Életem egyik nagy meglepetése volt ez a ma kilencezer lelket számláló település, amely híven őrzi a hajdan gazdag bányaváros emlékeit, de a hangulata fiatalos, él és lüktet, csak éppen fel kell fedezni kincseit és a „lelőhelyeket”.
Az UNESCO világörökségének része Banska Stiavnica, azaz Selmecbánya, amelynek vezetői az utóbbi években fellendítették az idegenforgalmat.
Vulkán kráterében épült
Selmecbánya egy kialudt vulkán 20 kilométer átmérőjű kráterében épült fel. A tűzhányó mélyén, a föld alatt sok száz éve aranyat, ezüstöt, rezet találtak. Nem véletlenül emlegették úgy a települést, mint az Osztrák-Magyar Monarchia kincsesbányáját.
A gazdagság ércben meghatározta a városka sorsát. Már a XII. századból maradtak emlékek a kezdeti kitermelésről, később pedig különleges bányatechnikai-műszaki megoldásairól lett híres, amelyeket átvett az egész világ.
1627-ben például itt robbantottak vájatot először puskaporral, a bánya tisztítására, vízi energetikai rendszerként pedig esővízfelfogó víztározókat építettek. Ezek közül 24 megmaradt, a hozzá vezető, egykori esővizes árkok mára kerékpár- és turistautak lettek.
1763-ban Mária Terézia megalapította a Bányászati Akadémiát, amely az első ilyen intézmény volt Európában. Hallgatói az egész világon érvényesültek. A szász bányászok pedig meghonosították a mélységi kitermelést.
Macskakő és tearózsa
Selmecbányán nincs közlekedési lámpa, nincs óriásplakát, viszont van sok-sok lépcső és rengeteg macskakő. Kihagyhatatlan a Rózsa utca, amelynek mini előkertjeit Magda Vásáryová, a híres színésznő – később szlovák külügyi államtitkár, diplomata – kezdeményezésére ültették tele rózsákkal. A halványsárga tearózsák mellett több száz virág nyílik a legkülönfélébb kertekben, kisebb zugokban, terecskéken.
A város ma még elég mostohán van ellátva távolsági-nemzetközi tömegközlekedési kapcsolatokkal. Elsősorban autóval megközelíthető, Budapestről már két óra alatt elérhető.
Nagyon sok a városban a magyar emlék. Tudta-e például, hogy Petőfi Sándor két évig a selmecbányai líceumban tanult?
Érdemes felbaktatni az impozáns lépcsőkön a hajdani Bányászati Egyetem hatalmas épülettömbjéhez. A bányászat virágkorában harmincezren éltek itt, számos közép- és főiskola működött, mára természetesen a lakosság fogyásával a számuk csökkent. Az egyetemen mintha megállt volna az idő: a legalább százötven éves táblán az Ásványtan felirat valamikor sok magyar diákot terelhetett be az előadóterembe.
A Szentháromság tér őrzi a török elleni harcok és a pestis elleni reménytelen küzdelem emlékeit.
A régi házak különlegessége, hogy némelyikből régen egyenesen le lehetett menni a város alatti bányajáratokba.
A város közepén lévő Zachelmann Panziónál vezetővel ma is látogathatók a tárnák.
Romkocsma és luxuspanzió
Bár a régi épületek közül még nem mindegyik lett rendbe hozva, néhánynál erényt csináltak a szükségből és mindenféle antik és új tárgyakkal, bútorokkal rendezték be a tágas tereket. Az egyik bájos, pesti romkocsmákra emlékeztető hely az Arkangyal, ahol minden szék más, fiatal párok kávéznak, halk dzsessz szól, a sarokban gyerekek játszanak.
De ha itt laknék, minden szabadidőmet a Dívna Paní kávéházban tölteném. Így lehetnek ezzel a helybéliek is, mert ottjártamkor telt ház volt. Az epres sajttorta majszolgatás és a forró csoki kortyolás közben sokan olvasgatnak, óriási szabad könyvtár várja a szép párnákkal kuckósított enteriőrben a vendégeket. A miliő franciás, merész, divatos.
Az elmúlt években szállodává nőtte ki magát a hely, luxusszobákkal, bárral, kerttel, terasszal.
Bundáskenyér, sült malac, krémes
Aki ide tart, készüljön fel rá, hogy a szlovák konyha finom, laktató fogásainak nehéz ellenállni. Az említett panzióban, ahol magyarul köszönnek, úgy készítik a bundáskenyeret és a palacsintát, mint itthon.
A sült malac savanyúságokkal is a magyar konyhára emlékeztet, nem beszélve az elmaradhatatlan sörökről. Ugyanakkor az itteniek egyre büszkébbek a boraikra is.
A szlovák konyha világlátott séfjei már a legdivatosabb nemzetközi trendet viszik, ahogyan az a négycsillagos Hotel Salamandrában is megtapasztalható. A Hodrusán magasodó, puritán-skandináv külsejű hotel fine dining menüvel vár: hatalmas tányérban illatozik a bársonyos vargányaleves, a tányér széle virágszirmokkal megszórva, ahogy kell, a vaddisznósült konfitált, omlik, a krémes a legjobb osztrák-magyar cukrászati hagyományokat idézi, valódi tejszínhabbal, remegős sárgakrémmel, fátyolnyi porcukorral.
A szálloda neve nem véletlen. A legenda szerint egy pásztor, miután elvesztette a nyáját, leült egy kőre és elkezdett sírni. Ekkor két szalamandra jött ki a kő alól, az egyik hátán arany, a másikon ezüst volt. Amikor a pásztor elmozdította a követ, alatta aranyrögöket talált. Ám a valóságban ezüstből volt itt több a föld alatt, Körmöcbányán pedig aranyból.
A közelben érdemes megtekinteni a bányamúzeumot, a környéken pedig 250 kilométernyi kerékpárút várja a drótszamárra pattanókat.
Érdemes benézni Szentantalra
A környék kiránduló programokban, kastélyokban is gazdag, ezek egyike a betlérivel vetekedő (Betlér egy község Kassa környékén – a szerk.), a várostól pár kilométerre lévő barokk szentantali kastély, gazdag bútor és műtárgy gyűjteménnyel. Itt élt egészen 1945-ig a bolgár cár. Mária Terézia lányának különleges szépségű aranybútora, valamint a trófeakiállítás és a sok-sok épségben megmaradt középkori tárgy megtekintése felér egy történelemórával.
A bányaváros különlegessége a Kálvária, mely Európa egyik legszebbje, három templommal és szokatlan módon 25 stációval. A régi bányák közül négy látogatható, mind más és más, skanzen jellegű élményt nyújt.
Jóllehet az ott élők számára egykor súlyos gondot jelenthetett a XIX. századi bányászat fokozatos megszűnése, valamint az I. világháború után a Bányászati Akadémia átköltöztetése Sopronba, a pénztelenség egyúttal lehetővé tette a már leromlott állapotú építészeti emlékek megőrzését. 2007-ben a világ száz legveszélyeztetettebb műemlék együtteseinek egyikévé nyilvánították az itteni Kálváriát.
Selmecbánya pedig a régió legszebb városaként nyerhette el az UNESCO világörökségi rangját.
A Világjáró korábbi cikkei itt érhetők el.
Éles bevetésre volt szükség a litván légtérben. 
