Fölösleges azon polemizálni, kik a koronavírus járvány legnagyobb vesztesei. Hosszan lehetne sorolni azokat a szektorokat, melyeket nagyon nehéz helyzetbe sodortak a pandémia miatt bevezetett intézkedések hatásai. Az azonban vitathatatlan, hogy a vendéglátás és a turizmus az első között kapna helyet egy ilyen listán. A gyógyfürdők pedig még a turizmus ágazatai közül is kiemelkednek a kitettségük mértékét tekintve. Ők azok, akik lakmuszpapírként azonnal jelezni tudják a turizmus trendjeinek kisebb változásait is. Tavaly tavasszal azonban nem a trendek hullámzásával kellett szembenézniük, hanem a csaknem teljes leállással. Azóta csupán néhány hónapig működhettek, és akkor sem a megszokott intenzitással.
Tavaly 55 százalékkal esett vissza az eladott belépők száma a 2019-es értékhez képest, a fürdők bevételei pedig 54 százalékkal csökkentek ez idő alatt. A két szám között azért van egy apró eltérés, mert abban a néhány hétben, amikor nyáron nyitva voltak, az átlagosnál nagyobb arányban látogatták a fürdőket a családosok, olcsóbb nyugdíjas jegyből viszont kevesebb fogyott. Még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott kezelések volumene is 60 százalékkal csökkent 2019-hez képest.
Persze a látogatók számának visszaesése nem minden gyógyfürdőt érintett egyforma mértékben. Azok jártak legrosszabbul, amelyek látogatói között nagy arányt képviselnek a külföldi vendégek. A határainkon kívülről ugyanis idén nyáron 70 százalékkal kevesebben érkeztek, mint egy évvel korábban. A hazai vendégek száma ennél kisebb arányban, 20-30 százalékkal csökkent.
Ezek a visszaesések természetesen a szektor eredményein is megmutatkoznak. Mint azt Kovacsics Imrétől, a Magyar Fürdőszövetség alelnökétől megtudtuk, 2020-ban mínusz 85 százalékos eredményt tudtak felmutatni 2019-hez képest, vagyis az egy évvel korábbi nyereséget a járvány hasonló mértékű mínuszba fordította.
Ekkora veszteségek kezelésére nem létezik bevált recept.
Néhány gyógyfürdő kinyitotta a gyógyászati részlegét, hogy bevételhez jusson, ám csak a kezelések egy részét indíthatják el a járványügyi szigorítások miatt. Ráadásul az idős betegek nem mernek megjelenni ezeken a kezeléseken. A forgalom 8-10 százaléka a megszokottnak. A kis- és közepes vállalkozásoknak kínált kamattámogatott hitelek a gyógyfürdők számára nem elérhetők, mivel önkormányzati tulajdonban vannak, tehát az olcsó hitelből sem tudnak gazdálkodni. Az intézmények egy része a fejlesztésekre félretett pénzeit éli fel, mások az önkormányzatok segítségével maradnak életben. – Ha a tulajdonosi kör nem járult volna hozzá a működéshez, ezek a létesítmények már csődbe mentek volna. A magyar turizmus húzóereje ment volna tönkre – jegyezte meg Kovacsics Imre.
A gyógyfürdőknek közel 95 százaléka van önkormányzati tulajdonban. A maradék öt százalék vagy magántulajdonban van vagy nem az önkormányzat, hanem bérleti jog fejében egy magánvállalkozás végzi az üzemeltetést. Ebből következik, hogy a gyógyfürdők veszteségei nagyrészt az államkasszát terhelik. Az önkormányzatok kötelesek anyagi támaszt nyújtani az intézményeiknek.
Ez néhány település számára nem jelent megoldhatatlan problémát, de többen vannak azok, amelyek egyszerűen képtelenek kellő forrást előteremteni a fürdőjük likviditásának biztosításához.
