Itt van minden, amit az Otthon Start programról tudni kell, mielőtt belevágna

Szeptembertől indul az Otthon Start Program, amely akár 50 millió forintos, fix 3 százalékos, államilag támogatott kamatozású hitellel segíti a lakást vásárlókat, építőket – családi állapottól és gyermekszámtól függetlenül, gyermekvállalási kötelezettség nélkül. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat az igénylés feltételeiről.
Itt van minden, amit az Otthon Start  programról tudni kell, mielőtt  belevágna
9p

A táj gyönyörű, az emberek kedvesek, minden nagyon jó és szép, mindennel meg vagyunk elégedve. De miért tartanak a szlovénok ott, ahol? Valami nagy titok van e mögött? Ezúttal erre kereste a választ Világjáró rovatunk személyes tapasztalatok alapján.

Szlovéniában a legtöbb magyar, aki rendszeresen utazik külföldre, járt már, még ha csak átutazóban is. Az országot ezért nem nagyon kell bemutatni senkinek, mindenki fejében ott van az elnagyolt kép: sok hegy, kevés tengerpart, kisvárosok, rafting, síelés, esetleg – érdeklődéstől függően – első világháborús helyszínek és emlékhelyek.

Kicsit olyan az egész, mintha valami multis taposómalomba belefáradt fiatal- és középkorúakra szabott rekreációs park lenne. Zöld, gyönyörű tájak mindenfelé, a hegyekben a legtöbb helyen nincs túl nagy tömeg, lehet kihívásokat találni, de azért nagy veszélyek nincsenek, minden nagyon öko-, bio- és kézműves hangulatot áraszt.

Az emberek is kedvesek, az árak nyugat-európai, sőt már magyar szemmel sem vészesek, a konyha nem eget rengető, de pont annyi ismerős olaszos és osztrákos, sőt itt-ott Monarchia-örökségként Magyarországon is bevett elem és fogás van benne, hogy mindenki talál a fogára valót bárhol.

De miért leszek mindig egy kicsit ideges, amikor hosszabb időt töltök Szlovéniában, miközben minden a lazulásról, az önmagunkhoz való visszatalálásról kéne szóljon? Mert nem értem. Nem értem, hogy nekik miért jött ez össze, és nekünk miért nem.

Nyugati levegő

Miről beszélek? Itt van ez a világviszonylatban mind méretben, lakosságszámban, gazdasági erőt tekintve statisztikai hibahatár alatti ország, tele járhatatlan hegyekkel, egy véletlennek túl nagy, szándékosnak viszont túl kicsi tengerparttal, különösebb ásványkincsek nélkül – negyven év kommunizmussal a háta mögött –, és jól élnek benne az emberek, és látszólag egész jól is érzik magukat.

Emlékeznek arra, hogy éppen melyik kormány melyik politikusa mit ígért arról, hogy mikor is érjük utol Ausztriát? És hogy ehhez képest Ausztriába átmenni még mindig olyan, mintha egy dimenziókapun lépnénk át? Nem tudom, a szlovéneknek mit ígértek ezzel kapcsolatban, de ők nagyjából megcsinálták.

Most biztos van, aki felhördül, hogy de hát hol van még Szlovénia Ausztriától!? Való igaz, ha a számokat vesszük, akkor nem eszik olyan forrón a jotát (hagyományos szlovén káposztás bableves). Az egy főre jutó GDP tekintetében Ausztria (az IMF 2023-as becsült adatai szerint) a 15. helyen, míg Szlovénia a 35. helyen található a világ országainak sorában, Magyarország pedig a 44. Ha az értéket is nézzük, akkor még inkább látványos a különbség: a szlovénekre fejenként nagyjából 20 ezer dollárral kevesebbnyi nemzeti össztermék jut, míg Szlovénia és Magyarország között csupán körülbelül 9 ezer dollár különbség van.

Na jó, de autózzunk egy kicsit a vidéki utakon, nézzünk szét a tájon, üljünk be valahova, aludjunk egyet valahol, és utána tegyük a kezünket a szívünkre – ez már bizony a Nyugat! Kicsit persze lepattantabb, koszosabb, kevésbé süt az arcunkba a jólét mindenhonnan, de mégiscsak.

