Pokemon Go játékot játszó emberek a sydneyi Harbour Bridge közelében 2016. július 20-án. (MTI/EPA/David Moir)

Láttuk megjelenni, kipróbáltuk, és láttuk, ahogy kipukkadt a lufi – a Pokemon Go órák leforgása alatt vált elvitathatatlanul népszerűvé. Gondoljunk csak bele: többen kerestek rá, mint a pornóra, és legyőzte a korábbi letöltési rekordert, a színcserélős játékok királyának számító Candy Crush Sagát. Arról már korábban írtunk, hogy a Nintendo és a Niantic közös fejlesztése forradalmasíthatja a virtuális/kiterjesztett valóságon (augmented reality, AG) alapuló eszközök terjedését, most, immár kicsit higgadtabban azonban látni kell, hogy az elképzelésnek több buktatója van.

Mondjuk ki: ez csak egy mobiljáték

Maga az alkalmazás igazából ál-kiterjesztett valóság, mivel mindent a telefonunk képernyőjén keresztül nézünk – a játék a valós helyzetünk GPS koordinátájából és a kamerán felvett kép alapján helyezi el a közelünkben a pokemonokat, amiket aztán összefogdoshatunk, erődítményeket foglalhatunk el, és edzhetünk velük. Az alkalmazás semmilyen más eszközzel nem tud kommunikálni a telefonunkon és az az által befogott jeleken kívül, ezzel azonban nem különbözik igazán sokban egy giroszkópos jelet mérő autós vagy ügyességi mobiljátéktól, vagy a Niantic korábbi, szintén a kiterjesztett valóság hírnökének kikiáltott nyomozós sci-fitől, az Ingresstől.

Nem is igazán maga  a játék, hanem az azt övező hype lehet az, ami előremozdíthatja a technológia fejlődését – abban a pillanatban, hogy képes lesz keresletet támasztani arra, hogy inkább egy speciális szemüvegen vagy kontaktlencse segítségével keressük a virtuális lényeket, az ágazat valószínűleg ki fog lőni a csillagos égig. Erre azonban már évek óta vár a piac, és mégsem következett be, ennek pedig egyetlen prózai, ám nagyon fontos oka van:

Kényelmetlenek az új eszközök

Ma már több, kifejezetten kiterjesztett valóság közvetítésére és megjelenítésére alkalmas kütyü létezik a piacon, elég csak a Microsoft HoloLensére vagy arra az extrém elgondolásra, amit a Samsung védetett le alig egy évvel ezelőtt, az AG kontaktlencsére gondolni. Az okos szemüvegek viszont jelenleg nagyok, kényelmetlenek, és nem képzik a hétköznapok részét, így egy átlagos felhasználó sokkal nehezebben nyit egy új és meglehetősen drága eszköz felé.

Egy mobiltelefont sokkal egyszerűbb kezelni és hordani magunkkal – kézre áll, zsebben és táskában egyaránt hordható, és (talán az őserdő kivételével) sehol sem néznek őrültnek minket, ha telefonálva járkálunk az emberek között. Ez azonban nem lehet megoldás a technológia népszerűsítésére, már csak azért sem, mert a mobiltelefon egyszerűen nem erre való. A Pokemon Go megjelenése után számos közlekedési baleset és rablás történt, mert az embereket túlságosan leköti a telefonjuk bámulása, ezzel sem a lábuk elé, sem a környezetükre nem figyelnek. A Niantic új játéka így megmarad annak, ami: egy egyszerű, közösségkovácsoló, de alapesetben mégicsak telefonos mobiljátéknak.

A kiterjesztett valóságnak egyébként számos alternatív felhasználási módja van a szórakozás mellett, erről az izraeli származású Szilícium-völgyi befektető, Meron Gribetz tartott egy zseniális előadást idén áprilisban a TED-en. A videó magyar felirattal is megtekinthető.