Főleg a kisebb települések esetében az intézmények leállása nemcsak anyagi, hanem szociális problémaként is jelentkezik, hiszen a gyógyfürdők sok helyi lakosnak adnak munkát. A tulajdonosok nehéz helyzetét látva a Magyar Fürdőszövetség tavaly ősszel eljuttatta javaslatait a kormányhoz: egy 35 milliárd forintos, vissza nem térítendő mentőcsomag bevezetését indítványozták. (Ezzel kapcsolatban megkerestük az illetékes minisztériumot, amennyiben kérdéseinkre válaszokat kapunk, úgy az anyagot frissítjük.)
Az egyes intézményeknek járó összegeket a 2019-es bevallások alapján határoznák meg. Ezáltal nemcsak a fürdőket tehermentesíthetné a kormány, hanem az önkormányzatokat is. Kovacsics Imre fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem nyereségfinanszírozásról beszélünk, a nullszaldós helyzetet lehetne elérni ezzel az eszközzel. A javaslatra azonban eddig sem negatív, sem pozitív választ nem kapott a szövetség.
Az efféle állami beavatkozás egyébként nem példa nélküli Európában. Németországban tavaly szeptember és idén március között a fürdők bérköltségeinek 80 százalékát vállalja át a költségvetés. Ausztriában pedig veszteségfinanszírozás történt. A 2019-es eredmény 80 százalékig finanszírozza az állam a gyógyfürdőket.
Persze Magyarországon is lézetnek olyan megoldások, melyeket igénybe véve csökkenthetők a veszteségek, ám ezek nem célzottan a gyógyfürdők számára lettek kidolgozva.
- Az 50 százalékos bértámogatás nélkül már senki nem maradt volna a piacon. A hitelmoratórium szintén nagy könnyebbséget jelent, mivel nagyon sok fürdő kölcsönt vett fel a beruházásokhoz és a fejlesztésekhez is
– jegyezte meg Kovacsics Imre.
Bevételek hiányában azonban a bérek támogatás után fennmaradó ötven százalékának a kitermelése sem egyszerű feladat. Ráadásul ez a szektor nagyon munkaerőigényes, az árbevételhez képest nagyon magasak a bér- és járulékköltségek. Egy átlagos fürdő, amelynek 800 millió forint az éves bevétele, 80-90 főt foglalkoztat. Ennek ellenére a gyógyfürdőknek a dolgozóik 77 százalékát sikerült megtartaniuk. Ez Kovacsics Imre szerint azért is különösen örvendetes, mert a munkavállalóik jelentős része speciális szakértelemmel rendelkezik: egy vízigépészt vagy fizioterápiás szakembert nem lehet találni egyik napról a másikra.
Jelenleg az a különös helyzet áll fenn, hogy a nehézségeken csak a mielőbbi nyitással lehetne hatékonyan könnyíteni, miközben az intézmények üzembe helyezése szintén hatalmas költségeket ró majd a gyógyfürdőkre és a tulajdonosokra is.
Félő, hogy május előtt nem kerül sor a szigorítások feloldására, de a turizmus teljes helyreállásához a szakemberek szerint akár 3-4 évre is szükség lehet.
A normál üzletmenethez való visszatérés nem minden fürdőnek megy majd könnyen. Főleg azok lesznek nehéz helyzetben, amelyek vendégköre elsősorban külföldiekre épül. A szakemberek arra számítanak, hogy idén a szokásosnál kevesebb vendég fordul majd meg náluk, az üzemeltetési és a bérköltségeik azonban emelkednek. Kovacsics Imre szerint ezért fontos lenne, hogy a nyitás után még 6 hónapig megmaradjon az 50 százalékos bértámogatás, és év végéig a hitelmoratórium se érjen véget. A Magyar Fürdőszövetség a 35 milliárdos csomagjából futná arra is, hogy a fürdők tőkeinjekciót kapjanak az újranyitáshoz. Amennyiben ezek a kezdeményezések megvalósulnának, idén nulla közeli eredményt tudnának felmutatni a gyógyfürdők. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy az önkormányzatokra a nyitás után hatalmas, esetenként elviselhetetlen teher hárul majd.
