„Úgy véljük, hogy nem csupán a befektetők, hanem általánosságban a társadalom is azt követeli majd a vállalatoktól, hogy a rövid távú profit helyett az érintettek, vagyis a dolgozóik, a környező közösségek és a beszállítók érdekeit helyezzék előtérbe, hogy így garantálják cégük hosszú távú fenntarthatóságát és életképességét”- teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.
A fenntartható üzleti modellek életképesek
Az elmúlt hetekben nyújtott jó teljesítményük hatására tovább javult a fenntartható módon működő vállalatok elismertsége. Egy közelmúltban végzett kutatás2 során arra az eredményre jutottak, hogy a legjobb Fidelity ESG-minősítéssel rendelkező vállalatok csoportként vizsgálva a válság sűrűjében 3,8 százalékkal jobb, míg a leggyengébb minősítésűek 7,8 százalékkal gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint a referenciaindex. Ugyanez ágazati szinten is tapasztalható volt.
A 2689 minősített vállalat átlagát tekintve minden egyes ESG-minősítési szint 2,8 százalékponttal jobb részvényteljesítményt jelentett a referenciaindexhez képest. A kötvények kapcsán hasonló eredményekre jutottak. A legjobb ESG-minősítésű értékpapírok az év eleje óta március 23-ig 9,2 százalékot, míg a leggyengébb minősítésű csoport tagjai átlagosan 20 százalékot estek. Ez az összefüggés akkor is fennáll, ha az eredményeket annak figyelembe vételével korrigálják, hogy a jobb hitelminősítés potenciálisan jobb ESG-minősítést is eredményez.
A kutatásból arra következtethetek a Fidelitynél, hogy ami eleinte válogatás nélküli és pánikszerű eladási hullámnak tűnt, az valójában nagyon is különbséget tett a vállalatok között annak alapján, hogy mennyire figyelnek oda a fenntarthatóság kérdéseire. Mindez alátámasztja azt a nézetüket, hogy a fenntarthatóságra odafigyelő vállalatvezetés nagyobb eséllyel végez minőségi munkát és épít olyan, szilárdabb vállalkozást, mely válság idején azután ellenállóbbnak is bizonyul. Egyre kevésbé tartható az az álláspont, mely szerint a fenntarthatóság olyan luxus, melyet bikapiac idején megengedhetünk magunknak, hogy aztán medvepiac idején gyorsan sutba dobjuk.
Az állami és a magán-fenntarthatóság együttműködése
A válság rávilágított a közegészségügy, a migráció és az éghajlatváltozás összefüggéseire is. Az éghajlatváltozás által előidézett migrációnak messzemenő következményei lesznek a járványvédelem területén, és az állami és a magánszervezeteknek szorosan együtt kell működniük ahhoz, hogy pontosan megértsék és kezelni tudják ezeket a jelenségeket.
Az állami és a magánszféra fenntarthatósággal kapcsolatos további együttműködése előtt nyithat utat az EU Green New Deal nevű programja. Az Unió vállalta, hogy a következő évtizedben bevezet egy ezermilliárd euró összértékű tervet, és hogy 2050-re eléri a széndioxid-semlegesség állapotát. A programot az Európai Befektetési Bank (EIB) forrásaiból és az állami és a magánszféra közös befektetéseiből tervezi finanszírozni.
Bár a program általános céljait illetően nagy az egyetértés a tagállamok között, a források elosztásakor már kompromisszumokra is szükség lesz. Azok a régiók, amelyeket – gazdaságilag és társadalmilag – legsúlyosabban fog érinteni az, hogy megoldást kell találniuk a klímaváltozást előidéző problémákra, várhatóan nagyobb arányban részesülnek majd a forrásokból. Például a szénre nagyobb arányban támaszkodó kelet-európai országok több pénzhez jutnak, hogy átállhassanak a zöld gazdaságra és átképezhessék a dolgozóikat. Az, hogy a beruházások pontosan hol valósulnak meg, egyelőre nem ismert, de az valószínű, hogy lesznek olyan ágazatok, amelyek nyertesként kerülnek ki a folyamatból.
A megújuló energiaforrások területe, a legnagyobb energiafelhasználó ágazatok (az acélipar, a vegyipar és a cementipar) szénfelhasználásának csökkentését lehetővé tevő technológiák, valamint az elektromos járművek ellátási láncában részt vevő vállalatok várhatóan komoly forrásokhoz fognak jutni. A fenntartható élelmiszergyártás szintén a nyertesek között lehet, mivel az EU kiemelt célként kezeli az élelmiszerbiztonság területét, és ösztönözni kívánja az új mezőgazdasági és halászati módszerek bevezetését, miközben csökkentené a kártevőirtó szerek, a műtrágyák és az antibiotikumok felhasználását az állattenyésztésben és a növényterjesztésben.
Válságok idején felgyorsul a történelem. A trendek felpörögnek − vagy hirtelen eltűnnek, hogy újak vegyék át a helyüket. Lehet, hogy most is egy olyan szakasz küszöbén állunk, melyben tartósan átalakulnak a szabályozói tevékenység alapjai, a kormányoknak és a jegybankoknak pedig új módszerekkel kell előállniuk az évtizedek óta nem látott társadalmi és gazdasági fenyegetések leküzdéséhez.
Al-Hilal István szerint a befektetői szemszögből kialakított makrogazdasági feltételezéseket alaposan át kell értékelnünk. „Miközben e kihívások feldolgozásán igyekszünk, az a meggyőződés mozgat minket, hogy a jelentősebb mértékű állami beavatkozás, az aktív költségvetési politika, a vállalatirányítás és a fenntarthatóság, és persze Ázsia tartós gazdasági ereje az Új Gazdasági Világrend befektetési környezetének állandó jellemzői lesznek. A stabil, kockázattal korrigált jövőbeli hozamok biztosításának záloga az lesz, hogy sikerül-e rugalmas módszereket találnunk az előttünk álló változások átvészelésére.”
Mi a válasz a 21 ezer milliárd dolláros kérdésre? 