És ezek csak a külsőségek. Egy olaszországi utazás miatt idén háromszor is jártunk Szlovéniában (fél-fél napot, aztán egy bő hetet). Ez alatt egyetlen igazán rossz élményünk volt: az egyébként lenyűgöző Postojna-barlang bejáratánál található önkiszolgáló étteremben nemcsak sokat kellett várni, hogy drágán együnk valamit, de még a kaja is pocsék volt. Ennyi. Egyébként nagyjából mindenhol azt kaptuk, annyiért és úgy, ahogy elképzeltük, miközben átlag minden nap ettünk valahol, jöttünk-mentünk, különböző szolgáltatásokat is igénybe vettünk még úgy is, hogy elfelejtettük előre megbeszélni az árat. Nem találkoztunk különösebben bunkó pincérrel, boltossal, nem csapták be az orrunk előtt az ajtót sehol, nem akartak átverni, lehúzni minket.

Ha most őszintén, hazafias érzelmeinket félretéve elképzelünk egy Magyarországon bárhol és főleg kifejezetten turistás helyeken eltöltött tíz napot, el tudunk képzelni hasonló arányokat? Nyilván statisztikailag nem állja meg a helyét az összehasonlítás, de a Sümeg környékén, majd a Balatonon eltöltött hasonló idő alatt szinte minden napra jutott valami kisebb-nagyobb bosszúság, kényelmetlenség, kellemetlenség. Pedig itt több szempontból is „hazai pályán” játszottunk, a Balatonon a saját nyaralónk környékén, ismerős terepen mozogtunk, nyelvi problémáink pedig sehol nem voltak.

Jut eszembe, Szlovéniában nem találkoztunk olyan 50 évesnél fiatalabb emberrel, akivel ne értettük volna meg egymást teljesen jól angolul, pedig nagyobb városban nem is jártunk – vajon ugyanezt mesélné egy Magyarországot bebarangoló külföldi turista is?

Egy kicsit minden jobb

De nézzünk néhány konkrét helyet és szolgáltatást, ami meglepően jó volt Szlovéniában. A Maribor külvárosában található Betnava kalandparkban a gyerekek kortól függően 9 vagy 15 euróért, a felnőttek 18 euróért korlátlan ideig mászkálhatnak a nekik alkalmas pályákon, a személyzet csak akkor kerül elő, ha segíteni kell valakinek. (Ugyanez a balatonfűzfői kalandparkban: egyetlen menet egy gyereknek 2500 vagy 3500 forint, a kislányunknak segítő fickó fontosnak tartotta, hogy megjegyzéseket tegyen arra, miért fújjuk be szúnyogriasztóval.) És amikor második alkalommal pont ebédszünet idején estünk be két türelmetlen kisgyerekkel, akkor öt perc alatt kinyitották a pénztárt és feladták a gyerekekre a hámokat, ezen ne múljon alapon. (Ugyanez a tihanyi kalandparkban: nem szóltak a kétórás jegy megvásárlásánál, hogy aznap már csak egy óráig vannak nyitva – igaz, aztán reklamálásunkra másnap „lejárhattuk” a megmaradt időt, csak hát ehhez újabb nettó egy órát kellett autóznunk.)

A Logár-völgy (Logarska dolina) minden túlzás nélkül az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. Lenyűgöző, hogy az osztrák Alpoknál kicsit esősebb és melegebb hegyeken milyen magasságig felmegy a dús, zöld aljnövényzet, a photoshopoltnak tűnően zöld fű itt is megvan, de vadvirágok, a fák alatt jókora páfrányok, az utolsó kis sziklapárkányon is megkapaszkodó jókora fák teszik még változatosabbá a látványt.

Mindez persze adott, maximum nem kell tönkretenni, teleszemetelni, beleépíteni, haveri vállalkozónak átjátszani, állami támogatással hatalmas betonmonstrum szállodát építeni a közepére, esetleg útépítés ürügyén feltúrni és tarvágni – hát igen, ez sem sikerül azért mindenütt.

Cserébe találhatunk ezen a környéken egy Solcava panorámaút elnevezésű látnivalót, ami egy 37 kilométeres útszakasz, ahonnan valóban lenyűgöző panoráma nyílik a környékre. Ez önmagában nem hozna külön bevételt az itt lakóknak, viszont az úton a számos kiépített kis kilátó és pihenőhely, a megállókból elérhető természeti látványosságok mellett több kis gazdaság is található. Ezeket az interneten másodpercek alatt megtalálható és letölhető prospektus mutatja be, az általuk kínált programokkal és termékekkel együtt. Az egyiknél felvágottat, sajtot, a másiknál joghurtot, a harmadiknál gyümölcsöt lehet venni, van, ahol meleg ételt is kínálnak, az egyik gazdaság fő attrakciója pedig egy több kilométeres, íjászoknak kiépített sétaútvonal, ahol több órát is eltölthet, aki nem kisgyerekekkel van (és konyít bármit az íjászathoz).

