Van egy régi mondás, amely szerint, ha Amerika tüsszent, az egész világ náthás lesz – ez az internetszabályozást illetően sincs másképp. Alig két évvel ezelőtt parázs viták zajlottak az internet szabadságáról, akkor az FCC (Federal Communications Commission) úgy határozott az – egészen mostanáig érvényben lévő – szabályozásban, hogy az internetszolgáltató vállalatok csupán közösségi szolgáltatók, és nem információt szolgáltatnak. Ennek igazából mindenki örült, legalábbis a felhasználók és a tartalomszolgáltatók, míg az internetszolgáltatók számára igazából azon kívül, hogy nem szedhettek plusz adót, nem változott igazából semmi.
Alig egy héttel ezelőtt azonban ismét leporolták az ügyet, és az FCC elnöke, Ajit Pai mindenre kész annak érdekében, hogy ezúttal keresztülverje a kérdést a kongresszuson és a világon. Elnökként ugyanis gyakorlatilag vétójoga van annak tekintetében, hogy hatályon kívül helyeztesse a 2015-ös Net Neutrality (független internet) törvényt, és megadja a lehetőséget a szolgáltatóknak arra, hogy adott esetben plusz adókat vagy díjakat rójanak ki az előfizetőkre, attól függően, hogy milyen tartalmakat látogatnak, sőt: ha úgy tetszik, akár le is tilthatnak elérési útvonalakat, így könnyen lehet, hogy ilyen kép fogadja majd a látogatókat:
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Képzeljük el az internetet, mint egy autópályát. Amikor matricát veszünk rá – vagyis előfizetünk az internethasználatra –, akkor gyakorlatilag szabadon barangolhatunk rajta, mivel csak az „úthasználatért” fizetünk, nem azért, hogy egy-egy kapunál lehajtsunk az elérni kívánt tartalomhoz. Erről szól a szabad internet: az internetszolgáltatótól csupán a lehetőséget, a jogot vesszük meg arra, hogy használhassuk az internetet egy fix díjért cserébe, abba azonban nincs beleszólásuk, hogy ezután mi milyen tartalmakat látogatunk.
A most felvetett szabályozás gyakorlatilag lehetőséget adna az autópálya fenntartóinak – vagyis az internetszolgáltatóknak – hogy minden egyes lehajtóhoz plusz kapukat szereljenek fel, ahol csak bizonyos díj befizetése után hajthatnánk le, vagy akár meg is akadályozhatnák bizonyos tartalmak elérését.
Ezáltal azok a vállalatok, akik adott esetben partneri kapcsolatban állnak egy internetszolgáltatóval, megúszhatnák a fizetést, míg a többi tartalomszolgáltatóra gyakorlatilag plusz adót vethetnének ki, vagy adott esetben korlátozhatnák a tartalom elérési sebességét is – mintha lenne kapaszkodó és gyors sáv egy autópályán. Ennek értelmében könnyen megjelenhetne a fizetős Facebook, YouTube, Twitter, Tumblr, és társai, az árakat pedig adott esetben a politikai és a gazdasági szél fújná – attól függően, hogy valaki épp „benne van-e a belső körben” vagy sem. Akik pedig eddig is fizetősek voltak - mint például a Spotify - onnan tartalmak tűnhetnének el vagy válhatnak elérhetetlenné, attól függően, hogy az az adott szolgáltató ízlésére való-e vagy sem.
Sorban állnak a cégek
Természetesen már a felvetés maga óriási vihart robbantott ki az Egyesült Államokban, sorban születnek a figyelemfelhívó akciók, rengetegen gyűjtenek aláírást, sőt, buzdítják az állampolgárokat, hogy akár telefonon hagyjanak üzenetet a kongresszus tagjainak, nehogy véletlenül rábólintsanak a határozatra. A Reuters cikke szerint maguk a tartalomszolgáltatók is kiveszik a részüket a lobbizásból – hisz ez érdekük –, így többek között a Twitter, az AirBnb, a Reddit, a Tumblr, a művészpiac Etsy, az Inc és a Shutterstock is kérte Ajit Pai-t, hogy tegyen le a tervéről és ne szavazza meg az új módosítást. Pai-t egyébként januárban nevezte ki Donald Trump az FCC élére.
Pai szerint ugyanakkor a cégek csak hasznot akarnak húzni az ingyenességből, meglátása szerint – például a Twitter – „tobzódott” az elmúlt két évben, mivel nem kellett fizetniük azért, hogy használhassák az internetet. Meglátása szerint a módosítás igazából „fair”, mivel így sápot szedne a milliárdos árbevételű cégektől azért, hogy használhassák az internetet. Csak összehasonlításképp: Finnországban például 2010 óta alanyi jogon jár az internet.
Európai vagyok - mit érdekel ez engem?
Emlékezzünk: ha ők tüsszentenek, mindenki náthás lesz. Mivel számos nagyvállalat székhelye az Egyesült Államokban van, könnyen lehet, hogy a világ más tájain élőkre is bizonyos mértékig kiterjesztik a korlátozásokat, sőt: adott esetben a többi ország is vérszemet kaphat, és maguk is szigorúbb szabályozásnak vethetik alá az internetet.
A savetheinternet.com szerint ha a mostani tervezetet elfogadják, az internetszolgáltatók szűrhetik például majd a politikai tartalmakat, véleményeket - például úgy, hogy elérhetetlenné teszik az oldalakat vagy IP címeket. Sokak számára az internet az egyetlen lehetőség, hogy szabadon véleményt formálhassanak, vagy kifejezésre juttathassák a jogaikat, igényeiket, véleményüket – elég csak a marginalizált csoportokra gondolni, vagy épp az elnyomó országokban élőkre, akiknek az internet az egyetlen kapcsolata a világgal. Pai víziója nem csak a tájékozódáshoz való jogot, de a véleményformálás szabadságát is sérti. Röviden: ha az internet elesik, úgy egy diktatórikusabb, korlátoltabb világ vár ránk. Azt pedig senki sem szeretné.
Váratlan találkozásra számíthat a revizorokkal. 
