Elhúzhat-e egy futballklub egy csatárt jobbra, ha megtetszik neki? A jelek alapján el, legalábbis ezt teszi lehetővé a 11TransFair átigazolási alkalmazás, mely első lépésben a német, a másodikban az európai piacot célozza meg.
Én csak a foci Tindereként emlegetem, hiszen ahogy a párkereső alkalmazásban, itt is két fél jön össze, csak itt éppen klub és játékos. Egyértelműen látszik, hogy a játékosok egyre inkább a saját kezükbe szeretnék venni a sorsukat és nem akarják, hogy kizárólag a tanácsadóik, ügynökeik munkájától függjenek. De nem minden profi futballista Joshua Kimmichhez vagy Kevin De Bruynéhez hasonló sztár, aki maga tárgyal és válogathat az ajánlatok közül
– magyarázta René Adler.
Az egykori német válogatott kapus játékosokkal, ügynökökkel, átigazolási szakértőkkel és ügyvédekkel konzultálva gondolta ki az alkalmazás alapjait. Adler 2019-ben vonult vissza, s több vasat is a tűzben tart: van saját kapuskesztyű-márkája (T1Tan), marketingcége és ingatlanfejlesztő cége is, ezekhez társul az új vállalkozás.
A 11TransFair ingyenesen letölthető, majd regisztrálni kell az érdeklődőknek, vagy játékosként, vagy egy klub képviselőiként. A játékosok által megadott adatokból az app kialakít egy profilt, míg a klubok különböző paraméterek (nemzetiség, poszt, kor, éves fizetési igény stb.) alapján kereshetnek az elérhető futballisták között és feladhatnak „apróhirdetéseket”. A két fél kompatibilitását egy százalékos értékkel mutatja az alkalmazás, minél magasabb, annál inkább „egymásnak teremtették őket”.
Ha összejön a „randi”, már személyesen folytathatják a tárgyalásokat. A játékosok és klubok feketelistát is kialakíthatnak (kizárva ezzel klubokat, illetve játékosokat), a két fél kizárólag akkor látja meg egymás nevét, ha létrejön egy „match”. Az összes profilt ellenőrzik, ezzel próbálják meg elhárítani annak a veszélyét, hogy valótlan információk keringjenek vagy „kamujátékosok” jelenjenek meg.
A 11 TransFair először a német ligarendszer felső négy osztályában lesz aktív, tehát a június 30-án lejárt szerződésű Lionel Messivel még nem lehet „randizni”, de a cél az európai, majd a világpiac.
„Transzparenciát szeretnénk hozni egy nem transzparens piacra. Az app segítségével egy játékos mondjuk nemcsak a Lübeck és a Meppen között választhat, hanem akár egy magyar és egy ausztrál klub között is. Mindenki megtalálja a legjobb karrieropciókat” – így Adler.
Hatékonyabban, játékosbarátabban
René Adler vállalkozása nem lesz konkurencia nélkül a piacon, hiszen több hasonló alkalmazás is van. Portugál nyelvterületen működik az elsősorban brazil futballistákat megcélzó DS Football, melynek adatbázisába már több mint 250 000 játékos regisztrált.
A DreamStock platformja „Dél-Amerika legnagyobb adatbázisát” ígéri a felhasználóknak. Mivel Brazília a világ legnagyobb játékosexportőreinek egyike, az alkalmazást fejlesztő cég jókora érdeklődésre számíthatott. Az ötletgazda Marcelo Matsunaga Japánban nevelkedett, futballiskolában nőtt fel, többek között Haszebe Makotóval, az Eintracht Frankfurt sztárjával játszott együtt. Ő maga is több próbajátékon és játékos-kiválasztón vett részt, ám nem találta a folyamatot elég játékosbarátnak.
Úgy gondoltam, nem volt elég hatékony a kiválasztási folyamat, ráadásul pluszköltségekbe verte a futballistákat. Ahogy az internet és az okostelefonos piac fejlődött, úgy jött az ötlet egy alkalmazásról
– mondta a brazil ESPN-nek Matsunaga, aki 800 ezer amerikai dolláros befektetéssel hozta létre a platformot a 125-szörös japán válogatott Nagatomo Juto tanácsadói segítségével. Hogy miként működik a keresés?
Nagyon jól le lehet szűkíteni az igényeket. Mondhatok egy példát, japán klub keresett játékost. Középcsatárra volt szükségük, aki ismeri a 4–4–2-es és 3–4–3-as felállást, 17 éves már elmúlt, de 2021 januárjáig betölti a 18-at. A fizetési igénye 50 ezer amerikai dollár lehet szezononként
– ismertette az app működését.
Villámrandi klubok között
Mások „villámrandik” lebonyolítására specializálódtak: ilyen szolgáltatás a TransferRoom, melyet a cég honlapja szerint több mint ötszázötven klub használ már világszerte. A cég 2017-ben jött létre, alapítója Jonas Ankersen. Ha a név ismerős a futballrajongóknak, az nem véletlen: Jonas Ankersen az adatalapú futballanalízis egyik „apostolának”, a dán FC Mitjyllandnál és az angol Brentfordnál szerepet vállaló Rasmus Ankersennek az öccse.
