A nyár szokás szerint hatalmas akcióháborút idéz elő az üzletekben, a boltosok egymással versenyezve mind kedvezőbb kedvezményekkel próbálják becsalogatni a figyelmes vásárlókat. A vásárlónak fontos, hogy megtudja, pontosan mennyit nyer egy-egy akcióval. A jogszabályok előírják, hogy a boltos, szolgáltató köteles azt az árat feltüntetni, amit végül a pénztárban ki kell fizetni. A szolgáltatók azonban szeretik feltüntetni a régi árakat is áthúzva, valamint a leárazás százalékos mértékét.

A jogszabályok értelmében ugyanannak az árunak ugyanabban a pillanatban nem lehet többféle ára – vagyis a reklámban, reklámújságban, bolti reklámfeliraton, a polcon az árcímkén, a kifüggesztett árjegyzéken, vagy magán a terméken ugyanannak a végső eladási árnak kell lennie. Fontos, hogy bármilyen eltérés esetén a vásárló csak a legkisebb árat köteles kifizetni. Ebben az sem lehet kifogás, ha a pénztárnál az eladó arra hivatkozna, hogy az informatikai rendszerben még nem állították át az árakat – a vásárlónak ilyenkor is vissza kell kapnia az árkülönbözetet.

Az akciózás során az egységárat is át kell írni, arra is igaznak kell lennie a meghirdetett engedménynek (egységára annak van, amiből például több darab van egy megbonthatatlan csomagolásban, vagy ki kell mérni, vagy különböző súlyú, vagy űrtartalmú kiszerelésben árulják).

Csak a készlet erejéig

Nem érdemes már az akció kezdete előtt feltüntetnie a polcokon az új árakat, mivel ez megtévesztő lehet, hiszen a vásárló azt hiheti, hogy már olcsóbban lehet megvenni a leárazott terméket. Más kérdés természetesen az, ha egy reklámban pontosan megjelöli a boltos a leárazás kezdetének az időpontját. Nem mindegy a reklámok mellet elhelyezett „akár” vagy „-ig” szócska sem, ugyanis gyakran nem minden termékre vonatkozik a csábító kedvezmény.

És a különböző kuponfeltételekre sem árt odafigyelni, mikor, milyen feltételekkel vásárolhatók le. A boltos megteheti, hogy kiköti, több kedvezmény egyidejűleg nem vehető igénybe (tehát egy kedvezményre jogosító kupon bármilyen akciós áru megvásárlására már nem használható fel). Ez nem jogellenes, ha a vásárló előre tájékozódhat erről.

Csalódás lehet a vásárlás során, ha az akció első napján már nyitáskor sincs ott a hőn áhított árucikk a boltban. A boltosnak számolnia kell vele, milyen forgalmat hozhat és elegendő árukészlettel kell feltöltenie a polcokat. Az interneten ráadásul másodperceken belül elfogyhatnak az akciós termékek – ebben segítség lehet az akcióra jelölt termék darabszámának megadása, így a vásárló is már előre számolhat azzal, hogy a meghirdetett akciós áru hamar elfogyhat.

Ugyanazok a szabály az akciós árukra is

Nem tanácsos megtéveszteni a vásárlót azzal, hogy lemarad az akció, miközben például van belőle készleten bőven és a boltos hosszabb akciós időszakkal számolt eleve. A végkiárusításnak is lehet némi hamis kicsengése, így becsapva érezheti a vásárló magát, ha a bolt később nem zár be ígéretéhez híven. Az akciós árut nem szerencsés követhetetlen módon a polcra helyezni, összemosva a nem leárazott cikkekkel. Az akciós jelölésnek egyértelműnek kell lennie, az árcédulának kapcsolódnia kell a termékhez.

A régi árakhoz való viszonyításnál egyszerű trükknek tűnik az akció előtti napokban feljebb nyomni az árat, vagy egy fal magasabb árat kiírni, abból számolva az akciós árat. Ha viszont az akció időszaka után a vásárló azzal szembesül, hogy annyi a portéka rendes ára, mint amennyiért ő korábban akciósan vette, akkor bizony be lett csapva és nyugodtan fordulhat a békéltető testülethez, vagy a hatóságokhoz.

Fontos, hogy az akciós termékekre ugyanúgy igazak a szavatossági, jótállási szabályok, mint egyébként – éppen ezért az akciós áru nyugtáját sem szabad eldobni. Kivétel mindez alól, a leárazás oka egy hiba, amiről persze előre kell tudnia a vásárlónak és majd eldönti, hogy kell-e neki a karcos, vagy hiányos valami, viszont az előre jelzett hiba miatt már nem reklamálhat később. A vásárló számára minden, a fogyasztói árhoz kapcsolódó költséget meg kell előre adni, még a vásárlásra vonatkozó döntése előtt, ilyen például a fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség. Az „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzők esetében a vásárlóra nem hárítható költség.