Az újranyitás költségei nemcsak a kisebb önkormányzatokat viselhetik meg. Szűts Ildikó, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatója úgy gondolja, annak ellenére, hogy a fővárosi gyógyfürdők eddig teljes mértékben élvezhették a városvezetés támogatását, az ismételt üzembe állást követő hónapokban mindenképp szükségük lenne az állam támogatására is. Fontos lenne, hogy a fürdők kapjanak kamatmentes, hosszú távú hitelforrás-lehetőséget, olyat, amelyen a kkv-szektornak is rendelkezésére áll.
– Én még bízom abban, hogy a gyógyfürdők, a szállodákhoz hasonlóan, vissza nem térítendő támogatásban részesülnek – jegyezte meg a vezérigazgató.
A fővárosi gyógyfürdőket egyébként az országos átlagnál is nagyobb mértékben sújtották az egész világra kiterjedő korlátozások. A látogatóik 45 százalékát külföldi a vendégek adják, de vannak olyan fürdők is, például a Széchenyi, ahol a külföldi vendégek aránya a 90 százalékot is meghaladja. A külföldre utazás nehézségei miatt növekvő hazai forgalom azonban nem tudta pótolni a külföldi vendégek hiányát.
A fővárosi fürdők 2019-ben 4 milliárdos eredményt tudtak felmutatni. Tavaly azonban a korábbi, több mint 18,4 milliárd forintos bevétel helyett 5,9 milliárd forint árbevételük volt, a bevétel egyharmadára csökkenése pedig komoly pénzügyi, likviditási válságot eredményezett. Ezt két módon igyekeztek kezelni az intézmények: költségmegtakarító intézkedéseket léptettek életbe, csak a karbantartó, állagmegóvó beruházásokra adtak engedélyt. A külső szerződéseiket felmondták, igyekeztek minél több feladatot saját munkaerővel megoldani. A munkaerő költségeit is csökkentették. Állásidő alatt a korábbi munkabér 81,5 százalékát fizették a dolgozóknak. Ez Szűts Ildikó szerint kiemelkedő arány a fürdőszektorban. A munka törvénykönyvén felüli kifizetéseket, úgymint a tizenharmadik havi fizetést, időlegesen felfüggesztettek. Ennek az lett az eredménye, hogy az adózás előtti eredményük nagyságrendileg mínusz 3 milliárd 70 millió forint körül alakul 2020-ban.
Mindezek ellenére a munkaerőt igyekeztek megtartani. Az átlagos statisztikai létszám 176 fővel lett kevesebb, mint 2019-ben. Egy csoportos létszámleépítés történt októberben, ami kilencven főt érintett. Erre a csak strandként működő intézmények bezárása miatt került sor, és azért, mert a Király fürdőt nem lehetett megnyitni a szükséges rekonstrukció elmaradása miatt. Az is a dolgozói létszám csökkentését indokolta, hogy 2020 áprilisában, miután a Dagály fürdőt a Nemzeti Sportközpont vette át, az ott dolgozó közel ötven kollégát különböző egységeknél helyezték el. Jelenleg 870-880 fős munkaerő áll rendelkezésre a fővárosi gyógyfürdőkben. Ez a létszám várhatóan elég lesz az újranyitáshoz.
A likviditásmenedzselést két módon tudták biztosítani: kénytelenek voltak folyószámlahitelből gazdálkodni, illetve egy korábbi 2018 évi beruházási hitelt is bevontak a finanszírozásba. Továbbá év végén 1,5 milliárd forintos kölcsönt kaptak a fővárosi önkormányzattól annak érdekében, hogy a gazdasági stabilitási törvény szerint vissza tudják törleszteni száz százalékban a folyószámlahitelüket, és megfeleljenek a jogszabályi kötelezettségeiknek. - A fővárosi önkormányzattól származó kölcsön még tart, a folyószámlahitel rendelkezésre áll, de azért minden hónap számít. Mihamarabb bevételekre lesz szükségünk - összegezte a következő hónapok kilátásait Szűts Ildikó.
Igaz, volt honnét erősödni. 
