mindent hamar belep a sivatagi por, az utak mentén állandósult szeméthegyek állnak. A hulladékon kóbor kutyák és hollókeselyűk (gallinazo) marakodnak egymással.
Mindenen spórolnak, mindent addig használnak, amíg teljesen szét nem megy, vagy el nem lopják. Egyáltalán, borzasztóan nagy a szegénység. Ahogy persze sok más “feltörekvő” országban is.
A Világjáró rovat többi cikke itt érhető el.
Egyik oldal sem hagy fel a harccal.
