A turisták százezrei természetesen nem elsősorban Warhol kedvéért látogatnak a szlovák fővárosba, amely oly gazdag történelmi emlékekben és modern turistavonzó látványosságokban.
Kezdjük a legrégibbel: a pozsonyi várban létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhelye lett a település.
Évszázadokon keresztül dúltak itt csaták a nemzetek és uralkodók között, 1354-ben pedig várnagyként szolgált itt Toldi Miklós.
A város első írásos említése 907-ből való, ugyanebben az évben zajlott itt le a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata is. Neve a régi magyar Poson személynévből (valószínűleg a vár első ispánját hívták így) ered, amely a cseh Pos, de a német Poscho személynévből is származhat. A 18. század végéig magyar neve Posony, a 19. század elejétől viszont egyre inkább a Pozsony név használatos.
Itt volt a Magyar Királyság koronázási helye, törvényhozó központja és fővárosa 1536 és 1783 között, tizenegy magyar királyt és nyolc királynőt koronáztak meg a Szent Márton-székesegyházban.
A legtöbb magyar országgyűlést is Pozsonyban tartották, a 17. századtól a magyar reformkorig, a város számos magyar, német és szlovák történelmi személyiségnek adott otthont.
A templom, amely csupa kék
Ausztria, Magyarország és a mai Szlovákia történelme köztudottan ezer szállal kötődik egymáshoz – elég, ha csak a szépséges kastélyok hajdani tulajdonosainak névlistáját böngésszük. Grassalkovichék 18. századi rokokó nyári palotája különösen híres volt gazdag társasági életéről. Ma itt van a Szlovák Köztársaság elnökének székhelye.
Az impozáns kastélyok és templomok megtekintése természetesen kihagyhatatlan. Ha van időnk, legalább pillantsunk rá a 20. század elejéről származó szecessziós Szent Erzsébet-templomra, amely kék színéről híres. Ma a házasságkötések és keresztelők kedvelt színhelye. És érdemes benézni a zsinagógába is, amely kubista stílusban épült 1923 és 1926 között Szalatnai-Slatinsky Artúr tervei alapján.
A kedvenc palotám – és talán a legszebb – az Erdődy-palota, a Ventúrska utca 1-es szám alatt. A 18. században épült, akárcsak a Pálfy, a Grassalkovich, a Mirbach és az Eszterházy-kastély is.
Az arisztokraták gyakran láttak vendégül otthonaikban ismert művészeket, világhírű zeneszerzőket, köztük Mozartot, Haydnt, Beethovent, Liszt Ferencet.
Az Erdődy-palota 2003-ban jelentős felújításon esett át.
Hogy miért a kedvenc? Talán a korszakok és stílusok kontrasztja miatt: napjainkban bár és kávézó várja itt a vendégeket, amelyek falait eredeti Andy Warhol festmények díszítik. Itt található Szlovákia legnagyobb borszaküzlete is, körülbelül 400 fajta borkülönlegességgel.
Színes buszmegállók, pop art stílusban
Bár történelme gazdag, nekem mégsem régi históriák jutnak eszembe Pozsonyról. Számomra inkább egy vibráló, modern, sőt, vicces, város képét mutatja.
Ki hitte volna akárcsak 30 éve is, hogy a leghíresebb amerikai pop art művész szlovákiai kötődése fellendítheti a turistaforgalmat? De ha már a Warhol-rajongók alaposan megnézték Pozsony nevezetességeit, érdemes ellátogatniuk a 25 kilométerre lévő modrai Zoya galériába, amely a mester egyik legnagyobb gyűjteményét mondhatja magáénak.
A szerigráfiákat és a vászonra festett képeket gyakran kölcsönadják, hogy világszerte vendégkiállításokat rendezzenek a mára korántsem meghökkentő, de annak idején igencsak merésznek számító művekből.
A Warhol-kultusz ma már a múzeum falain kívül is szembetűnő: Campbell-dobozos buszmegállók, színes trafóházak, jellegzetes szobrok kölcsönöznek pop-art stílust a városkának.
De térjünk vissza a fővárosba: a látnivalók között előkelő helyen szerepel a történelmi városháza, de az újkori építmények sztárja az úgynevezett ufo, ahogy a helyiek nevezik, avagy hivatalos nevén a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja. Sokáig berzenkedtek miatta a helyi lakosok, hiszen sok régi házat le kellett bontani, de évtizedek óta a város jelképe.
Az ufo 431 méter hosszan ível át a Duna felett, innen nyílik a legszebb panoráma a vele szemközt lévő várra, az Óvárosra, vagy éppen a Szent Márton-dómra, amely Pozsony legnagyobb katolikus temploma. A híd pilonjai 95 méter magasak, a tetején lévő étteremből akár 100 kilométerre is elláthatunk. A legszebb napnyugtát érdemes kulináris élménnyel kombinálni.
Csumil, a csatornalakó
Vicces – jellemeztem fentebb a várost, ami főleg Csumilnak köszönhető. Ez a neve a csatornaaknából kileső bronz szobornak. Viktor Hulík alkotása 1997-ben készült, ma pedig a város egyik szimbóluma.
A helyiek körében egy legenda kering, mely szerint ha valaki megérinti a sapkáját, annak szerencséje lesz.
A krónikák szerint Csumil két balesetet élt túl, és el is akarták lopni.
A világ egyik legkülönlegesebb performance-sza, vagy ha úgy tetszik, ultramodern installációja Matej Krén Átjárója a Pálffy-palotában, amely egy végtelen tér illúzióját teremti meg – könyvekből. Az installációról készült fotók a leghíresebb képzőművészeti világmagazinok oldalain szerepeltek.
A különleges térkompozíció elnyerte a fődíjat az UNESCO Promotion of the Arts című képzőművészeti világversenyén Párizsban. Mindenkinek ajánljuk, hogy sétáljon át ezen a furcsa labirintuson.
Pozsony fekvése igen előnyös, hiszen közel van Bécs – tudták, hogy régen villamos kötötte össze a két nagyvárost? –, és Budapest is csak néhány óra. Érdemes tehát akár több napos kirándulásokat is szervezni, gyönyörű szállodákat, de olcsó hosteleket is találunk itt.
Aki Pozsonyba tart, ne fine dining étterembe menjen, és függessze fel a fogyókúrát, mert isteni káposztás-húsos-krumpligombócos kiadós egytál ételek várják itt az éheseket, nem beszélve a kötelező sztrapacskáról, az aperitifnek is kitűnő Demanovkáról és persze a sörről.
A legendás kifli és a majonézes saláták
A pozsonyi kifli – ez utóbbi, lehet, hogy kissé elfogult megjegyzés – viszont szerintem semmivel sem finomabb, mint amilyent a magyar cukrászdákban kóstoltam.
Az üzletekben az árak olykor alacsonyabbak, mint nálunk, jóllehet, már sok-sok éve átálltak az euróra. A multi hipermarketláncokban – akárcsak a kis boltokban – érdemes megkóstolni és beszerezni a hidegkonyhai készítményeket, főleg a majonézes-halas salátákat, amelyek Szlovákiában különösen finomak.
Utóirat: bár még csak ezután tombol a nyár, írják be a naptárba, hogy ha advent, akkor Pozsony. Mert kivételesen szép a belváros, amikor karácsonyi fényben ragyog!
A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatja.
Az olajfinomítók csúcsra járnak.
Rábízná a pénzét a mesterséges intelligenciára? Van, ahol már ezt is megteheti
