Itt vannak a számok: a bérünkhöz képest piszok drága a budapesti és a miskolci bérlet

Itt van az ősz, itt van újra, és a politikusok ismét ötletelnek, hogyan is finanszírozzák a tömegközlekedés következő évi működését, srófolják-e tovább fel a jegyárakat, vagy sem. Aki utazik, tapasztalhatja, hogy a metrójegyek vagy a havi bérletek árai között pedig eléggé nagy különbségek vannak az EU különböző nagyvárosaiban, de néha még országon belül is.

Budapesten piszok drága

A különbség biztosan magyarázható az országok közötti fejlettségbeli különbségektől kezdve a közlekedési vállalatok, városok és államok eladósodottságán keresztül a szolgáltatások színvonaláig vagy a jövőbeli beruházási szükségletekig sok mindennel, mi azonban az emberek pénztárcája felől közelítettük meg a kérdést. Az egyszeri utazásra szóló jegyek, a tízes gyűjtőjegyek (már ahol volt) és a havibérletek árait gyűjtöttük össze 11 ország 18 városában, köztük 11 főváros és hét további vidéki város. Ugyanakkor az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatai alapján megnéztük az egyes országokban a nettó átlagbért is, és az összes adatot átszámoltuk forintra.

Új pozsonyi buszok (Fotó: Dpb.sk)

Az eredmény szerint Budapesten az országos, 141 100 forintos tavalyi átlagbérhez képest a második legmagasabb a munkába járáshoz a legtöbbször elengedhetetlen – sőt általában éppen az alacsonyabb jövedelműek számára kikerülhetetlen – havi bérlet. Az átlagbér 6,95 százalékát kell kifizetni erre, míg Londonban a 7,75 százalékát, igaz, ott létezik olcsóbb megoldás is. (A 112 angol fontba kerülő kombinált bérlet húzós, de ha valaki csak busszal és villamossal utazik, a metrót és a helyi érdekű vasutakat kihagyva, csak 77 fontot kell fizessen, ami már „csak” az átlagbér 5,32 százaléka.)

De Miskolc még drágább a pénztárcához képest

Nagyobb vidéki városainkban (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) a tavalyi országos átlagbér 3,9 és 4,96 százaléka közötti összeget kell a kombinált bérletért kifizetni, bár mivel ott kisebbek a távolságok, többen tudnak gyalog vagy kerékpárral közlekedni, így ez feltehetően kisebb részét érinti a lakosságnak, mint a fővárosban. Viszont tudjuk, hogy vidéken általában alacsonyabb, a fővárosban magasabb az átlagkereset az országos átlagnál, a vidékiek emiatt rosszabb, a fővárosiak jobb helyzetben vannak. Méghozzá nem is kicsit.

Szerencsére publikálnak Magyarországon megyei statisztikákat is, így pontosíthatjuk a képet. A 2011 végi adatok szerint Budapesten az átlagbér 175 784 forint volt, Csongrád megyében viszont például csak 117 974 forint, Pesten tehát majdnem másfélszer annyit kerestek az emberek. Ha ezeket a számokat használjuk, akkor a fővárosiak már „csak” a bérük átlagosan 5,58 százalékát költötték havi bérletre, London után pedig mindjárt Miskolc következik 5,93 százalékkal. Budapest még így is előkelő helyen áll, de csak a harmadik. (Lásd második grafikonunkat.)

Megbízhatatlan bérstatisztikák

Ha a helyi, azaz megyei nettó bérekhez képest nézzük, akkor a magyar városok már ellepik a grafikonunk első felét, London után a következő öt helyet a magyar városok foglalják el drágaságban, Győr pedig elmaradva Varsótól a nyolcadik. Persze Magyarországon a bérstatisztikák híresen pontatlanok, részben mert sok vállalkozó él papíron minimálbérből, majd veszi ki jövedelmét valójában osztalékként vagy „költségeli le”.

Részben pedig sok dolgozó kapja fizetését feketén, vagy például egy részét legálisan, másik részét zsebbe. Ugyanakkor vannak sokan, akik valóban minimálbérből, vagy az azt is mélyen alulmúló éhbérű közmunkából élnek. Nekik a munkavállalás sokszor már nem is éri meg, ha városi bérletet, vagy esetleg a távolságtól függően akár annál is drágább vasúti bérletet kell venniük hozzá, mert az amúgy is alacsony bérük akár negyede-harmada is rámehet. (Vasúti bérlet esetén.)

Turistának lenni hol jó?

De Budapest és a magyar városok turistaként vagy alkalmi utazóként is drágának tekinthetők a helyi fizetésekhez képest, hiszen míg a legdrágább általunk vizsgált városban is alig több egy menetjegy  a hazai duplájánál, addig a fizetések sokszor háromszorosak is lehetnek. Ráadásul a látszólag drága menetjegyek Nyugat-Európában jellemzően eleve átszállójegyek és legalább egy órára érvényesek. Így ami a hazai utazónak több átszállással 3-4 jegyébe is kerülhet, ott többnyire egyetlen jeggyel is elintézhető. Ezen a durva különbségen a 490 forintos, csak egy átszállásra jogosító pesti átszállójegy vagy a tízes gyűjtőjegy minimális kedvezménye sem változtat érdemben.

Barcelonában pofátlanul olcsó a tízes gyűjtőjegy, a pestinél is alacsonyabb az ára, ráadásul a mediterrán városban minden egyes példánya korlátlan számú átszállással 75 perces utazásra jogosít. (Példányról beszélni egyébként csak átvitt értelemben lehet, miután egy mágnescsíkos kártya tartalmazza a jegyeket.) A sima kéteurós, egyszeri utazásra jogosító jegynek így nincs túl sok értelme, csak egészen rendkívüli alkalmakkor. Hasonlóképpen más városokban is inkább a számos kedvezményes verzió közül lehet érdemes választani, hol egy napijegy, hol egy négy utazásra szóló jegy, hol egy három napos turistajegy tűnik igen kedvezőnek.

Újabb és újabb kedvezmények

Prágában és más városokban is dilemma, hogy melyik jegyet válasszuk, például a félórás, 24 koronás jeggyel, vagy az egy órás, 32 koronással számoljunk, főleg, hogy a városmag nem nagy, a turisták általában jól kijönnek a félórással is. Végül mindenütt egységesen úgy igyekeztünk számolni, hogy egy órás utat is meg tudjunk tenni a jeggyel.

Bécsben olcsónak látszik az egy zónára szóló egy eurós jegy, de az csak a városmagra vonatkozik, úgy tűnik viszonylag könnyű lehet kifutni a központi zónából, ekkor minden újabb zóna újabb euróba kerül. A havi bérlet viszont távolról sem annyival drágább, mint amennyivel a fizetések magasabbak. Az összes környéki zónát felölelő bérlet ugyan már 117 euró, de ezzel már bőven a városon kívül utazgat az ember, ami nálunk is sokkal többe kerülne. Sok apró tényezővel lehetne még pontosítani, Spanyolországban például év közben emelték a tarifákat, de a lényegen ezek nem sokat változtatnak.