1968-ban még csak másfél évtizedre tekintett vissza a hosszútávú utasszállítás, korábban még az Európa és Észak-Amerika közti út is csak több leszállással és tankolással (Izlandon, Új-Fundlandon) volt megoldható. Felmerült az igény, hogy egy minden korábbinál hosszabb távot megtenni képes, és sokkal több utast elszállító típust fejlesszenek ki.
Óriási vállalkozás
A Boeing vállalkozott a feladatra, ami nem volt könnyű: évekig tartott a fejlesztés és óriási összegeket emésztett fel, a cég alaposan eladósodott. 1968 őszén aztán végre bemutatták a hatalmas repülőt, és rövidesen forgalomba is állították: a légitársaságok sorban álltak érte. A gép kétszer annyi utast tudott szállítani, mint az addig használt 707-es típus: 333 tonnás összsúllyal tudott a levegőbe emelkedni. A távolság, amit leszállás nélkül meg tudott tenni, 8560 km lett.
Méretei minden korábbit felülmúltak: hossza 63,6 méter volt, szárnyának fesztávolsága 59 méter. Kezdetben gondot is okozott a tárolása, ha épp nem akarták, hogy a szabadban legyen: külön hangárt kellett építeni, mivel az addigiakba nem fért be a magasra nyúló függőleges vezérsík. A gép férőhelyeinek száma attól függött, mennyi széket tett bele egy légitársaság, súlykorlát az utasok számában nincs. Átlagosan 416 ülőhelyet szoktak rajta elhelyezni, de ha kiterjedt, kényelmes első osztályt alakítanak ki, akkor a helyek száma értelemszerűen kevesebb.
Extrém terhek
A rekordot az izraeli légierő tartja, ők egy 747-essel 1122 embert hoztak Etiópiából Izraelbe, persze „ömlesztve”, ahogy a katonákat szokták szállítani, nem puha ülésekben. A jármű nemcsak utasok szállításban döntött rekordot: hátára vette az űrrepülőgépeket, más nevükön űrsiklókat, melyek rakéta üzemmódban jutottak az űrbe, és vitorlázó repülőként tértek vissza, így önálló légköri repülésre nem voltak alkalmasak, ellenben a leszállási helyről el kellett valahogy vinni őket az indítóhelyre.
Eljárt az idő
A legendás Jumbo fölött azonban eljárt az idő. A négy motor sok üzemanyagot fogyasztott, a repülhető távolság nem volt jelentősen növelhető, a modernebb, üzembiztosabb hajtóművek pedig lehetővé tették, hogy kétmotoros gépek készüljenek hosszútávra is, mint a Boeing 777-es és 787-es, vagy az Airbus A350. Ezek kevesebb utassal, de sokkal gazdaságosabban repülnek, és jóval nagyobb távolságot tesznek meg, sőt, most jutott el oda a tudomány, hogy szinte bármely két földi célpont között útmegszakítás nélkül repülhessenek, határt legfeljebb a hosszú repülési idő szab, amely megterhelő az utasoknak. Persze erre is érlelődik már a megoldás, jöhetnek a hangrobbanást nem okozó Concorde-utódok.
A 747-esből fél évszázad alatt 1500 darabot gyártottak, és összesen 3,5 milliárd utas repült vele. Legnagyobb üzemeltetője a British Airways volt, összesen 101-et vett belőle, 36 darabot még mindig üzemeltet a 747-400 típusból. Az utasforgalomból azonban lassan visszaszorul, a gazdaságosabb típusok átveszik a helyét, de teherszállításra még szívesen használják hatalmas kapacitása miatt, a Boeing szerint erre a célra még akár 20 évig is üzemben maradhatnak a gépek.
A mérkőzések döntő többségére, magyar idő szerint „lehetetlen” időpontokban, az éjjeli, vagy a hajnali órákban kerül sor. 
Lerántotta a leplet: ezzel zsebelte be az idei díjakat az Erste profija
