Az Európai Unióban - ahogy a világ más tájain is - az elsődleges kérdés az, hogy mikor lesz vakcina, az egyelőre kisebb probléma, hogy mibe is fog mindez kerülni. Ami persze nem azt jelenti, hogy akár a politikusok, akár a választópolgárok érdektelenek lennének, inkább óvatos puhatolózás a jellemző. Ennek szellemében az EU, valamint egyes tagországok közzétesznek információkat a tervezett oltóanyag megvásárlásáról, ám erős túlzás lenne azt állítani, hogy ezek alapján átláthatóak lennének a folyamatok.
Ha saját házunk táján nézünk körül, akkor itt van például Gulyás Gergely múlt csütörtöki Kormányinfón tett bejelentése. A miniszter azt közölte, hogy mintegy 12 millió adag koronavírus elleni oltóanyagot kötött le Magyarország, s ebben nincsenek benne az orosz és kínai szerek, amelyek engedélyezése az európai uniós szabályok miatt problematikusnak tűnik. Az is kiderült, hogy a 12 millió adag oltóanyag három gyártótól érkezne, és az összes adag ára több mint 36 milliárd forint. Egy egyszerű osztással persze kiszámítható, hogy átlagosan 3000 forintra jön ki egy adag vakcina. Ez nagyságrendileg 10 dollárt jelent, ami elvileg akár kedvező is lehetne, hiszen a nemzetközi sajtóban a Pfizer (amely az egyike lehet a három, Magyarországra szállító társaságnak) és a Moderna vakcinája kapcsán is 30-40 dollár körül összegekről lehetett olvasni. Más cégek ugyanakkor egészen más árazással dolgoznak, így fogalmunk sincs, hogy a három gyártó közül melyik terméke mennyit kóstál, és az sem derül ki, miért kerül annyiba.
Nem véletlen, hogy a koronavírus elleni oltások beszerzésének uniós szintű felelősét, Sandra Gallinát az Európai Parlament már elhívta egy meghallgatásra, ahol az EP-képviselők gyógyszerfejlesztőkkel kötött bizalmas beszerzési szerződéseinek nagyobb átláthatóságát szerették volna elérni. Sandra Gallina azonban visszautasította ezeket a vádakat, és szeptemberben azt jelezte, hogy "a párbeszéd és magyarázatok" révén mindenki számára érthetőek lesznek a folyamatok. Valami mégis elcsúszott, hiszen két hónappal később még mindig alig tudunk valamit az oltás beszerzésének szerződési feltételeiről, amelyeket az EU olyan gyógyszeripari csoportokkal kötött, mint az AstraZeneca, a Pfizer-BioNTech, a Sanofi-GlaxoSmithKline és a CureVac.
Elvesztette közpénzjellegét
Persze erre többnyire az az érintettek válasza, hogy a gyógyszerbeszerzési szerződések mindig bizalmasak voltak, és a vállalatok ritkán tesznek közzé kereskedelmi információkat. Tekintettel a Covid-19 vakcinák kifejlesztéséhez nyújtott állami támogatásokra, a civil társadalmi csoportok és néhány politikus azonban úgy érvelt, hogy kivételt kellett volna tenni, és további információkat kellene nyilvánosságra hozni.
Ezt képviseli mások mellett Jamie Love, az Egyesült Államokban működő Knowledge Ecology International (KEI) érdekképviseleti csoport vezetője, aki azt mondta, hogy „ez az átláthatatlanság kultúrája". Miután az Egyesült Államok és az Európai Unió is komoly összegeket adott a kutatásfejlesztésre, majd a vakcinákért is súlyos összegeket fizetnek, szerinte itt
dollármilliárdok "privatizációja" történik.
Nagyon nagy a szórás az árakban
Időnként a gyógyszergyártók egy-egy nagy rendelés kapcsán közzétettek árakat, ám rendre hozzá is fűzték, hogy ezek tájékoztató jellegűek és ettől a szerződés kondícióinak függvényében felfelé és lefelé is el lehet térni.