Automatikusan jön

A legmeglepőbbek viszont azok a több helyen is kirakott, hűtött automaták voltak, amelyekből a helyi termékeket azonnal, akár bankkártyával meg lehetett venni. Nem tudom, a kedves olvasó próbált-e már magyar kis falvakban helyi termékeket venni. Az nagyjából úgy néz ki, hogy van egy piac minden páratlan hét negyedik napjához képest egy nappal előbb vagy később, a nyírt birkaszőr aktuális árfolyamától függően délelőtt vagy délután, vagy égő áldozatot kell felajánlani az ősi magyar isteneknek pontosan teliholdkor, hogy megtudjuk Jolán néni címét, aki tudja, hogy Margitka – az őstermelő – mikor szokott otthon lenni, csak hát a csengő nem működik, ezért a kapunál kell kiabálni. Kártyás fizetés? Ne vicceljünk, kérem!  Röviden: kicsit több kitartás és szerencse kell hozzá, mint 13 másodperc alatt megvenni valamit egy automatából.

Egy még komolyabb automatarendszer máshol: tejtermék, tojás, felvágott. Fotó: Facebook
Egy még komolyabb automatarendszer máshol: tejtermék, tojás, felvágott. Fotó: Facebook

Bevallom, nem tudom, milyen pénzből, kik és hogyan állították fel ezeket az automatákat, de van egy olyan sejtésem, hogy az egész nem került annyiba, amennyiért egy NER-hez bekötött magyar üzletember kikelne az ágyból. Viszont működik, jó a helyi gazdának, a turistának és még az államnak is.

Nyilván önmagában mindez – az automaták, egy fél órával előbb kinyitott kalandpark, egy kedves, angolul jól beszélő, a bátran próbálkozó, de félúton kicsit bepánikoló gyereket kedvesen bátorító sziklamászó-oktató – ezredszázalékokban sem látszik meg a makrogazdasági adatokban. Ha viszont így egyben nézzük a képet, valahol mégiscsak megmagyarázza, miért élnek jobban a történelmileg hasonló, gazdaságilag semmilyen különleges potenciállal nem rendelkező Szlovéniában az emberek.

Amikor ehhez a cikkhez nézegettem a szlovén gazdaság adatait – „Mi a fenéből élnek ezek, csak a turizmusból?” felkiáltással –, egy dolog megütötte a szememet. Egy átlagos szlovén, iparban dolgozó alkalmazott 45 ezer euró hozzáadott értéket hoz létre egy évben (ez nagyjából az EU átlagának felel meg), míg Magyarországon ugyanez az érték 19 600 euró. Biztosan lehet ezt sok mindennel magyarázni, de hogy a dolgokhoz és az egymáshoz való alapvető hozzáállásnak van ebben a különbségben szerepe, az nem lehet kérdéses.

Szóval valószínűleg semmi nagy titok vagy összeesküvés nincs, csak egy kicsit jobban csinálják arrafele a dolgokat. Ez egyrészt elszomorító – hiszen nem külső tényezőkön, hanem rajtunk múlik a különbség –, másrészt reménykeltő is: nem kéne ahhoz feltalálni a spanyolviaszt, hogy végre tényleg elkezdjük utolérni, ha nem is Ausztriát, de legalább Szlovéniát.

