Egyes dél-amerikai országokban az élet szinte ugyanúgy zajlik a börtönökben, mint a rabok saját otthonában, Sőt, sok esetben jobb állapotú épületekben laknak az elítéltek, mint otthon.
Önkormányzás helyett maffia született
Ám egyes rabok nem elégedtek meg a jobb körülményekkel, sőt mi több, folytatták eddigi tevékenységüket. Nemrég Nicolas Maduro venezuelai elnök győzelmet hirdetett az ország egyik legrettegettebb drogkartellje felett. A csapatoknak sikerült átvenniük az irányítást a tocoronai állami börtönben.
Pár hete mintegy 11 ezer venezuelai rendőr és katona páncélozott járművek és tankok támogatásával rohamozta meg az ország legnagyobb állami börtönét, az ország északi részén található Tocoronában. Nagyszabású különleges katonai műveletre volt szükség ahhoz, hogy visszaszerezzék az irányítást az intézet felett, amelyet több mint tíz éve a hatóságok önként adtak át a foglyoknak, hogy kialakítsák ott a saját világukat.
Ugyanazt folytatták a rácsok mögött is
A hatóságok abban reménykedtek, hogy a börtönben lehetőség nyílik a rabok által kialakított, normális keretek között működtetett önkormányzatiságra, de tévedtek. Ahelyett, hogy megelégedtek volna a fogva tartási rendszer viszonylagos lazításával, a börtön lakói teljesen átvették az irányítást.
A börtönben megalakult egy tapasztalt tagokból álló bűnözői csoport – a Tren de Aragua –, amely ma körülbelül 5 ezer embert számlál. Amiből éltek régen – kábítószer-kereskedelem, prostitúció, rabszolga-kereskedelem –, ugyanazt folytatták a rácsok mögött is.
Uszoda és baseballpálya
A Tren de Aragua uralkodásának éveiben a börtön területén az elítéltek rokonai is ott éltek, körülbelül 200 nő és gyerek. A szolgáltatásokhoz tartozott a játszótér, tágas uszoda, szórakozóhelyek, baseballpálya és még egy állatkert is flamingókkal, tigrisekkel, oroszlánokkal, pumákkal és krokodilokkal.
Természetesen nem nélkülözhették a becsempészett saját fegyverarzenált sem. A katonaság puskákat, gránátokat és robbanóanyagokat talált a cellákban.
Remigio Ceballos, az ország belügyminisztere szerint a katonaságnak sikerült elfognia a drogkartell mintegy 60 tagját, és megakadályozni a foglyok tömeges szökését is. Más források azt állítják, hogy jelenleg mintegy 400-500 rab van szökésben, köztük van a Tren de Aragua vezetője, Hector Guerrero és társai.
A börtönmaffia tudott a közelgő rajtaütésről – állítják igazságügyi szakértők. A hatóságok ugyanis azt javasolták, hogy a kerületi üzletek tulajdonosai egy nappal a támadás kezdete előtt zárjanak be, néhány órával előtte pedig a városkában lekapcsolták a villanyt, és elakadt a mobilkommunikáció is, ebből sejteni lehetett, mi fog történni.
Ahol nincsenek fegyveres őrök
Az ötlet, hogy a börtön vezetését a foglyok kezébe adják, egyáltalán nem új, hasonló rendszerek sok latin-amerikai országban működnek, bár néhol sikeresebben. Például 1972-ben megalapították a Brazil Szövetség az Elítéltek Védelméért és Segítségéért (APAC) nevű nonprofit szervezetet, amely úgy gondolja, hogy a bűnözők visszakerülhetnek a társadalomba, és rehabilitálhatók munkával és vallásgyakorlással.
Az APAC által létrehozott büntetés-végrehajtási intézetekben egyáltalán nincsenek fegyveres őrök, és maguknak a foglyoknak van kulcsa a helyiségeikhez. Bármilyen ruhát viselhetnek, azt főzhetnek, amit akarnak, villákkal és késekkel étkezhetnek. Látogathatják őket a hozzátartozók, és meghitt találkozókat szerveznek nekik szeretteikkel.
Még csak nem is raboknak nevezik őket: itt mindannyian „gyógyulnak”, és mindenkit a saját nevén szólítanak meg. Az APAC-program résztvevőitől csak a szabályok betartását és a munkát követelik meg.
Ebbe a börtönbe nehéz bejutni
Innen a súlyos bűnöket elkövetők sem vágynak szökésre. Miért is próbálnának menekülni, hiszen ha elfogják őket, az a hagyományos börtönrendszerhez való visszatérést eredményezné számukra, amelyek egyébként Latin-Amerikában általában kegyetlenek.
Egy APAC-börtönbe rendkívül nehéz is bejutni. Ide csak azokat a rabokat hozzák el más börtönökből, akik bebizonyították, hogy hajlandóak megjavulni és beilleszkedni a társadalomba.
