Az utóbbi néhány évben a rozéborok egyre népszerűbbé váltak Magyarországon, míg a kilencvenes években szinte ismeretlen volt a rozé. Érdekesség, hogy Franciaország mellett hazánkban vált különösen kedveltté ez a kategória.
A rozéborok minden esetben kékszőlőből készülnek, rövid, 6-12 órás héjonáztatással. Ma már szinte nincs olyan kékszőlőfajta, melyből ne készítenének rozét vagy más fajtákkal házasítva, cuvée formájában vagy önállóan – mondta Szakál Zoltán, a Csányi Pincészet főborásza.
A rozénak való szőlőt általában egy héttel korábban szüretelik, mint azokat a fajtákat, amelyekből vörösborok készülnek, így megfelelő savtartalmú bort tudnak előállítani – ezzel is fokozva annak üdítő, frissítő jellegét.
A szőlőcefrét nagy erjesztő tartályokban dolgozzák fel, amelyet 8 órás héjonáztatás után leengednek, vagyis elválasztják a bogyóktól. Ezt követően 14 fokra hűtve szárazra erjesztik a színmustot. A hűtött erjesztés miatt marad meg a bor gyümölcsös jellege, szőlőaromái. Az egyes fajtákat az eltérő érési idő miatt külön-külön erjesztik és később bor állapotban házasítják – mondja el Szakál Zoltán.
A rozét javasolt a palackozástól számított egy éven belül elfogyasztani, utána elveszítheti üdeségét, gyümölcsös illatát. Kivételt jelenthet a Cabernet fajtát tartalmazó rozébor, amely testesebb, hosszabban eltartható társainál – természetesen ezt sem érdemes éveken keresztül tárolni a pincében – hívja fel a figyelmet a főborász.
Egy jó rozéfröccs a tűzijátékhoz? Mitől rózsaszín a rozé?
Friss, gyümölcsös, üdítő pezsgés, egy forró nyári nap estéjén tökéletes – nagyjából ezekkel szokás jellemezni a rozéborokat. De mit érdemes tudni róluk? Hogy készülnek és hogyan, meddig érdemes őket fogyasztani?
Meg kell javítani a sérült védőburkot. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