A Világjáró rovat többi cikkét itt találja.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Itt a régi-új keleti blokk – Szijjártó Péter is beszállt az időgépbe
Wéber Balázs | 2025. szeptember 3. 18:31
Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin-ping a pekingi parádén lépett fel először közösen: a jelek szerint egy új, autoriter, a hidegháborút idéző keleti blokk formálódik a Nyugattal szemben. “A Kommunista Párt nélkül nincs modern Kína”, énekelte egy katonai kórus a nagyszabású díszszemlén, az Orbán-kormány külügyminiszterének jelenlétében.
Szubjektív Kétes társaságban ünnepel Szijjártó Péter, avagy újabb lépés Kelet felé
Wéber Balázs | 2025. szeptember 2. 19:01
A magyar külügyminiszter gazdasági kapcsolatépítéssel és a blokkosodás meghaladásával magyarázza részvételét a szerdai pekingi parádén. Ugyanakkor olyan országok vezetőivel is parolázik majd, ahol ellenzék nem létezik, a rendszer ellenségei pedig még jobb esetben is börtönben végzik, vagy hirtelen kiesnek az ablakon. Nagyító alatt ezúttal a Nyugat-ellenes vezetők „világtalálkozója”.       
Szubjektív Coimbra meg az édes-bús-szerelmes fado
Elek Lenke | 2025. augusztus 30. 06:01
Ha Portugáliába látogatunk, ez a gitárral kísért, érzelmes és bús zenei műfaj kihagyhatatlan. S még az sem baj, ha nem beszéljük a nyelvet. A Világjáró ezúttal a fado őshazájában járt.
Szubjektív Orbán Viktor nagy győzelmi terve és Hatvanpuszta titkai – Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2025. augusztus 29. 18:31
Fapadosról ismét magángépre váltott a NER, amely a horvát tengerparton már a 2026-os választási győzelem tervén dolgozik. De mi van abban az osztogatáson kívül? Miért hirdet a 15 éve kormányzó Fidesz gigantikus országépítési programot? Mit láttunk Magyar Péter országjárásának révfülöpi állomásán? Miért nem lehet bemenni Hatvanpusztára, ha nincs ott mit titkolni? És miért alkalmaz kettős mércét a kormány a Barátság kőolajvezeték és Munkács bombázása ügyében?
Szubjektív Őrült cirkusz gyengíti az amerikai demokráciát
Káncz Csaba | 2025. augusztus 24. 11:05
A texasi választókerületek átrajzolásáról szóló törvényt követően a demokraták is országszerte terveket szőnek a választókerületek manipulálására. Miért veszélyes ez hosszú távon az amerikai demokráciára nézve? Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív Munkácsot az oroszok rakétázták, az Északi Áramlatot az ukránok robbanthatták fel
Wéber Balázs | 2025. augusztus 23. 11:28
Jegyzet arról, hogy egy háború nem teljesen fekete vagy fehér, az etikát eltapossa az érdek, a valósággal pedig akkor is szembe kell nézni, ha az összekuszálja a fejünkben élő narratívákat.
Szubjektív Utazás Svájcba: lélegzetelállító sokkterápia magyar inflációkárosultaknak
Gáspár András | 2025. augusztus 23. 06:11
A Világjáró ezúttal Svájcban kalandozott: Bázel, Zürich, Lugano és Luzern mellett a hegyek királynőjére is eljutottunk – természetesen a világhírűen pontos svájci vasútnak köszönhetően.
Szubjektív Politikai üldözés a tűzijáték árnyékában – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Izsó Márton | 2025. augusztus 22. 18:33
Mit üzen Hadházy Ákos autós üldözéses balesete Hatvanpusztán, és Gáza végső ostroma? Miért tűnt fel az idegeneket kiszolgáló Péter az augusztus 20-ai tűzijátékon? Magyar Péter újabb ígéretei. Mit jeleznek a baktériumok az egészségügyben? Mivel tudta javítani népszerűségét a Fidesz? Szubjektív heti visszatekintő adásunkban ezúttal Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Bózsó Péter újságíró fejtette ki a véleményét.
Szubjektív Nincs szükség arra, hogy Európa legnagyobb tűzijátéka itt legyen – az utca embere augusztus 20-áról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. augusztus 20. 11:32
A kormány ismét rekordösszeget költ az augusztus 20-ai tűzijátékra és az ünnepségekre. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy számukra mit jelent az ünnep, mit gondolnak a hivatalos ünnep költségeiről, valamint arról, hogy melyik politikus képviseli leginkább az ünnep örökségét, szellemét.
Szubjektív Fájdalmas döntésekre kényszerülhet Zelenszkij – egy dupla csúcs tanulságai
Wéber Balázs | 2025. augusztus 19. 18:31
A világbéke nem tört ki, mégis közelebb kerülhettünk a fegyvernyugváshoz. Már „csak” a megszállt ukrán területek jövőjéről, a biztonsági garanciákról és az Oroszország-NATO egymás mellett élésről kell megegyezni. Kijev fájdalmas alkura kényszerülhet a békéért cserébe. Nagyító alatt ezúttal az alaszkai és a washingtoni csúcs.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG