Nincs semmi szokatlan abban, hogy folyamatosan rekordok dőlnek meg a Mount Everesten. De a múlt héten két hegymászócsoport olyasmivel vonta magára a figyelmet, amelyre sokan soha nem is gondoltak volna: kevesebb mint egy hét alatt jutottak fel a tengerszintről a világ legmagasabb csúcsára.
Május 21-én egy négyfős brit hegymászócsapat – tagjai mind kiváló fizikumú emberek – úgy mászta meg az Everest csúcsát, hogy alig több mint négy nappal korábban indultak Londonból. Másnap az amerikai-ukrán hegymászó, Andrew Ushakov azt mondta, hogy kevesebb mint négy nap alatt jutott el New Yorkból az Everest tetejére.
Mivel az Everest elképesztően magas (8849 méter), a csúcsra való biztonságos feljutáshoz általában több hetet kell eltölteni különböző magasságban az alaptáborokban az akklimatizáció miatt, vagyis azért, hogy a szervezet hozzá tudjon szokni az alacsonyabb oxigénszinthez. Akklimatizáció nélkül a legtöbb hegymászó megbetegedne vagy meghalna a csúcsra jutás utolsó szakaszában a 8000 méter feletti ritka oxigénszint miatt, amelyet „halálzónának” neveznek. A hegyi betegség majdnem annyi halálesetet okoz, mint az Everesten bekövetkező esések és lavinák. Az elmúlt száz év expedícióinak legkevesebb 345 halálos áldozata volt a himalájai adatbázis nyilvántartása szerint és sokuk holtteste még mindig ott van a hegyen.
A magyarok közül Gárdos Sándor, Várkonyi László és most már Suhajda Szilárd is azon magyar mászók közé tartozik, akik a Mount Everest áldozatául estek. Suhajda Szilárd épp két éve, 2023 májusában halt meg a legendás hegyen.
Új módszerek – új lehetőségek?
De az új módszerek és technológiák alkalmazásával mind a brit csapat, mind Ushakov már azelőtt akklimatizálódott, hogy megérkeztek volna a nepáli hegyre, ami azt jelenti, hogy teljesen kihagyhatták az alaptábort – magyarázza egy új trend terjedését a The Guardian.
Fotó: Facebook
Egyes expedícióvezetők azt állítják, hogy ezek az előakklimatizációs módszerek új határokat nyitnak az Everest-hegymászásban, növelve a biztonságot, miközben csökkentik a hegy egyik legnagyobb problémáját: a szemetet. Mások azonban – köztük a nepáli serpák, akiknek kultúrája és foglalkoztatása nagymértékben függ a Himalája legmagasabb csúcsára vezető expedíciók vezetésétől – aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a gyorsabb mászások súlyosan befolyásolhatják a helyi gazdaságot.
Az is aggodalomra ad okot, hogy ez még nagyobb nyomást gyakorol a hegyre, mert minden évszakban növelni fogja a mászók számát. Nepál általában évente körülbelül 400 engedélyt ad ki az Everestre, amelyek mindegyike 90 napig érvényes, és nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy a hegymászók mennyi időt tölthetnek a hegyen.
Aggodalmak merülnek fel azért is, hogy jelentősen lerövidülhet az expedíciók hossza, ami több tapasztalatlan hegymászót ösztönözhet a mászásra. A tavalyi volt az Everesten feljegyzett egyik legvéresebb év, amit a szakértők részben a mászást megkísérlő kezdők számának tulajdonítanak.
„A mindössze négy-öt nap alatti mászás ellentmond a serpák által mindig is vallott hagyományos értékeknek és normáknak. Úgy hiszem, az Everest megmászásának igazi jelentősége a hagyományos megközelítési módban rejlik, és a hegyen való akklimatizáció ennek fontos része. Csak azért, mert létezik egy technológia, azt jelenti, hogy bármit megengedünk?” – teszi fel a kérdést Nima Nuru serpa, a Nepáli Hegymászó Szövetség elnöke.
A nepáli turisztikai minisztérium vizsgálatot indított a hegymászók által alkalmazott új modern módszerek jogszerűségével és etikájával kapcsolatban.
„Az új akklimatizációs technológiák alkalmazása, és azok orvosi laboratóriumban vagy mesterséges környezetben való tesztelése új kérdés Nepál számára. Megértjük, hogy nyitottnak kell lennünk az innovációkkal, nem is feltétlenül ellenezzük őket, de felvetnek bizonyos kérdéseket. A fő szempont, hogy minden hegymászó egyenlő bánásmódban részesüljön” – mondja Himal Gautam, a nepáli turisztikai ágazat igazgatója
„A tudomány előtt járva”
Különösen ellentmondásos a brit csapat xenongáz-használata, amely még egy kísérleti módszer az oxigénszállító vörösvértestek serkentésére a szervezetben, ami az akklimatizáció egyik alapvetése.
A xenon – más néven érzéstelenítő – magaslati mászásban való használatáról nincsenek még tudományos adatok. Nem beszélve arról, hogy a xenongáz a Doppingellenes Világszervezet által összeállított tiltott anyagok listáján is szerepel potenciális teljesítménynövelő tulajdonságai miatt – bár a testületnek nincs beleszólása a hegymászás metódusába.
A brit hegymászók expedícióvezetője, Lukas Furtenbach, egy neves osztrák hegymászó kijelentette, hogy ő szorgalmazta a xenon használatát, mert 2020 óta kísérletezik vele nagy magasságban egy német orvoskutatóval együtt.
Furtenbach azt mondja, hogy az elmúlt három évben többek között az Everesten szerzett tapasztalatai azt mutatták, hogy a xenongáz nemcsak felgyorsítja az akklimatizációt, de csökkenti a tüdő- és szívnyomást is a magasban, így sokkal biztonságosabbá és kényelmesebbé teszi a mászást. „Egyértelművé vált számomra, hogy ebben a tekintetben a tudomány előtt járunk” – tette hozzá.
A gázt a brit hegymászóknak egy németországi klinikán adták be 30 perces kezeléssel, két héttel azelőtt, hogy Nepálba repültek volna.
Ennek ellenére a Nemzetközi Hegymászó Szövetség januárban megkongatta a vészharangot, miszerint egyértelmű bizonyítékok hiányában a xenon használata a hegyekben „veszélyes” lehet, amit Furtenbach azonnal cáfolt. Szerinte a múlt heti Everest-hódítás bebizonyította, hogy a teljesítményt a hegymászás nagy ugrásaként kell ünnepelni.
„Az egyhetes mászás sokkal kevesebb terhelést jelent a hegynek: kevesebb oxigén, kevesebb emberi ürülék és szemét, kevesebb élelemcipelés, kisebb teher a serpák számára. Olyan időszakban, amikor az Everestre nehezedő környezeti nyomás fenntarthatatlanná válik, ez drámaian csökkentheti az öko-lábnyomot” – érvelt.
Egyúttal cáfolta azokat a vádakat, miszerint a xenont használó hegymászók tisztességtelen versenyelőnyre tehetnének szert másokkal szemben. „A célunk nem a sebességrekordok megdöntése. Úgy vélem, ez a következő lépés a biztonságos és felelősségteljes magaslati hegymászás felé” – mondta Furtenbach
Itt az ideje egy etikai kódexnek?
Ushakov eközben azt állítja, hogy nem használt xenongázt a négynapos mászása során. Ehelyett hónapokig kizárólag hipoxiás sátrakat vett igénybe az akklimatizációhoz a New York-i lakásában – ezt a technológiát egyébként a brit csapat is alkalmazta a gázkezelés mellett. Ezeket a sátrakat otthoni, többnyire éjszakai alvás alatti használatra lehet bérelni. Azt állítják, hogy alacsony oxigéntartalmú környezetet teremtve a test felkészíthető a hegyen uralkodó körülményekhez, ami persze nem gyors és nem is könnyű folyamat. Ushakov több mint 400 órát töltött így hónapokon keresztül alvással és felkészüléssel a sátorban, hogy teljesen és biztonságosan akklimatizálódjon az Everest-mászására.
Magyarországon is lehet már bérelni úgynevezett magaslati, vagy hipoxiás sátrat. Például Bene Barnabás négyszeres Európa-bajnok futótól, aki aktívan használja is. Honlapján nem csak azt részletezi, hogy az egészségre is jó hatással van, de az árakat is megtalálhatjuk. A kétszemélyes hipoxiás sátor például egy hónapra 175 ezer forintért bérelhető.
Bár nem új keletű, a hipoxiás sátortechnológiát még mindig csak a világ legmagasabb csúcsait meghódító hegymászók nagyjából 10-15 százaléka használja. Brian Oestrike, a sátrakat gyártó Hypoxico vezérigazgatója azonban azt mondta, hogy globális népszerűségük jelentősen megnőtt az idén. A vezető nem hiszi, hogy a sátrak használatát – amelyek bérlése vagy megvásárlása jóval drágább a magyar áraknál – „csalásnak” kellene tekinteni a világ legmagasabb csúcsainak megmászásakor.
„Ügyfeleink többsége nem a gyorsabb mászásra törekszik, csupán egy biztonságosabb expedícióra. Úgy vélem, hogy a mászás mindenkinek a saját teljesítménye, és az, hogy miképp teszi ezt, vagy hogyan használja a technológiát, rajta múlik” – mondta.
Khimlal Gautam, a 2019-es Everest új magasságát megmérő csapat földmérője szerint azonban ennél lényegesebb kérdések is felmerülnek. „Holnap talán olyan technológia jelenik meg, amely lehetővé teszi, hogy helikopterekkel érjék el az Everest csúcsának legvégét. Ha ez megtörténik, mit fogunk tenni? Itt az ideje végre egy szilárd etikai kódex kidolgozásának a hegymászás számára” – jelentette ki.