A TransferRoom digitális platform, de olykor szó is szerint egy asztalhoz ülteti a klubok képviselőit – tavalyelőtt például Barcelonában és Londonban volt „tömeges villámrandi”, melyen topcsapatok sora vett részt –, akik közvetítő nélkül, nagyon limitált időkeretben beszélgethetnek átigazolásokról.
Ankersen – Adlerhez hasonlóan – a piaci transzparencia és hiteles információk hiányát említette meg, amikor megkérdezték a TransferRoom mögött meghúzódó gondolatról. Két évvel a szolgáltatás elindulása után már 41 országból fizettek elő klubok a TransferRoomra.
A legtöbb klubnak limitált erőforrásai vannak játékos-megfigyelésre, és ezért limitált a piaci hozzáférésük is. Mi történik, ha csak egy töredékét látod az elérhető játékosoknak? Túl sokat fizetsz értük. Az eladó kluboknak pedig nincs megbízható információjuk arról, hogy a potenciális vevők milyen profilú játékosokat keresnek. Mi pedig villámrandikat szervezünk közöttük, mondhatjuk így. A két klub képviselőjének 15 perce van
– mutatta be az ötletet Ankersen.
Hogy a klubok szemszögéből hogyan néz ez ki, arról a holland Feyenoord technikai igazgatója, Frank Arnesen beszélt a Volkskrantnak.
A koronavírus-járvány nekünk sem használt. Minden hazai mérkőzéssel pénzt veszítünk, sok pénzt. És nekünk nincs sok pénzünk, tehát igazgatóként a kreativitásomat kell használnom az átigazolási piacon. A Transferroom segítségével közvetlenül kereshetek meg klubokat vagy játékos-megfigyelőket. Nincs pénzünk sztárokat venni, leginkább kölcsönjátékosokra vadászunk, vételi opcióval. Így került hozzánk Uros Szpajics. Nekünk középhátvéd kellett, a Krasznodar beajánlotta Szpajicsot. Közvetlenül az átigazolási időszak zárása előtt voltunk, így előnyös üzletet tudtunk kötni. A futballista sok játéklehetőséget kapott és megint bekerült a szerb válogatott keretébe, ez növelte a piaci értékét, így ő is, a Krasznodar is, meg mi is jól jártunk.
Válságban a lehetőség
A már említett Brentford-igazgató Rasmus Ankersen szerint az egymás után piacra lépő digitális platformok nem fogják kiszorítani a játékosügynököket – a futballista érdekképviseletéhez, a tárgyalások folytatásához ugyanis magas szinten általában szükség van egy ügynökre. Viszont a digitális szolgáltatások segítségével így is ki lehet kerülni egyes közvetítőket, közvetlenül lehet információt szerezni a reménybeli üzleti partnerektől, pénzt és időt lehet megtakarítani.
A koronavírus-járvány hatásai ugyancsak a Transfer Roomhoz vagy a 11TransFairhez hasonló szolgáltatások, illetve a nagy scoutingplatformok (InStat, WyScout, stb.) malmára hajthatják a vizet. A klubok megszorításokra kényszerültek, közülük sokan játékosmegfigyelő-részlegük leépítésével spóroltak. Kisebbek lettek a csapatok keretei, sok játékos maradt klub nélkül. És míg a topfutballban óriási pénzek forognak, sokszor elég egy osztállyal vagy kettővel lejjebb menni, hogy ez az állítás már ne legyen igaz: itt a játékosok átlagos fizetésért, gyakorlatilag a megélhetésükért fociznak. Ők maguk is költségcsökkentésre kényszerülnek – például nem alkalmaznak ügynököt vagy közvetítőt –, ekkor segíthetnek rajtuk az alkalmazások, melyek segítségével új klubot találhatnak.
A FIFA 2020-at vizsgáló jelentése szerint tíz év után először csökkent a világfutballban az átigazolások száma, méghozzá több mint öt százalékkal. A klubok kevesebbet költenek, keresik a szabadon igazolható futballistákat, megnőtt a kölcsönügyletek és játékoscserék szerepe. Okosabban, takarékosabban, költséghatékonyabban kell minden szereplőnek dolgoznia.
Míg a TransferRoom a futballvilág krémjének (is) kínál lehetőségeket, a 11TransFair a németországi profikra „utazik”, a brazil DS Football inkább ugródeszka ismeretlen, európai vagy ázsiai profi karrierre vágyó játékosoknak. Ezen a szinten megint csak a megélhetésről van szó, nem tízmilliókról: egy szerződés (akár Koszovóban vagy Vietnámban) kapu és lehetőség a pénzkeresésre és arra, hogy a játékos megmutathassa magát, s esetleg eljusson nagyobb bajnokságokba. Kicsik és nagyok egyaránt meghúzzák a derékszíjat, és megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, új megoldásokat is kipróbálva.
Ki tudja? Lehet, valaki villámrandival, valaki futball-Tinderrel találja meg „álmai partnerét”.
Aiwanger halálának körülményei egyelőre tisztázatlanok. 