Mindenesetre ezekből az információmorzsákból is az derült ki, hogy nagyon nagy a szórás az árakban. A gyógyszergyártók és az Európai Bizottság közötti tárgyalásokról közzétett tájékoztatásból például az derült ki, hogy az AstraZeneca az oltóanyag adagját 3–4 dollárért adta, míg a Johnson & Johnson, illetve a Sanofi és a GSK által közösen kifejlesztett oltóanyag ára körülbelül 10 dollár volt.
Az árakat tekintve a másik végletet a Moderna szere jelenti, amely kapcsán arról lehetett hallani, hogy 37 dollár lehet egy adag, de az immunitáshoz két oltás kell, vagyis a végösszeg még kedvezménnyel is 60 dollárt kóstálhat. Tény, hogy a Moderna esetében egy feltörekvő gyógyszergyártóról van szó, amely a vakcinában az aranytojást tojó tyúkot látja, miközben az AstraZeneca vezetői jelezték, hogy a járvány alatt profit nélkül adnák a készítményt.
Mondhatnánk ezek után értelemszerűen, hogy az Európai Unió egyetlen szervezettel kötött megállapodást sem tett közzé, és a tárgyalásokról kevés beszámoló látott napvilágot. A Financial Times vakcinákkal foglalkozó cikke idéz egy magas rangú európai uniós tisztviselőt, akinek rálátása volt a tárgyalásokra. Az érintett azt mondta, hogy az EU minőséget és biztonságot akart, míg a gyártók pénzt és a kockázatuk minimalizálását. Ez pedig így elég rossz kombináció, és bonyolult jogi megoldásokat eredményez.Mint jelezte, a probléma az ügyvédekkel van.
Kulcskérdés a felelősség
Az EU annyit mindenesetre igyekszik elérni - Sandra Gallina legalábbis azt mondta -, hogy a felgyorsított kutatási és fejlesztési ütemtervek ellenére a gyógyszergyárak ne mentesüljenek a szokásos felelősség alól. Mint a vezető hangoztatta, a termékfelelősségről szóló irányelvhez nem nyúltak hozzá.
Ennek ellenére a vállalatok felelősségével kapcsolatos aggodalmak továbbra is vitatottak maradtak, erre példa a hónap elején nyilvánosságra hozott, az EU és a Pfizer-BioNTech közötti 300 millió dózisról szóló szerződése - mondták a Financial Timesnak az ügyben jártas emberek. Az ügyletet november 9-én kellett volna hivatalosan bejelenteni, amikor az oltóanyag pozitív vizsgálati eredményeit nyilvánosságra hozták, de három napra elhalasztották, amíg ezek a felelősséggel kapcsolatos kérdések meg nem oldódtak.
Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy a nagyobb átláthatóságra irányuló nyomás ne hozott volna semmilyen eredményt. Stella Kyriakides, az egészségügyért és az élelmiszerbiztonságért felelős biztos ebben a hónapban azt mondta, hogy a tárgyalások lezárultával a bizottság fontolóra vette, hogy a szerződésekbe az európai parlamenti képviselők egy része betekintést nyerhessen. Mint hangsúlyozta. megérti a transzparenciával kapcsolatos igényeket, ám azt is hozzátette, hogy ezek nyilvánosságra hozatala gyengítette volna az Európai Unió tárgyalási pozícióját is.
A szakértők ehhez hozzáteszik, hogy az Egyesült Államok esetében talán még az EU-nál is zavarosabb a helyzet. Az USA ugyanis a kutatásokhoz 10 milliárd dollár támogatást adott különböző gyógyszergyártóknak és kutatóintézeteknek, és már ennek a szétosztása sem volt feltétlenül transzparens. Ezek után pedig nem meglepő módon a beszerzéseket is sok homály fedi.
Közös listát és elvet alkalmaznak. 