A statisztikák mellettük szólnak: a visszaesők aránya az ilyen intézményeket elhagyók körében mindössze 14 százalék, szemben a brazil állami börtönöknél, ahol ez az arány 40 százalék. Jelenleg csak Brazíliában több mint 50 intézmény működik az egyesület égisze alatt. Kolumbiában, Ecuadorban és Chilében is működnek ilyen intézmények.
Miniatűr városokban laknak a rabok
Bolíviában San Pedro városában valósították meg az APAC elveit. Itt a helyi börtön valójában egy miniatűr város társadalmi-jövedelmi szint szerinti rétegződéssel, üzletekkel, óvodával, fodrászattal, futballpályával.
De mindez pénzbe kerül, amit a rabok itteni keresetükből fedeznek. A lakhatásért is fizetni kell – nincsenek hagyományos börtöncellák – vagy előre a letöltendő büntetés teljes időtartamára, vagy havonta bérelni. Az ár attól függ, milyen lakrészt óhajt a bűnelkövető, apró szobáktól a tágas és gazdagon berendezett apartmanokig, WC-vel, zuhanyzóval és kábeltévével.
Véres konfliktusok olykor adódnak
Azért nem fenékig tejfel az élet: a biztonságot senki nem garantálja, a foglyok minden vitát egymás között rendeznek el, belátásuk szerint, amibe a Kommerszant szerint a gyilkosság is belefér… A hatóságok nem avatkoznak bele a konfliktusokba. Az őrök csak lázadási kísérlet esetén léphetnek be a börtön területére.
A mexikói Chetumalban a helyi börtönben van egy szabály: ha vitába keveredtél a cellatársaddal, harcolj. De csak a boxringben, a szabályoknak megfelelő küzdelemben és teljes felszerelésben. Talán ez a fő oka annak, hogy itt gyakorlatilag nem fordult elő erőszakos eset a foglyok között.
Ebbe belejátszik, hogy jó az étkezés színvonala, szervezett a szabadidő, kézművesklubok működnek, amelyek a tárgyaikat eladhatják a turistáknak.
Gyerekszobák Disney-figurákkal
Aranjuez városában, Madridtól 40 kilométerre délre található egy büntetés-végrehajtási központ 36 zárkával, amelyek úgy néznek ki, mint egy gyerekszoba. Mindegyik tágas, világos, a falakon Disney-figurák képeivel és játékokkal. Minden adott, amire a fiatal szülőknek és újszülött gyermekeiknek szükségük van. Még egy játszótér is van az udvaron, amelyet reggel hattól este kilencig látogathatnak a családok.
Ily módon a börtönvezetés nemcsak esélyt ad a családoknak, hogy ne szakadjanak szét, hanem azt is megmutatják a fogvatartottnak, hogy van miért élnie, van hova visszatérnie, és hogy érdemes törekedni arra, hogy minél előbb családja körében élhessen.
A gyermek azonban csak hároméves korig élhet egy zárkában az elítélt szülővel. El lehet képzelni, mekkora megrázkódtatást jelent a kicsinek az elszakadás. Bármilyen szépek is tehát a szobák, börtöncellák maradnak.
A Mediciek kastélyában mesterszakácsok tanítanak
A Medici család kastélya a XV. század végén épült. A toszkánai Volterra város börtönének vezetése 2006-ban itt indított fogolyrehabilitációs programot. A 16 éve működő étterem valamennyi alkalmazottja fogoly. A „civil” helyi vendéglátóipari dolgozók megtanítják őket főzni, és néha szakácsok is jönnek mesterkurzusokat tartani.
A börtön vezetése időről időre banketteket szervez a turisták számára. Az étterem sikere óriási, az asztalokat hónapokkal előre lefoglalják. Az ételek minősége, a hangulat és a szerviz állítólag semmivel sem rosszabb, mint egy átlagos olasz trattoriában.
Hideg a kávé, és nem adnak testápolót
Amit nem taglal a Kommerszant összeállítása, de érdemes róla szólni, azok a skandináv börtönviszonyok. Itt az emberek gyakorlatilag semmivel sem rosszabb körülmények között élnek, mint otthon, csak éppen el vannak zárva. Keresményük nem jelképes, hanem átlagos. Megtörtént eset: Stockholmban találkoztam egy régi magyar ismerőssel, és megdicsértem, hogy milyen elegáns, márkás az öltönye. Ugye? – mondta –, a börtönkeresményemből vettem. Ennyit az adócsalásról.
Ez még semmi. A 77 embert megölő norvég újnáci tömeggyilkos, Anders Breivik óriási hisztit csapott, mert nem találta elég modernnek a cellájában lévő LCD tévé típusát…
Sokadik levelében, amit a börtön vezetésének címzett, arról panaszkodott, hogy izolálva érzi magát, alig van kidekorálva a szobája, nem elég szép a kilátás, a felszolgált kávé hideg, kevés a vaj a kenyerére, és még testápolót sem adnak neki…
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
